Tetszett a cikk?

Izgalmas kaland és rendkívüli élmény ismerősökkel valódi hegyet mászni, de cseppet sem mindegy, hogy hol, kivel, mivel, mennyiért. Ezt a Matterhornon történt magyar tragédia után különösen fontos leszögezni, pláne, hogy a hegymászószövetség szerint nem volt oktatói végzettsége a túra szervezőjének.

Egyre népszerűbb Magyarországon is a hegy- és sziklamászás, és ezzel együtt a balesetek száma is emelkedik. Augusztus végén egy magyar csoport mászása végződött tragédiával. A 9 fős társaság egyik tagja a halálba zuhant az Alpok Svájc és Olaszország határán lévő hegycsúcsa, a Matterhorn megmászása közben. A túra körülményeivel kapcsolatban nagyon sok a kérdőjel. Annyi biztos, hogy egy Facebook-csoportban szerveződött, az eseményt pedig H. G. Tamás hozta létre, ahogy szinte az összes túrát ő hirdette meg az adott csoportban. Tevékenységéről és hozzáértéséről elég nagy vita alakult ki az említett csoportban, egyesek bírálták, és voltak, akik védték.

Egy hozzászóló azt írta, ők már lefele jöttek a csúcsról, mikor ez a csoport ment fölfelé, a felszerelésük és a tapasztalatlanságuk látványa erősen elgondolkodtató volt, nem értette, miért cipelnek fölösleges polifoamokat, miért egy vészszálláson töltötték az éjszakát, ha dehidratáltak voltak, miért nem kértek mentést. A tragédia lefele jövet történt, a csapat utolsó két tagja közül az egyik kicsúszott, az elmondások szerint a többiek már lent voltak. Bár a túrát H. G. Tamás úgy hirdette, hogy ez a legmagasabb osztrák hegy, a Grossglockner megmászása után nem jelent gondot, hozzáértők szerint azért ez egy nagyon durva túlzás.

„Ez olyan, mintha annak, aki lefut 5 kilométert, azt mondanánk, hogy oké, akkor jöhet a maraton”

– hoz egy érthető példát Tóth László, nemzetközi végzettséggel rendelkező hegyi vezető. A Grossglockner egyébként 3798 méteres, a Matternhorn 4478 méter magas, ám utóbbi – mondja Tóth László – az egyik legnehezebben mászható négyezres hegycsúcs.

Az útiköltség pontosan mit tartalmaz?

Az eset miatt megkerestük a túrát szervező férfit, üzeneteinkre azonban egyelőre nem reagált. A Facebook-csoportban többen számon kérték rajta, hogy még nem beszélt részletesen a tragédia körülményeiről, a csoportban csak egy megemlékező szöveget tett közzé szeptember elején.

Bár a felelősség szempontjából nem lenne elhanyagolható szempont, az egyelőre nem világos, hogy anyagi haszna származott-e a tragédiában végződő túrából, és ha igen, mennyi. Elmondások szerint túrái során üzemanyagköltséget szedett be. Az utazási hozzájárulás mértékét egyes túrák esetében maga tette közzé. A Matterhornnál nem volt közzétett költség, ám a Grossglocknerre vezetett túráért korábban 25 ezer forintot kért el fejenként csak az útért, míg a Mont Blanc-nál 120 ezer forint volt az utazás és szállás együttesen.

AFP / Cultura Creative

A végzetes túra egyes információk szerint 100 ezer forintba kerülhetett, ami beleillik a képbe, ami a Mont Blanc-ért és más mászásokért szedett hozzájárulásból összeáll. A fórumokban azt számolgatják, hogy 8-9 fős csapat esetében a valós költségeknél lényegesen magasabb összeg jönne össze a szervezőnek, ugyanakkor H. G. Tamás a fórumban mindig is hangsúlyozta, hogy túravezetési díjat nem szed.

A profi túráknak áruk van

Ha az állítólagos 100 ezer forintos beugrót hivatalos túrákhoz hasonlítjuk, akkor derül ki, mennyire elenyésző ez az összeg. Egy svájci hegyi vezető ugyanis 1000 frankot (átszámítva 250 ezer forintot) kér az ügyféltől, de európai vezető sem viszi 6-700 euró (180-210 ezer forint) alatt a nehéznek számító Matterhorn-túrát – mondja Tóth László. A szóban forgó túrát kínáló magyar cégek is elkérnek legalább 2-300 ezer forintot fejenként, csak a vezetésre.

A Matterhornra a vezetők úgy osztják be magukat, hogy egyszerre mindenki egy, de legfeljebb két embert vigyen, hiszen itt maga a szolgáltató is az életét kockáztatja a többórás sziklamászás alatt. A fel- és lemenet ugyanazon az úton van, lefelé veszélyesebb a terep adottsága és a visszafelé fokozottan fellépő kimerültség miatt.

A tragédia után a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSZ) vizsgálatot indított, az ahhoz szükséges információkat bizalmasan kezelik, csak az érintettekkel, a hegymászóoktatásért felelős Magyar Hegymászó Oktatói Kollégium tagjaival, és hivatalos megkeresés esetén a hatóságokkal ismertetik. A tragédia részletei tehát nem derültek ki a kedd esti közleményükből sem, azt viszont leírják, „a hatályos szabályozások értelmében kizárólag a(z) MHSSZ – Testnevelési Egyetem OKJ képzését sikeresen teljesítő oktatók jogosultak magyar állampolgárokat oktatási célból sziklafalra és hegymászó tudást igénylő terepre vinni.

Tudomásunk szerint, a kérdéses túra résztvevői között, oktatói jogosultsággal rendelkező személy nem volt.”

Nehéz kiszűrni a kontárt, ahol keveseknek van papírja

Hogy még bonyolultabb legyen a kép: a magyar képzés és engedély a magyar hegyekre vonatkozik (a legmagasabb magyar hegy a Kékes, 1014 méteres magassággal, míg a Matterhorn 4478 méter magas), külföldön viszont más végzettséget is számon kérhetnek a hatóságok. Tóth László azt mondja, 2014-ben a hegyi vezetői szakma is védetté vált az EU-ban, így a hatóságok – egy esetleges ellenőrzéskor – kérik az European Profession Cardot. A kártya kiváltásához nemzetközi hegyi vezetői diploma szükséges (vagy minden országban saját képzés elvégzése), nemzetközi diplomája pedig Tóth szerint rajta kívül maximum egy embernek lehet, ahogy az ehhez kötött felelősségbiztosítása is. Nem véletlen, hogy a kliensektől a cégek jellemzően megkövetelik a saját biztosítás megkötését.

Pont ezért feltűnő a „szemérmes hallgatás”: a hazai képzést elvégző vagy nagy hegymászó-tapasztalattal rendelkező vezetők hiába mutogatnának a kontárokra, azok simán visszavághatnak, hogy ugyan, mi a különbség kettőjük közt, kint amazok is illegálisan vezetik a túrát – mondja Tóth. Az pedig, hogy a különbség a többéves tapasztalat, vagy esetleg egy vagy több 8 ezer méter feletti hegy sikeres megmászása, jogi szempontból nem számít semmit.

AFP / Robert Harding / Roberto Moiola

Tóth azt mondja, a Mont Blanc lábánál, Chamonixban egyre több az ellenőrzés, ahol a külföldön illegálisan dolgozó túravezető csak úgy tudja megúszni a büntetést, ha a csoport be van avatva, és mindenki azt mondja, privát túrán vannak.

Nem lehet kibújni a felelősség alól

A szakmai szervezet is azt írta most, a külföldi szabályok, rendelkezések betartása, a követelményeknek való megfelelés vizsgálata nem az ő hatáskörük (Tóth szerint viszont erről is beszélniük kellene). Álláspontjuk szerint viszont „egy olyan hegymászó túra, melyet nyilvános felületen hirdetnek, pénzmozgástól függetlenül szervezett túrának tekinthető. Napjainkban rengeteg túra szerveződik nyilvános csoportokban, baráti társaságokban, sportegyesületekben, ahol a résztvevők tapasztalata és felkészültsége, illetve a szervezők képességei is eltérőek lehetnek. A(z) MHSSZ a hegymászás íratlan szabályai alapján úgy véli, hogy a szervezői feladatot magára vállaló vagy közös szervezés esetén szakmailag legtapasztaltabbnak mondható személy, minden esetben szakmai és erkölcsi felelősséggel tartozik a biztonságos lebonyolítást befolyásoló döntésekért.”

Vagyis: hiába mondja a csoport legtapasztaltabb embere, hogy ő nem vezeti a túrát, attól még felelős. Tóth László nem is a legtapasztaltabb mászóra helyezné a hangsúlyt. Azt mondja, gondatlanságból bekövetkezett sérülés vagy halál estén a felelősség a "vezetőt" (a túra szervezőjét) terheli. A különbség a pénzért vagy baráti alapon szervezett túrák között az, hogy utóbbinál nem követelik meg a végzettséget, és más a büntetés mértéke is.

„Sokaknak nem egyértelmű, hogy milyen felelősséggel rendelkeznek, ha elvisznek magukkal valakit túratársnak. Szó se róla, mindenki önszántából megy, de a hívó mondatoknak nagy ereje van, a tapasztalatlanabb pedig úgy gondolja, a bajban majd megvédi a másik. Fontos volna tudatosítani mindenkiben, hogy a döntésért – ki, hova és kivel indul túrára –, sajnos, a felelősséget más nem tudja viselni, mint maga a tájékozatlan (esetleg félretájékoztatott) résztvevő."

A szövetség azt írja, a hegyi vezetés a központi jogi szabályozás hiányai miatt nem definiálható tevékenység. Tóth szerint épp a jogszabályi hiányosság miatt kicsi az esély arra, hogy egy gondatlan túravezetőt felelősségre vonjanak a hazai hatóságok. Az kérdés, hogy a svájci hatóságok mit lépnek, illetve az elhunyt családja tesz-e feljelentést.

Svájc nem viccel, a hegy még kevésbé

A kinti törvények szerint 10 ezer frankra büntethetik azt, aki hivatalos engedélyek nélkül visz fizetett túrát. A törvényben előírják, hogy a túravezetőnek megfelelő és hibátlan technikai felszerelésekkel kell rendelkeznie, amely az adott körülményeknek megfelelő, ellenőriznie kell a várható időjárást és hóhelyzetet. Oda kell figyelni arra, hogy a túra nehézségéhez képest legyen elég túravezető, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek. A megfelelő képesítést is részletezik a törvényben, ennek meglétéről bárki, mindenfajta indoklás nélkül kérhet információt a hatóságoktól. A túravezetőnek kötelező felelősségbiztosítással kell rendelkeznie.

Minden hegyivezetői törvénnyel rendelkező országban az hivatalos értelemben nem tekinthető vezetőnek, aki családi vagy baráti körben visz túrát, azonban a szabályok szerint ő felelős a résztvevők biztonságáért, és gondatlanság esetén felelősségre vonható – mondja Tóth.

MTI/EPA/Sebastien Nogier

Nyilván a vezetők felelőssége fontos, azonban nem árt tisztában lenni saját erőnkkel, felkészültségünkkel sem. Arra a kérdésre, hogy az ember hogyan válasszon ki egy hegyet, Tóth László azt mondta, mindenki ismeri a saját teljesítőképességét, „ha nem tudok 10 kilométert lefutni, ne menjek olyan túrára, ahol 8-10 órát intenzíven kell technikás terepen mászni, több mint 1000 méter szintkülönbség leküzdése mellett.”

A saját – addig ismert – teljesítőképesség határának legyőzése nagy élmény ugyan, de egy nagyon szűk mezsgye is: hirtelen átcsaphat teljes összeomlásba, ezért érdemes kis lépésenként haladni. Tóth azt mondja, a hegyi balesetek 80-90 százaléka emberi mulasztásra vezethető vissza, ahol a résztvevők nem törődnek az időjárással, nem tájékozódnak az útvonalról, nincs elég önkritikájuk vagy önismeretük a cél megválasztásához.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!