HVG: Nem mese az, gyermek

A termékeny méhüket parancsra a kiválasztott elit rendelkezésére bocsátó, szülőgépeknek tekintett alsóbbrendű nőkről szól Margaret Atwood kanadai írónő 1985-ben megjelent, A szolgálólány meséje című könyve. A feminista antiutópiának minősített regényt 1990-ben Harold Pinter formálta forgatókönyvvé, és Volker Schlöndorff rendezte filmmé, most pedig a Hulu amerikai streaming szolgáltató készített belőle tévésorozatot, ami zajos sikert aratott.

Ez nemcsak a Donald Trump amerikai elnök mögött felbukkant – és a fiktív sötét jövőben szexista diktatúráig fokozott – keresztény fundamentalizmus következménye, hanem annak is, hogy a világ fejlett országaiban valódi probléma a születések számának csökkenése. Ezzel pedig együtt jár a gyereket nem vállaló nők társadalmi megbélyegzése,

az ezzel szembeni védekezés az angol nyelvben már új kategória kialakulásához vezetett: az eddigi childless (gyermektelen) mellett megjelent a childfree kifejezés, ami az utódnemzésről nem egészségi okok miatt, hanem tudatosan lemondó nőket, illetve párokat jelöli.

A vak komondoros NER rendszerében egyelőre csak Németh Szilárd rezsibiztos-főbirkózó születné tele az országot,

 kerül, amibe kerül a nőknek, a kormány inkább anyagi ösztönzéssel és a támogatási rendszer bővítésével próbálkozik – derül ki a Fókuszban rovat összeállításából. Az intézkedések sikere persze kétes, hiszen az eddigiekkel sem sikerült rávenni az úgynevezett Ratkó-unokákat a szülésre.

És hiába a későbbi nagyobb hajlandóság, ha a következő generációkban a demográfiai tendenciák miatt alapból is csökken a nők száma.

Ha pedig megszülettek, gondoskodni is illik a gyerekekről, amiben nem csak Orbán Viktor jár élen, csatlakozott hozzá napról napra gyarapodó kebelbéli gázszerelője, Mészáros Lőrinc is, akinek az utódai a jelek szerint – írja a Gazdaság rovat – egy potenciális paksi beszállító körül tűntek fel. De a kormány kicsi gyermekeinek érezhetik magukat majd azok a nyugdíjasok is, akik a választás közeledtével 13. havi juttatásra, rezsicsökkentésre és egyéb nyalánkságokra számíthatnak az állam bácsitól és közszolgáltatóitól, s csak annyit kellene tenniük, hogy tavasszal jól viselkednek, és a megfelelő helyre húzzák be az ikszet. A szavazóbázist egyelőre nem jelentő igazi gyerekektől vették el viszont azt a budapesti, Bazilika melletti egykori iskolát, amelyre a Magyarország rovat írása szerint a szóbeszéd alapján a kiválóan nősült Tiborcz István vetett szemet.

A baloldal sokadszor is újra próbálkozhat, hogy az utóbbi hét évben csak

méretes makarenkói pofonokat eredményező gyerekes civódás helyett

megpróbál összefogni, és együttes erővel megbontani a Fidesz-falanxot. Címlapsztorijuk szerint erre akkor van esély, ha az ellenzéki homokozóban egymásra kígyót-békát kiabálók közül valaki enged – most éppen Botka László küzd meg Gyurcsány Ferenccel a vezéri kislapátért. De ezt persze mindenki a többiektől várja, és számukra tanulságos olvasmány lehet Mérő László írása, miszerint a kooperáció még akkor sem egyszerű, ha valaki nem átverni akarja a másikat, hanem együttműködne vele.

NAGY GÁBOR

vezető szerkesztő