Gulyásék nem aggódnak a Fidesz támogatottsága miatt, nem halasztják el a választást – élőben a kormányinfó
Gulyás Gergely és Vitályos Eszter válaszol az újságírók kérdéseire.
„Korán terhet tettek a vállamra: már elsősként én vittem óvodába az öcsémet, harmadikosként pedig a szülői értekezletére is engem küldtek a szüleim” – vezet el a személyiségépítő kezdetekhez a nyolcadik kerület 31 éves lelkésze, aki az áprilisi időközi választáson független jelöltként indul a februárban lemondott fideszes képviselő, Balogh István helyéért.
Egészségügyben dolgozó öt gyermekét kényszeredetten az első házasságában hagyó édesanyjának, illetve a vasútnál segédmunkásként dolgozó édesapjának „én jelentettem az ajándékot, két évvel fiatalabb öcsém a bónuszt”. Katolikus édesanyja az új házasságban született gyermekei keresztségéért váltott vallást. A kislány a soproni evangélikus gyülekezetben találkozott az életét új vágányra helyező bibliaoktatóval. „Az első őszi foglalkozásra hárman mentünk: a szomszéd kislány, az öcsém meg én. Tavasszal már alig fértünk el a teremben. Akkor határoztam el, hogy ezt szeretném csinálni. Kilencéves voltam.”
A soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceum önképzőköreiben, a gyülekezet ifjúsági programjain vezetői szerepben is kipróbálta magát. Párhuzamosan végezte az ELTE magyar és az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakát. Tizenhat évesen vaskos esszében elemezte Ady csókmitológiáját, ami szerinte nem is áll olyan messze a teremtéstörténetektől. De sem a csókok világa, sem a Finnországban, majd Németországban ösztöndíjasként töltött idő nem ingatta meg a pályaválasztásban.
Közgazdász férjében támogató társra talált: ő a Fedél Nélkül című lap önkéntes fotósa, aki aktívan segíti hároméves és nyolc hónapos fiaik ellátásában is. Öt éve vezeti a józsefvárosi Magdolna negyed gyülekezetét, többször felemelte szavát a menekültek és a hajléktalanok érdekében.
Bolba Márta
Fazekas István
HVG: Egy Sopron melletti kis falu helyett választotta Józsefváros mélyét. Mozgalmas életre vágyott?
Bolba Márta: Valóban csábított a gondolat, hogy erdőszéli parókián neveljem fel a gyermekeimet. De a Magdolna negyed mellett is szólt néhány érv: a püspök úrnak lelkészt kellett találnia ide, Budapesten jártam doktori képzésre, és persze vonzott a kihívás.
Abból kétségtelenül akad itt elég. Soha nem támadt olyan érzése, hogy Istennek valahogy nem ez a kedvenc szeglete?
Inkább nagyobb visszhangot vert bennem Isten prófétákon keresztül küldött üzenete. A valódi erő nem azzal mutatkozik meg, hogy fenyegeti a gyengéket, hanem azzal, hogy felemeli őket. A próféták nem a jótékonykodásról voltak híresek, hanem arról, hogy szóltak sokakat érintő ügyekben.
Ezért indul az időközi választáson?
Valamit tenni kell. Családok szakadnak szét, életek futnak zsákutcába. Minden eszközt meg kell ragadni, hogy ezt a folyamatot megállítsuk. Az itt élőket kell képessé tenni a kiútkeresésre.
Nem fél? A politika mocsarában nagyon mélyre lehet süllyedni!
Számomra a hit és a bátorság összekapcsolódik, és együtt képessé tesznek a félelmeim legyőzésére. Szeretném, ha a reménység irányítana és nem a félelem.
Miben reménykedik? Kocsis Máté polgármester egyszer már hazugnak nevezte.
A becsmérlés csak kommunikációs technika. Ha nincsenek érvek, akkor jön a személyeskedés.
Semmivel sem lehet kihozni a sodrából? Sohasem dühöng?
A dühöt a tehetetlenség szüli. Nem szeretem a kontrollvesztett és stresszes helyzeteket. Attól például nagyon kiborulok, ha az istentiszteletre készülés közben megzavarnak. De ezt a családom jól kezeli. Feldühít az igazságtalanság is. De ki kell jelölni a határokat. A hozzám fordulóknak előre megmondom: én nem úgy segítek, hogy pénzt adok, és ételt sem osztok.
A negyed egyik tűzfalára buszt festettek, amit maga vezet, kezében kőtáblával. A Fővárosi Közgyűlésben terhesen állt be a hajléktalanok kriminalizálása ellen tiltakozó élőláncba. Martin Luther Kinget tekinti példaképének. Hősi szerep?
Nem. Én legfeljebb víziót tudok adni, ami mögé beállhatnak. Ahogy egy amerikai lelkész fogalmazott: ha vezetőnek tartod magad, de senki sem követ, akkor csak egyszerűen elmentél sétálni.
Önt sokan követik?
Sokféle szám létezik. Én inkább azt mondanám, akkor vagyok boldog, amikor a pénteki közös gyülekezeti vacsorafőzésre annyian jönnek, hogy be sem férünk. De azt is elfogadom, ha hárman vagyunk, a többieknek nyilván más dolguk akadt.
Mindig ennyire jó kislány volt?
Igen is, meg nem is. Igazi bulizós altercsaj voltam vörösboros kólával, koncertekkel, kamaszszerelemmel. Közben alkut kötöttem magammal: tisztességgel elvégzem a dolgom, de akkor ne szabják meg, mit csinálok. Mindig számíthatott rám az iskolai közösség és a helyi gyülekezet.
Akkor sem ingott meg, amikor ellopták a parókia udvaráról a kisfia babakocsiját?
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy vehettünk másikat. Bicikliből már ötöt loptak el tőlem a legkülönfélébb helyeken, Finnországtól a Magdolna negyedig. Nem hiszek a bezárkózásban, a rácsok mögötti szorongásban, mert nem lehet mindent kivédeni. Együtt kell vele élni.
Fazekas István
A gyülekezet mellett működő Közöd Civil Társaság sem kért még soha támogatást se az államtól, se mástól, mondván, ez már elköteleződés lenne. Megveti a pénzt?
Fontos számomra az az anyagi biztonság, amit a szolgálati lakás és közgazdász férjem multinacionális cégtől kapott fizetése jelent. De megelégszem az alapvető dolgokkal és a lassú fejlődéssel. Utazni például nem is szeretek, inkább kávé mellett társalgok – az meg nem kerül sokba. Azzal a létbizonytalansággal viszont, ami itt sokak sajátja, nem tudnék együtt élni.
És ha tanácsot kérnek, mondjuk abortusz előtt?
A jó lelki vezető sohasem dönt más helyett. Csak az beszélhet rá mást az egyik vagy a másik lehetőségre, aki mindvégig mellette tud állni. A terhesség megtartása esetében például mindaddig, amíg a gyermek felnő. Én csupán annyit tehetek, hogy arra bátorítom a hozzám fordulót: hozza meg a saját döntését. A fenyegetés hatása alatt született döntések ugyanis éppen azokat az energiákat kötik le, amelyek a továbblépéshez erőt adhatnának.
Akkor is ennyire megértő lenne, ha a fiai elhagynák az egyházat, vagy áttérnének mondjuk a muszlim hitre?
Nem hiszem, hogy ez döntés kérdése volna. A mély hitet, akárcsak a felépített párkapcsolatot, nem hagyja el az ember. Ahhoz súlyos törés, hosszú ideig tartó rombolás szükséges. De ez fordítva is igaz. A hit és a kapcsolat nem jön létre parancsszóra. Isten van annyira vonzó, hogy nélkülem is rátaláljon, aki keresi. Csupán esélyt kell adni arra, hogy megláthassák.
Ez annyira szépen hangzott, szinte látom a fényt adó fáklyát a kezében. Győzni fog?
Csupán véletlen, hogy éppen én vagyok ennek a tenni akaró kis közösségnek az arca, amit most éppen a választásokra előretol. Ez egy csapat, mindenki beleteszi a munkáját, mert elemi szükséglet mutatkozik arra, hogy végre valami értelmes cselekedetben vegyen részt.
SZALAI ANNA
