Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
"Nehéz és félelmetes kérdés" - mondta Alföldi Róbert a Magyar Narancsnak arra, lehet-e támogatni a Jobbik jelöltjét, majd hozzáteszi, erre nem lehet válaszolni anélkül, hogy nehezen, de átlépje önmagát. A dilemmát hosszan fejtegeti, gondolatmenete végén azt írja, "igen, a legesélyesebb ellenzéki jelöltre kell szavazni, ha bármilyen minimális esélyt szeretnénk hagyni magunknak, hogy kormányváltás történjen. Vagy legalábbis ne legyen kétharmados többsége a jelenlegi hatalomnak."
Azt mondja, abban lehet bízni, hogy rosszabb nem jöhet, ami nem sok. "Hamarabb kellett volna gondolkodni, nem tettük meg, most kényszerhelyzetben vagyunk."
Hajós András humorista, zenész kategorikusan elutasítja ezt a lehetőséget, ő semmilyen körülmények között nem fog soha sem a Jobbikra, sem Vona Gáborra szavazni. Az velük a baja, hogy "hit és eszmerendszer nélküli, cinikus politikai vállalkozók", akiknek politikai pályájából egyetlen állandó irány olvasható ki, méghozzá szavazatmaximalizálós menetelés a hatalom felé.
Lovasi András zenész igent mond a kérdésre. Hódmezővásárhely után ugyanis hirtelen megérezte, milyen óriási megkönnyebbülést érezne, ha nem kéne állandóan Orbánékba botlania. A várható "érdekes fordulatok" neki jobb opciónak tűnnek, mintha maradna a NER.
Nádas Péter író is a nemek pártján van, ő ugyanis minden körülmények között a szabadságvágy és az emberi jogok pártján maradna. Vekerdy Tamás pszichológus "meghökkentő módon" igent mondott, szerinte most nincs annál fontosabb, mint megszakítani azt a káros és veszélyes folyamatot, amiben az ország hosszú ideje vergődik.
A gondolatok teljességében a többiek véleményével együtt a Magyar Narancsban olvashatók.
