Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija Hollik István szórólapján tűnt fel, aki a kormánypártok jelöltje a Belvárosban. Ha ez a kampányba való beszállás, akkor elnézést kér.

Hollik korábban államférfinek titulálta Horthyt, erről a rabbi azt mondta, nem tudott róla, de sajnálja, ha a politikus ilyet nyilatkozott. „Fogok vele beszélgetni erről, ugyanis Horthy nem volt államférfi.” De Radnóti rabbi a Mazsihiszből mindezek ellenére nyílt levelet írt Kövesnek, ami a Magyar Nemzetben jelent meg.

Kedves Köves Slomó, kedves kollégám, barátom! Én 21 évesen tértem vissza egy izraeli jesivából, és tagozódtam be a Mazsihisz neológ rabbiképzőjébe, ahol hét évet tanultam, majd 1999-ben rabbi lettem. Te 23 évesen, 2002-ben érkeztél meg, és a következő évben avattak ortodox rabbivá. Lehettek volna közös céljaink, álmaink. Emlékszel arra a fiúra, aki úgy érkezett haza izraeli és amerikai tanulmányútjairól, hogy véget vet a magyar zsidóság politikai függőségének? És ma? Látod, milyen végtelenül szomorú magyar zsidótörténet résztvevői vagyunk mi ketten?” – kezdi levelét Radnóti, majd leírja, az utóbbi években értetlenül figyeli, amit Köves csinál. „És ezekben a napokban az értetlenségem mély szomorúsággá változott. Talán nem fogod elhinni, de féltelek.

Mintha legyőzött, tőrbe csalt volna a múlt. Miközben a Mazsihisz, amelynek hatásos, munkára serkentő kihívója voltál, lassan megszabadult a múltjától, elszakadt attól, hogy a régen erős baloldali–liberális pártszövetséghez, főleg az MSZP-hez bekötött segédcsapat legyen, a szerepek észrevétlenül megcserélődtek. (…)Sokak számára úgy tűnhet, hogy feladtad a 4000 évet négyért.

Hogy beállt Hollik mögé, Radnóti felteszi a kérdést:

És írásod vége (csattanója), hogy Hollik Istvánban (a név nem is számít, nem vele, nem is a versenytársaival van probléma) garanciát látsz a további hitéleti kiteljesedésre. Ennyire nem bízol magadban? Ennyire nem bízol a magyar zsidó társadalomban? Ennyire nem bízol a Jóistenben? Helyette inkább a pártokban és az államban bízol? Hol romlott ez el ennyire, alig néhány év alatt, kedves barátom?

Ami a bocsánatkérést illeti, „az szép volna és helyes, de bocsánatot kérni csak őszintén érdemes. Azt mondod, ha esetleg kampányolásnak minősült volna, hogy egy politikus támogatására biztatsz egy szórólapon, akkor elnézést kérsz. Kedves Slomó, fiatal ember vagy, de azért már felnőtt az ilyen beszédhez. Mégis, mit gondoltál, minek minősül, amit csinálsz? Nem akarok házi feladatokat adni neked, de vegyél komolyabban minket és magadat is. Ennél többre vagy hivatott.”

Levelét azzal zárja, hogy:

Kedves Slomó! Egészen lehetetlen, hogy az a fiú, aki 10-15 éve te voltál, mára teljesen elveszett, nincsen sehol. Szükségünk van nekünk, magyar zsidóknak arra a fiatalemberre. Kedves barátom, ne csináld ezt tovább. Tudd, hogy csak elkeseredésemben bántalak, kapsz most eleget, úgyhogy öregebbként azzal zárom: rossz úton jársz, és nagyon messzire mentél – de mi visszavárunk. Aggódó szeretettel: Radnóti Zoltán rabbi.