A kormánypárti képviselők kivonultak a parlamenti bizottság üléséről. Az ellenzékiek maradtak, s az általuk meghívott Helsinki Bizottság, a TASZ és az Amnesty International (AI) képviselőivel karöltve, együttesen elítélték a sok vétlen polgárt (is) érintő rendőri erőszakot. Ez 2006. október 26-án történt. Az emberi jogi szervezetekkel kart öltő ellenzéki pártok a Fidesz és a KDNP voltak.

A kistarcsai idegenrendészeti tábort, ahol százával tartottak fogva külföldieket jogtalanul és embertelen körülmények között, 1995-ben zárták be. Három évvel azután, hogy az Amnesty International (is) felhívta a figyelmet a magyar hatóságok ember- és törvénytelen eljárására. Erre Boross Péter belügyminiszter a következőképp reagált: „Ismerjük azokat az embereket, akik ezeket a beszámolókat írják. Ezek azok a túlérzékeny liberális filantrópok, akiket minden országban meg lehet találni. Az Amnestynek akkor kellett volna itt lenni Magyarországon, amikor a kommunisták emberek százait akasztották fel.”

Boros Péter volt miniszterelnök, a kegyeleti bizottság elnöke a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében 2008 novemberében

MTI / Kovács Tamás

Az AI akkor még nem is létezett. De létezett az alapítója, Peter Benenson, akinek akkor is volt már egy szervezete, a Justice, amely nyomon követte mindenfelé a politikai pereket, és felhívta a figyelmet az azok során elkövetett törvénysértésekről. A Justice pedig jelen volt Magyarországon, amikor itt a legvadabb vérbíráskodás folyt.

1961-ben Portugáliában bebörtönöztek két diákot pusztán azért, mert a szabadságra ürítették poharukat. Peter Benenson felhívást jelentetett meg az Observerben, hogy levélben követeljék a hozzá hasonló túlérzékeny filantrópok a diákok szabadon bocsátását. A felhívás eljutott a világ négy sarkába, a hatás és a tiltakozó levelek száma minden várakozást felülmúlt. Ezek a levélírók alkották a még abban az évben megalakuló AI gerincét. Fél év alatt 210 esetben léptek föl elemi jogaik gyakorlásáért bebörtönzött emberek érdekében.

Az AI tevékenységi köre fokozatosan bővült: a politikai-lelkiismereti okokból bebörtönzöttekkel kezdték; aztán jött a kínzás elleni kampány, a halálbüntetés elleni harc, az emberi jogok új generációjának elismertetése, a nemzetbiztonsági, állambiztonsági szervek jogsértéseinek követése, a jogaikban sértettek rehabilitációjának, kompenzációjának követelése, a menekültek jogvédelme, az emberi jogok védőinek védelme. Föllépnek a melegek, a nők jogaiért, a nők hatásosabb védelméért a velük szembeni erőszak ellen, mindenféle diszkriminációs ügyben, és az abortusztilalom ellen is.

Peter Benenson, az Amnesty International alapítója

AFP

Az AI ma a világ legrégibb és legnagyobb jogvédő civil szervezete, melynek több millió tagja van másfél száz országban. Tavaly 153 embert szabadítottak ki, és tucatnyi országban érték el emberi jogokkal összeegyeztethetetlen törvények módosítását.

A rendszerváltás előtt a magyarországi sajtóban az AI ritkán szerepelt. Ha az Arcanum hatalmas sajtóanyagában rákeresünk a szervezetre, akkor a találatok majdnem kétharmadát néhány emigráns lap adja. Egyedül az Amerikai Magyar Népszava /hetilapként!/ többször foglalkozott az AI jelentéseivel, mint a két legnagyobb magyarországi napilap, a Népszava és a Népszabadság összesen.

Az alapítása utáni másfél évtizedben csak a nyugati magyar média közönsége értesült róla, hogy az AI a szocialista világgal is foglalkozik. A magyarországi sajtó csak marokkói, görögországi, izraeli, dél-vietnami, spanyolországi, portugáliai, dél-afrikai, dél-amerikai jogsértések kapcsán emlegette hébe-hóba az AI-t.

Az AI először 1976 októberében vált nálunk "kétes" szervezetté a pártállami sajtóban: "egy matematikusbizottság tagjai, kétes szervezetek — mint például az Amnesty International — és régen hitelüket vesztett disszidens egzisztenciák bevonásával arra vállalkoztak, hogy egyenlőségjelet tegyenek a szocializmus és a fasizmus, a Szovjetunió és a legreakciósabb latin-amerikai diktatúrák közé. 'Szolidaritás' címszó alatt olyan gyűlést rendeztek /Párizsban ─ szerk./, amelyen a chilei és az uruguayi rezsim által bebörtönzött hazafiak ügye csupán a polgári 'objektivitás' alibije volt az állítólagos szovjet politikai foglyokkal kapcsolatos koholmányok felelevenítéséhez."

Az AI Magyarországgal kapcsolatos ténykedéséről akkor adtak hírt először, amikor nem politikai ügyről volt szó. Az AI már akkor is következetesen ellenezte a halálbüntetést, amikor ez még nem volt általánosan elfogadott norma a fejlett világban. Így a pedofil gyerekgyilkosra, Miskei Imrére kirótt halálbüntetés ellen is fellépett. Vajda Péter 1977. január 30-án a Népszabadságban leszögezte "a Magyar Népköztársaságban törvényes jogrend van, a bíróságok ennek megfelelően az alkotmányban megfogalmazott függetlenséggel ítélkeznek. /…/ a szervezet köreiben némelyek — pontosabban azok, akik különösen az utóbbi időben a szocialista országok rágalmazására specializálódtak — sajátos reflexeket alakítottak ki. Amint ítéletről hallanak egy szocialista országban, legyen bár-kiről szó: úgy érzik, rajtuk a lépés sora." (Az AI 1989 a Ceausescu-házaspár nem éppen jogállami normák szerint végrehajtott kivégzése ellen is tiltakozott.)

Az AI 1977-ben megkapta a Nobel-békedíjat. A magyar lapok egységes szöveggel adták hírül, hogy a díjat "a szocialista országokkal szemben közismerten elfogult" szervezet kapta.

Az igazság ennek éppen az ellentéte. Az AI aránytalanul több elmarasztaló jelentést készít demokratikusabb és nyitottabb országok viselt dolgairól, a legtöbbet az Egyesült Államokról azzal az indokkal, hogy ezek hatnak legerősebben és legszélesebb körben a világ országaira, és ezeket tekintik leginkább mintának.

A Népszabadság újságíróit (köztük Vajda Pétert) az AI "hiteltelensége" a továbbiakban sem zavarta abban, hogy a szervezetre támaszkodva és hivatkozva tárgyalják a guatemalai, az argentin diktatúrák vagy az FBI viselt dolgait.

A Kádár-rendszer végjátékában már nyoma sem volt a régi ellenálló erőnek. 1988-ban az AI nagyszabású koncertsorozata, a Human Rights Now Kelet-Európát is, Budapestet is megjárta, szeptember 6-án nyolcvanezer néző előtt lépett fel a Népstadionban többek között Sting, Bruce Springsteen, Peter Gabriel. Ebből az alkalomból az AI elnöke Budapestre látogatott, interjút közölt vele a Népszabadság, barátságosan fogadta őt Berecz János KB-titkár. A Fidesz munkástagozata pedig panaszlevelet küldött az AI főtitkárának, hogy miközben az elnökük Berecz Jánossal smúzol, a rendőr jellegű rendezők durván elkobozzák azokat a transzparenseket, amelyeken szabadságot követelnek a katonai szolgálat megtagadóinak.

Az AI magyarországi tagozat 1989-ben alakult meg, a széteső szovjet blokkban elsőként.

A rendszerváltás után az AI-ról szóló közlemények száma a magyar sajtóban megtízszereződött. Rendszeresen megjelentek és viták tárgyává váltak a magyar sajtóban az AI Magyarországgal kapcsolatos jelentései (amelyeket a szervezet szabályai szerint sohasem az érintett országban működő tagszervezet készít, legfeljebb ismertet). A 2007-es jelentés szerint 2006 őszén a rendőrök "gumilövedéket, vízágyút és könnygázt vetettek be minden előzetes figyelmeztetés és megkülönböztetés nélkül az erőszakos, randalírozó és a békés tüntetőkkel szemben is… a rendőrök álcázták magukat, azonosító jelvényt és azonosító számot nem viseltek. Olyan állítások is elhangzottak, miszerint a rendőrök az őrizetbe vett személyeket bántalmazták… több esetben alaptalanul gyanúsítottak embereket bűncselekmény elkövetésével." A roma gyilkosságok kivizsgálásának anomáliái miatt is elítélték a 2010 előtti magyar kormányt, Gyurcsány Ferencet pedig akkor, amikor "tréfásan" leterroristázta Szaúd-Arábiát.

Tüntetők a Magyar Televízió székházánál 2006-ban

Túry Gergely

Az AI jelentéseit az érintett kormányok és szervek (2006-ban például Gergényi Péter országos rendőrfőkapitány) gyakran tagadják, ritkán joggal. Ahol sok ezer, jelentős részben igen nehezen felderíthető és dokumentálható üggyel foglalkozik rengeteg ember, ott a hibaszázalék nyilván nem nulla. Magyarországgal kapcsolatban például az AI holland szervezete követett el durva hibát 2000-ben, amikor kínzás elleni kampányuk egyik plakátja arról szólt, hogy Magyarországon a rendőrök cigány kisgyerekek tejfogait verik ki. Polt Péter legfőbb ügyész cáfolta, hogy bármilyen adat lenne arra, hogy rendőrök kiskorúakat bántalmaznak. Holott ilyen adat volt bőven, csak ezek tíz-tizennyolc éves kiskorúakra vonatkoztak, nem tejfoggal rendelkező apróságokra. Az AI londoni központja bocsánatkérésre utasította a holland AI-t, és a Magyar Helsinki Bizottság is elítélte a történteket.

Az AI 2010 óta még sűrűbben szerepel a magyar sajtóban, mint azelőtt. Bírálatának tárgya volt a médiatörvény, a romák szegregációja, a miskolci számozott utcák lakóinak kitelepítése, a bírói függetlenség megtámadása, a civil szervezetek zaklatása, a menekültek jogainak semmibevétele, olykor brutális bántalmazása stb., stb.

A kormánypárti sajtóban a magyarországi AI epitheton ornansa: "Soros által pénzelt" szervezet. Éppenséggel lehetne az, mert Soros nem kormány, nem kormányközi szervezet, hanem az emberi jogok iránt érzékeny filantróp. De a magyarországi AI költségvetésében elég jelentéktelen tétel az a 2000 dollár (akkori árfolyamon kb. 450 ezer forint), amelyet a Soros Nyílt Társadalom Alapítványától kaptak egyetlen alkalommal 2012-ben egy emberi jogi táborra. Ennek reálértékben kb. a százszorosát érte az a 3 millió (2012-es árakon kb. 45 millió) forint, amelyet a Fidesz (vezetőinek ösztöndíjaitól függetlenül) csak mint szervezet, csak 1989-ben a Soros Alapítványtól kapott.