A király ereklyéje

Hol van már az ezredfordulós idők Széchenyi-filmes, millenniumi  Szent István-szobros kampánycélú múltgründolása? A harmadik Orbán-kormány a kulturális-történelmi identitáserősítés helyett inkább a gyűlölet szításával igyekszik egybekovácsolni a nemzetet.  A politikai mellett valódi kulturális célokat is szolgáló emlékévek mára eltűntek vagy formálissá válnak. Nem sok szó esik a reformáció 500. évfordulójáról sem. Sokak szerint csupán a felekezeti béke, a katolikusoknak tett gesztus jegyében karolta fel a kormány a mások mellett az egykori főbíró, idősebb Lomnici Zoltán által vezetett Emberi Méltóság Tanácsa által kezdeményezett idei Szent László-emlékévet. Nem csoda, hogy nem is sikerült tartalommal megtölteni a térség számos országában tisztelt, Lengyelországban született, horvát királyként zágrábi püspökséget alapító uralkodó trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulóját. Mindössze néhány fotókiállításra, rajzversenyre, vetélkedőre és tusnádfürdői, illetve a Nemzeti Vágtára időzített haknizásra telt a nemzetpolitikai államtitkárság fantáziájából, és az emlékévre szánt 80 milliós keretösszegből.

Ahogy az Árpád-házi királyok azonosítását lehetővé tevő kutatást sem támogatja a kormány, egyházi belügy maradt az is, hogy Kalocsán nemrég meglelték a Szent Koronát Magyarországra hozó Asztrik érsek sírját. Pedig más szenzációja is lehetne a Szent László-emlékévnek. A minap látott napvilágot László  királynak Győrben, a középkori ötvösművészeti remekben, az úgynevezett Szent László-hermában  őrzött koponyaereklyéjének  természettudományos vizsgálati eredménye – a kutatást még 2011-ben a győri egyházmegye kezdeményezte.  „Semmi kétségünk afelől, hogy a győri bazilikában őrzött Szent László-fejereklye eredeti, ezért engedélyezzük, hogy a koponyán kormeghatározó  vizsgálatokat is végezzenek” – mondta annak idején Lukácsi Zoltán, a győri Hittudományi Főiskola rektora. Az úgynevezett C14-es vizsgálatok a szén 14-es, radioaktív izotópjának bomlási idejéből következtetnek akár évtizedes pontossággal bizonyos anyagok korára. Lukácsi korábban azt ígérte, hogy akkor is nyilvánosságra hozzák a vizsgálat eredményét, ha az esetleg nem a XI. század végére teszi a csontmaradványok korát, mely ígérethez akkor is nagy bátorság kellett, ha Szent László koponyája az egyik legjobban dokumentált magyarországi ereklye.

Mónus Márton

„A vizsgálatok nagyon emelkedett légkörben zajlottak, minden kutató tisztában volt az esemény jelentőségével, ezért ingyen bocsátották rendelkezésünkre szaktudásukat és eszközeiket. A felmerülő anyagi költségeket a kutatásban részt vevők állták, sőt volt, aki nagyon komoly felajánlással is segítette a munkát” – mondta kérdésünkre a rektor. Az ereklyevizsgálat első eredményei biztatóak voltak. A sokáig Váradon őrzött koponyából hiányzott az állkapocs, számos fog, és látható volt két durva beavatkozás nyoma is. Ezek mind az ereklye eredetiségét bizonyították, hiszen történeti források szólnak arról, hogy a nyakszirtcsontot Zichy Ferenc püspök 1775-ben csonkította meg, hogy a letört darabot a király által alapított nagyváradi székesegyháznak adományozza. Arra is van adat, hogy az állkapcsot jóval korábban leválasztották a koponyáról, és máig Bolognában őrzik. Árulkodó jel a koponya tetején található kifényesedett felület is, aminek az a magyarázata, hogy az ereklyét sokáig kézzel is megérinthették a zarándokok.

Ötven-hatvan éves, antropológiai szempontból erősen maszkulin jellegzetességeket mutató férfi koponyájáról van szó – állapította meg a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének vezetője, Pálfi György antropológus által irányított szakértői csapat. Az izomtapadási jellegzetességek igen erőteljes izomzatra, fokozott fizikai aktivitásra utalnak, ami szintén egybevág a Szent László számos haditettét megéneklő legendából ismert „személyleírással”. A következő lépésként a kutatók igyekeztek DNS-mintát venni a koponyából.

Egy őrlőfogat és egy csontlemezt „áldoztak be” a minták megsemmisülésével járó vizsgálatokhoz. Ám csak „nagymértékben töredezett, további vizsgálatok, összehasonlítás elvégzésére alkalmatlan mitokondriális DNS-t sikerült azonosítani” – mondta el a HVG-nek a kutatásokban részt vevő Kristóf Lilla Alida antropológus. Igaz, egyelőre nem is lenne mihez hasonlítani a DNS-t, hiszen a történettudomány egyetlen Árpád-házi király maradványait tekinti hitelesnek, ez pedig III. Béláé. Ám hiába ismertek a tudósok előtt III. Béla  úgynevezett genetikai markerei – amelyek segítségével azonosíthatók lennének az Árpád-házi királyok –, a nagy felfedezés publikálása még várat magára. A szakmában sokan kételkednek ugyanis az Onkológiai Intézet vezetője, Kásler Miklós által irányított DNS-vizsgálat eredményében. Így lehet ezzel a kormány is, amely nem támogatja a kutatás folytatását az egy ideje megfeneklett Árpád-házi program keretében.

Mónus Márton

A DNS-vizsgálatok híján a C14-es kormeghatározó vizsgálatoknak perdöntő szerepük lett volna a Szent László-ereklye valódiságának meghatározásában. Kristóf Lilla Alida szerint mivel a koponya antropológiai vizsgálatai nem ébresztettek kételyt, nem volt prioritás a kormeghatározás. Nem állt rendelkezésre elegendő minta sem, mert „arra is tekintettel kellett lenniük, hogy Szent László koponyája nemzeti ereklye” – fűzte hozzá. Így tehát a teljes bizonyosságra még hosszú éveket, talán évtizedeket kell várni, ugyanis aligha képzelhető el, hogy a közeli jövőben ismételten engedélyt adna az egyház hasonló mintavételre. Lukácsi Zoltán így is elégedett az eredményekkel: „Egyetlen olyan adat sem realizálódott, amelyik kétségbe vonná a koponyaereklye hitelességét, így semmi okunk kételkedni annak hitelességében.” Százszázalékos bizonyosság pedig egyetlen mai tudományos módszertől sem várható – teszi hozzá.

A kalocsai érsekség ennél egy árnyalattal bátrabb volt, hiszen a templom felújítási munkálatai során előkerült érseki temetkezésre utaló márványszarkofágból nemrég előkerült csontokat tavaly kormeghatározási vizsgálatoknak vetette alá. Valamennyi vizsgálat a XI. század első felére teszi a maradványok korát, ami egybevág az első érseknek, Asztriknak a történeti források által az 1030-as évek második felére tett halálával. Az egyházat annyira meggyőzték az eredmények, hogy elindította a főpap boldoggá avatását. Egy felkarcsontot ki is emeltek a szarkofágból, hogy azt szent ereklyeként közszemlére tegyék. A szarkofág már ma is látható a székesegyházban, és az érsekség az idei évet Asztriknak szentelte. Életéről és az azonosításról Koltay Gábor filmet készített.  A győri székesegyházat viszont épp a Szent László-emlékévben újítják fel, így a kutatások látványos eredményei – mint az arcrekonstrukció és a koponyamásolat – épp most nem is láthatók.