Lázár még mindig arról beszél, a közmunka miatt kevesebb a bűncselekmény

Lázár János akkor a közmunkaprogrammal kapcsolatban úgy fogalmazott, „170-180 ezer ember van közmunkában. Akinek reggel 6-kor el kell mennie melózni, és mondjuk Hegedűs Laci dolgoztatja itt, a hódmezővásárhelyi városházán, annak délután háromkor már nem sok kedve marad, hogy elmenjen lopni. Beszéljünk világosan és egyértelműen. Ráadásul egy idő után rájön arra, hogy 60-70 ezret kap úgy, hogy dolgozik reggel 6-tól délután 2-ig, akkor minek akkora kockázatot vállalni.”

A miniszteri kijelentés után a Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket (MKTB) egyesület azt mondta, feljelentést tesznek, a Miniszterelnökségi Sajtóiroda ezután közleményt küldött, amelyben azt írták, hogy Lázár „természetesen nem a tisztességesen és becsületesen dolgozó közmunkásokra gondolt, hanem azokra, akiket korábban a szocialista kormány belekényszerített a 'megélhetési bűnözésbe' és a segélyt bűncselekményekkel egészítették ki.” A miniszter pedig a soron következő Kormányinfón bocsánatot kért. Nem tagadta, hogy azt mondta, amit, szerinte a bűncselekmények csökkenésében a közmunka-program is közrejátszik. De elnézést kért mindenkitől, akit a leegyszerűsítő megjegyzése megsértett.

Ilyen előzmények után jutottunk el oda, hogy az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó feltette a kérdést Lázárnak: „önöknek mettől-meddig kellene dolgozniuk, hogy addig se lopjanak? Avagy nem szégyelli magát, hogy bűnözőknek állítja be a közmunkásokat?”

Válaszában a miniszter hosszan magyarázza, hogy a szocialista kormányok leszoktatták az embereket a munkáról, Bangóné „elvtársai ezeket az embereket a bűnözés irányába kényszerítették.” A 2010 utáni kormányok azonban szerinte világossá tették, „minden munkaképes magyar ember munkájára szükség van az ország újjáépítése érdekében.”

Majd rátért a közbiztonság és a közmunka kapcsolatára:

Álláspontom szerint a közbiztonság javuló tendenciáitól elválaszthatatlan tényező a foglalkoztatottság növelése. Ebben a közfoglalkoztatásnak is komoly szerepe van . Ha és amennyiben bárkit is megsértettem volna, attól természetesen elnézést kérek, a következményeket vállalom.”

Szerinte az, hogy hányan ülnek börtönben nem politikai kérdés: a törvények mindenkire vonatkoznak, aki ennek ellenszegül, az kénytelen szembenézni a következményekkel.