Banki csalás áldozata lett, és úgy érzi, nem hibázott? Varga Mihály öt csapása segít önnek. Vagy nem
Elkésett, tüneti, de látványos az MNB öt csapása, amelyekkel a bankok rovására ütne a kiberkalózokon. Az ügyfeleket továbbra is érheti kár.
Napóleonnál „minden katona a tarsolyában hordta”, a második világháború alatt Hitler is kiosztott jó néhányat a legmagasabb katonai ranggal, a tábornagyi címmel járó marsallbotból. Tulajdonosai nagy becsben tartották a díszes hadvezéri pálcát. Az Erwin Rommel német tábornagyot ábrázoló képeken rendre feltűnik, sőt az is kiderül, hogy a német Afrika Korps parancsnoka két ilyen eszközt is használt, egyet az ünnepi eseményeken, egyet a hétköznapi marsallkodáskor. Az Osztrák–Magyar Monarchia nyolc marsallal büszkélkedhetett az első világháború idején, és bár volt köztük néhány magyar származású, az egyetlen magyar identitásúnak József Ágost főherceg, röviden József főherceg tekinthető, aki a Habsburgok nádori, úgynevezett magyar ágából származott – mondja Nánay Mihály történész, József főherceg életének kutatója.
| Marsallbotot vegyenek! |
Nehéz megmondani, mennyit érhet egy marsallbot, hiszen kevés lelhető fel belőlük a nemzetközi műtárgypiacon. Két éve 35 millió forintnak megfelelő fontért kínálta a Parade Antiques Hermann Göringnek, a német légierő parancsnokának az egyenruháját, de hadvezéri pálca nélkül. Werner von Blomberg marsallbotját sem becsülték többre mai árfolyamon 50 millió forintnál egy amerikai árverésen néhány éve, míg egy másik náci tábornok, Albert Kesselring hadvezéri jelvényét csupán 2,5–4 millió forintra taksálta az Alex Cooper aukciósház a Maryland állambeli Towsonban tartott 2010-es árverésen. A liciten csaknem 200 millió forintnak megfelelő összegnél koppant a kalapács. |
A műtárgy – a HVG által megkérdezett történészek szerint – a magyar történelem emléke, ezért nem bánják, hogy a kormány megvásárolta, bár szerintük jobb lenne, ha a Nemzeti Múzeumban maradna, ahol a Miniszterelnökség közlése szerint „jelenleg őrzik”. A tény, hogy a Miniszterelnökség háttérintézménye, a Budavári Ingatlanfejlesztő Nonprofit Kft. vásárolta meg az ereklyét 54 millió forintért, és egyelőre nem leltározták be a múzeum tárgyai közé, felveti a lehetőséget, hogy a budai Várba kerül. A marsallbot állítólag az osztrák műtárgypiacon tűnt fel, és egy élelmes magyar ügynök beszélte rá a kormányt a megvételére. Ebben szerepe lehetett az arisztokratákhoz szívesen dörgölődző Lázár Jánosnak is.
József apánknak nevezték katonái az emberséges főherceget, aki derekasan végigharcolta az első világháborút. Meg is kapott szinte minden kitüntetést, a tábornagyi kinevezés és a vele járó marsallbot volt a tetőpont 1918-ban. A háború után felesküdött a Károlyi-féle Magyar Nemzeti Tanácsra, a kommün alatt pedig favágóként dolgozott a birtokán. Olyan tekintélye volt, hogy a kommunisták nem merték vegzálni. Bukásuk után kormányzónak nyilvánította magát, de visszavonult, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az antant nem nézi jó szemmel a Habsburg-restaurációt. Eddig kiadatlan naplójából kiderül, hogy nem sokra becsülte Horthyt, a református köznemesből lett kormányzót – mondja Nánay Mihály –, és soha nem tett le ambíciójáról, hogy alkalomadtán a helyére lépjen. Sőt még az is megfordult a fejében, hogy IV. Károly utolsó, sikertelen visszatérési kísérlete, majd a halála után akár király legyen – állítja a történész.
A nyilvánosság előtt mégis kiegyezett Horthyval, amiért megkapta a jutalmát: tagságot a Főrendiházban és a Vitézi Rendben, sőt ő lett az MTA elnöke is. Míg Ausztriában megfosztották javaiktól a Habsburgokat, és emigrációba kényszerültek, ő Budán palotát, Tihanyban pompás nyaralót tartott fenn. A társasági élet egyik központi figurája lett Budapesten. Nem volt túl jó viszonyban a Habsburg-családdal, amely IV. Károly fiának, Ottónak szánta a magyar trónt. (Hajlékony jellemét kellően érzékelteti, hogy 1944-ben Szálasira is felesküdött.)
Az egykori ellentétet most azonban „békévé oldja az emlékezés”. Gyors egymásutánban döntött a magyar kormány József főherceg relikviájának megvásárlásáról és Habsburg Ottó személyes archívumának megszerzéséről. Vannak olyan vélekedések, hogy Orbánék Habsburg-nosztalgiája áll az ügy hátterében. Ám forrásaink szerint inkább véletlenekről van szó.
Habsburg Ottó otthonában, 2007-ben. Minden archiválva
AFP / Matthias Schrader
A kormány identitáspolitikájához nem igazán passzolnak az európai térben mozgó, a nemzeti önállóságot csorbító Habsburgok. Nem véletlen, hogy az idén 150 éves kiegyezésről sincs mondanivalója. A Fidesz sokkal inkább a Horthy-korszakban találja meg politikájának gyökereit. József főherceg pedig, nem elsősorban a Monarchiához, sokkal inkább a Horthy-rendszerhez kötődik. Ráadásul az alcsúti birtokán született Habsburg herceg szegről-végről Orbán földije is. Aligha a rajongás okán, de már meg is szerezte a miniszterelnök családja a főnemes egykori hatvanpusztai majorságát.
A Habsburg Ottó Alapítvány létrehozását is a véletlen segítette. Információink szerint a család először Ausztriában akarta megalapítani az archívumot. Ám az osztrákok – bár jól megélnek a Habsburg-emlékekből – máig ambivalensen állnak az egykori uralkodócsaládhoz, amelynek tagjai sokáig be sem léphettek az ország területére. A visszautasítás után esett a választás Magyarországra. Nem csoda, hiszen Ottó mindig is magyarnak tartotta magát. „Ha azt a szót mondom, hogy haza, akkor Magyarországra gondolok” – fogalmazott egyik interjújában a Páneurópai Unió egykori elnöke. A Miniszterelnökség közlése szerint a politikus különböző nyelveken megjelent politikai cikkei, könyvei, könyvgyűjteménye, az Európai Parlamentben végzett húszévnyi munkájának havi beszámolói, hatalmas levelezése, személyes tárgyai, kitüntetései, köztük kétezer darab díszpolgári címe, film- és fényképarchívuma és tárgyi emlékei képezik az alapítvány anyagát. Az általunk megkérdezett történészek egyik része nem jött izgalomba a hatalommal soha nem rendelkező politikus hagyatékától. Mások szerint viszont az európai politikában a harmincas évek óta 2011-es haláláig otthonosan mozgó, szinte minden meghatározó döntéshozóval kapcsolatban lévő Habsburg Ottó archívuma rejthet érdekes elemeket.
Ám a kormányt aligha a tudományos lehetőségek érdeklik, hiszen az augusztusban nyilvántartásba vett alapítványnak nincs szakmai vezetője. A bírósági iratokból nem derül ki, hogy pontosan milyen munkát végeznek majd, csak annyi, hogy az anyagot egységes gyűjteménnyé rendezik, és kutathatóvá teszik. Pénzük lesz rá. Egy márciusi kormányhatározat szerint az alapítvány induló vagyona 100 millió forint, és az idén további 330 millió forinttal gazdálkodhat. 2018-tól évi 400 millió forint állami támogatást kap, ami egy átlagos magyar múzeum állami dotációjának csaknem a kétszerese.
Ha történész nincs is az alapítványban, díszes kuratórium annál inkább. Az elnök Nagy István, Magyarország berni nagykövete, aki mind a Habsburg-, mind az Orbán családhoz közel áll. Orbán svájci bankárának is nevezi a sajtó a libanoni Audi Bank egykori genfi vezérigazgatóját. Az Átlátszó kiderítette, ő a vagyonkezelője a jelenlegi Habsburg-családfő, Károly herceg felesége, Francesca Thyssen-Bornemisza egyik alapítványának. A kuratóriumban részt vesznek a kormány arisztokrata barátai, Károlyi György jelenlegi párizsi és Szapáry György korábbi washingtoni nagykövet. Rajtuk kívül a Habsburg-család néhány tagja, Ottó fia, a Magyarországon élő György és két unokája is helyet kapott a grémiumban.
Információink szerint a család ragaszkodott ahhoz, hogy a Budavári Palotában helyezzék el a gyűjteményt. Azt viszont már a kormány döntötte el, hogy a Nemzeti Galéria egyik legreprezentatívabb, Dunára néző, 1300 négyzetméteres teremsorát adja át az alapítványnak. A Miniszterelnökség szerint az alapítvány a felújítás után, 2018-ban költözhet be.
A cikk a HVG 2017/41. számában jelent meg.
