"Osztozva az új esztendő örömében és ígéretében, hazánk államfőjeként azt kívánom, adjon az Isten boldog új esztendőt minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, nemzetünk minden polgárának" - kezdte Áder János köztársasági elnök az újévi beszédét, majd hosszan sorolta, kikre gondol.

• Mindenkinek, aki most szeretteire gondolva ugyanazt érzi, ugyanazt kívánja széles e hazában.
• Adjon az Isten bizakodásra okot adó új esztendőt az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak.
• Reményeiket valóra váltó új esztendőt az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak.
• Adjon az Isten békés új esztendőt a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös jövendőt építőknek.
• Mindenkinek, aki most másokkal együtt vagy épp magányosan ünnepelve a szeretteire gondol.

Majd azzal folytatta, a szeretteinknek elmondott jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy

"természetes vágyunk a legjobb énünkkel fordulni a másik felé."

Azt kívánta, hogy őrizzük meg a pillanat varázsát egész évben.

"Hiszen rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra."

Az, hogy idén választás lesz, csak egy nagyon pici utalással tűnt fel, ha egyáltalán:

"Most, hogy életünk új éve ránk köszönt, kívánom, adjon az Isten bölcsességet személyes döntéseinkhez, közös választásainkhoz."

Azt mondta, Isten adjon erőt, hogy "mindig, minden helyzetben tiszteljük a másikban az embert, egymásban a magyart."

Assisi Szent Ferenc gondolataival zárt:

„Szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van. Megbocsátás, ahol bűn. Egyetértés széthúzás helyett. Legyen igazság, ahol tévedés van. És öröm ott, ahol ma szenvedés. Sötétség helyén hit legyen!"

Áder a beszédét most is Weisz Fanni jeltomlácsolása kíséretében mondta el.