Nem a pártok összefogása, hanem a háttérbe húzódásuk, kölcsönös „elnemriasztási” politikájuk segítette győzelemhez Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Pétert – írja legfrissebb számában a HVG. A protestszavazók nemcsak a Fideszre, hanem a telhetetlen és arrogáns hatalmat helyben megtestesítő Lázár Jánosra is nemet mondtak.

A rendszerváltás óta először diadalmaskodott a városban olyan valaki, aki mellett nem a hivatalos, magát a jobbközéphez soroló, a hagyományos jobboldali bázison szerveződött, a konzervatív értelmiség többségének és a történelmi egyházaknak a támogatását élvező párt, illetve pártok álltak. A sikernek éppen az volt az egyik záloga, hogy Márki-Zay otthonosan mozgott ebben a világban, miközben nem riasztott el jóformán senkit a túloldalról sem – és ebben teljesen lojális volt hozzá a Jobbik. A pártnak a városban tevékenykedő aktivistái és prominensei kétségbeesetten próbálták titkolni részvételüket a kampányban, pedig jelen volt az országos apparátus irányítója és a párt háttérintézményének, az Iránytű Intézetnek több munkatársa is. Ugyanakkor a helyi szocialisták is úgy tudták fölizzítani kapcsolatrendszerüket, hogy az ne szüljön ellenérzéseket a független aspiráns jobboldali támogatói körében.

Kiderült, a Fidesz-média a Fidesz szavazókra hat, akik viszont nem lettek kevesebben, az az újdonság, hogy egy önkormányzati voksoláson most megjelent 13 ezer szavazó velük szemben.

Noha az elemzők óvni szoktak attól, hogy helyi választásokból bárki messzemenő következtést vonjon le, az eddig soroltak és a korábbi időközi választások azt mutatják, hogy országosan visszaállt a 2010-es földindulás előtti állapot: a teljes népesség körében a Fidesz masszív kisebbségben van, csak a választási rendszer és a centrális erőtér logikája tartja hegemón helyzetben. Viszont ez utóbbi – ahogy a mostani választás is mutatja – a szavazók szintjén már meghaladható. Orbán Viktor pártjában tetten is érhetők az idegesség jelei. További részletek a lapban.

HVG