Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Bárándy a parlamenti ciklus végéig az MSZP frakciójában folytatja a munkát, de "a jelenlegi viszonyok között, országgyűlési képviselőként, számomra vállalhatatlanná vált a folytatás". Most a Magyar Nemzetnek interjút adott, innen tudjuk, hogy fő eredményének az előző két ciklusból azt tartja, hogy még mindig függetlenek a bíróságok.
Az, hogy az igazságszolgáltatás – egyes aggasztó jelek dacára – ma még függetlenül működik, persze alapvetően a bíráknak köszönhető, de nem tudták volna megőrizni az integritásukat, ha a Fidesz eredeti elképzelései szerint alakul minden. Magyarországon ma a XXI. századi autoriter rendszerek egyikét éljük.
Elmondta azt is, nem lát nagy szakadékot az LMP és az MSZP között. „Amit a pártok a kampányban egymásról mondanak, sokszor más, mint a mindennapi valóság. Sok esetben az éles versenyhelyzet szülte túlzások.” Sőt, még a DK-ban is vannak olyanok, akiket becsül. „Egy ilyen közeledésnek azonban csak akkor látom értelmét, ha a múltat hátra tudjuk hagyni. Nem megtagadni, de meghaladni. Erre pedig a DK-nál egyelőre semmiféle szándékot nem látok.”
De nem a mostani választásról beszél, hanem a jövőről. „Visszatetsző volna egy olyan politikustól, aki bejelentette, hogy képviselőként nem kívánja folytatni a politizálást, ha belemenne annak elemzésébe, hogy a szövetségi megállapodásaink jók-e, vagy mit kellene másként csinálni. Ezt a pártomon belül elmondtam.”
Annyit talán mondhatok most is, hogy a legszélesebb ellenzéki koordináció híve vagyok. De még egyszer: amiről az imént beszélgettünk, annak semmi köze sincs a két hónap múlva tartandó választásokhoz, az a jövőről szól.
