Csak magyar beszélni

Azért fog fizetni a kormány rövidesen 49 millió forintot, hogy megtudja, miért olyan pocsék a magyar iskolások idegennyelv-tudása – jelenti a felnőttoktatással foglalkozó e heti Trend mellékletünk kudarcos nyelvoktatásról szóló cikke. Idézi Palkovics László oktatási államtitkárt is, aki szerint senki se érti, miért nem jutnak el a magyar diákok 18 éves korukra a középfokú nyelvvizsgáig sem. Csakhogy Palkovics egy kis retorikai túlzásba esett, hiszen az elmúlt időben egy ország nézte végig a magyar oktatás színvonalának szándékos és folyamatos kormányzati lepusztítását, ami az ő figyelmét nyilván csak azért kerülte el, mert a lex CEU hatálybaléptetése elvonta az energiáit. Az eredmény persze nem is maradt el: két, a magyar felsőoktatásban jelentős érdemekre szert tett szerzőnk is – Mérő László a Capitaly, Bojár Gábor pedig a Vélemény rovatban – azt mutatja be, hogyan fosztja meg a felsőoktatási törvény módosítása most már a honi egyetemeket is a külföldi akkreditáció lehetőségétől, valamint

üldözi el a magyar hallgatók tandíjmentességét finanszírozó fizetős amerikai diákokat.

Persze minek is „külföldiül” beszélni, egyetemi padot koptatni, ha valakinek speciális ismerete van, például jól ismeri a miniszterelnököt? Fókuszban rovatunk cikke mutatja az ellenpéldát, Mészáros Lőrinc polgártárs személyében. Bankár körökben azt rebesgetik, a cégei kormányzati építőipari megrendeléseinek hasznából akár telhetett a németektől az állam által olcsón megvett, majd közpénzből feltuningolt MKB részvényeinek megvásárlására. Hogy ez valóban így van-e, azt egyelőre nem tudni biztosan, az állam nevében eljáró Matolcsy György jegybankelnök ugyanis nem hajlandó nyilvánosságra hozni a kormány szerint „eltakarítandó” civil szervezetek közé sorosozott – pardon, sorolt! – Transparency International által jogerősen követelt dokumentumokat.

Most már igazán itt az ideje, hogy megállítsuk Brüsszelt – mármint azt, hogy az EU a támogatásaival gyakorlatilag tovább finanszírozza a kormányközeli magyar oligarchák mértéktelen vagyonosodását. Márpedig pontosan ez utóbbi készül – derül ki Gazdaság rovatunknak az idei és a jövő évi állami költségvetést elemző írásából. Miként a „folytatjuk” jelszóval megnyert 2014-es választások idején, a Fidesz 2018-at is olyan választási költségvetéssel tervezi megdolgozni, amely az uniós támogatások előrehozott kimaxolására, átmenetileg mesterségesen felpumpált látszatnövekedésre épül.

A rengeteg lenyelt EU-pénz nemcsak például az oktatásból hiányzik,

hanem – mint az e heti Ténytár jelzi, az egészségügyből is: ebben az évezredben az idei év első két hónapjában haltak meg a legtöbben idehaza. Bár a Magyarország rovatban megjelent legfrissebb Medián-kutatás szerint az év eleje óta a kormánypárt félmillió szavazót vesztett, az ellenzék a Fidesz által egyre ravaszabbul felállított kampányakadályok között kénytelen majd navigálni. Különösen a csalódott jobboldali értelmiségieknek érdemes tehát elmélyedniük a Szellem rovat Király Istvánról szóló cikkében: az egykori irodalomtudósnak, egyszersmind a kommunista kultúrpolitika kiszolgálójának most megjelent naplójából egy szuverenitását vesztett entellektüel meghasonlott, szomorú (ön)képe rajzolódik ki.