Majdnem tízmillió forintnyi közpénz elherdálása még egy hírt sem érdemel manapság, amikor naponta derülnek ki aggályos dolgok a tíz- és százmilliós beruházásokról. De létezik egy tanulmány, amelyet nem egyszerűen mi, adófizetők fizettünk, hanem valódi NER-tanmese:

• megrendelték, mondván, közcélú, mert majd ez alapján fogják fejleszteni a lovassport egyik ágát,
• az indoklásba jolly jokerként belevették a gyerekeket/oktatási célt, hiszen akkor nem is kérdés a szükségessége,
• kifizették állami támogatásból,
• eltárolták (behajították egy fiókba?) egy állami háttérintézményben,
• végül nem valósult meg az ebben kidolgozott projekt, sőt, a lovasközpontban a gyerekek és a sportolók helyett csak a fideszes államtitkár vejét találtuk,
• mikor közérdekű adatként meg akartuk ismerni, mégis miért fizettünk/minek kellett volna megvalósulnia, kiderült, hogy az egymásra mutogató állami szervek közt valahol nyoma veszett a költséges szakmai műnek.

A történet áprilisban indult, amikor megírtuk, hogy a 45 millió forint uniós támogatásból felújított tápiószentmártoni lovasközpontot kizárólag Czerván György fideszes államtitkár veje használja. A hvg.hu váratlanul beállító tudósítóját Czerván rokona, ifjabb Galbács Ferenc be sem engedte az állami tulajdonban lévő ingatlanra, de azt elismerte, hogy kizárólag ő használja a lovascentrumot. Cikkünk megjelenése után az ügyben nyomozás indult költségvetési csalás gyanúja miatt, ugyanis több furcsaság is van a központba papíron – közpénzből – megvásárolt felszereléssel. Így az elhíresült lószoláriumot állítólag csak kölcsönkérték, majd miután Fazekas Sándor miniszter és maga Czerván átadta az objektumot, szépen visszavitték a tulajdonosának – csak közben leszámlázták, mint kiadást.

Mi kerül ezen a tanulmányon 9,5 millióba?

Már az eredeti cikkben is szó esett egy rejtélyes tanulmányról, amiért a szerzőjének külön 7,5 millió plusz áfát, vagyis bruttó 9, 525 millió forintot fizettek ki közpénzből arra hivatkozva, hogy ez alapján fogják képezni a gyerekeket és a fogathajtósport képviselőit a lovasközpontban. Miután ebből semmi nem lett, kíváncsiak voltunk arra, valóban készült-e ilyen szakmai anyag vagy egy kamutanulmányról van szó. Ezért betekintést kértünk az eredetileg ide megálmodott programba, hiszen többszörösen közérdekű információkról van szó: a tápiószentmártoni központ a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság tulajdonában lévő közvagyon, 100 százalékban közpénzből fizették a tanulmányt, papíron pedig többféle közcéllal magyarázták az elkészíttetését.

Első körben közadatigényléssel fordultunk a tápiószentmártoni önkormányzathoz, mert rajta keresztül bonyolódott a képzési anyag beszerzése/kifizetése. Csakhogy ez a település korábbi vezetése alatt történt, a jelenlegi polgármester, Györe László már csak megörökölte a feladatot, hogy kifizessék a tanulmányra szánt pénz utolsó részletét. A törvényi kötelezettségnek megfelelően elő is szedték a teljes aktát, és átadták a hvg.hu-nak, csakhogy maga a tanulmány náluk lévő példánya furcsa módon eltűnt.

A miniszter engedélyezte, akivel Czerván átadta a központot

Csakhogy a birtokunkba került dokumentumokból így is sok minden kiderült a „Fogatok, starthoz! A fogathajtás hagyományainak felélesztése, a fogathajtó iskola és a lovaskultúra oktatás mintaprogramja Tápiószentmártonban” elnevezésű műről. Így az, hogy Fazekas Sándor miniszter hagyta jóvá a tanulmány megrendelésének „indítólevelét” 2013-ban, az ő aláírása van az akkori Vidékfejlesztési Minisztériumhoz „benyújtott projektötleten”. Sőt, kiemelt projektként támogatták a tanulmányt, amelyre mint jelentős „mintaprogramra”, hivatkoztak.

Miután most, öt évvel később kizárólag Czerván György veje használta a lovasközpontot, tanulságos elolvasni, milyen grandiózus és/vagy lózungnak tűnő célokkal indokolták a központ, illetve a tanulmány létjogosultságát:

• illeszkedik a Kincsem Nemzeti Lovasprogramhoz, illetve a Nemzeti Alaptantervben rögzített, mindennapos testneveléshez,
• így a lovasoktatás beépíthető a közoktatási rendszerébe,
• a hazai fogathajtás fejlesztése, oktatási-képzési rendszerének megteremtése,
• a fogathajtás mint szabadidős tevékenység bemutatása,
• országos, sőt nemzetközi versenyek, edzőtáborok rendezése a tápiószentmártoni központban,
• összességében a ló és ember kapcsolatának megismertetése, illetve elmélyítése.

A 260 oldalas szakmai anyagot egy magánszemély készítette el egyéni vállalkozóként, a megbízási szerződését a projektet bonyolító, majd kifizető tápiószentmártoni önkormányzat akkori vezetője, Tóth János polgármester írta alá.

Czerván későbbi kampányfőnöke vette át

Czerván korábban Tóth mellett volt alpolgármester a település élén, majd miután egyre magasabbra került a Fideszben, megtette kampányfőnökének – ezt kérdésünkre Tóth megerősítette, mint mondta, az államtitkárként nem újrázó, de parlamentbe bejutó képviselő mostani kampányát is ő vezette. Szerinte is a tanulmány alapján kellett volna a lovasközpontban folynia a munkának, bár célzott arra, hogy nem igazán gyakorlati jellegű, inkább „nagy ívű” összefoglalás, „történeti részekkel”. Azt nem tudta megmondani, utódja vajon miért kereste hiába az általa hivatalosan átvett példányt a tápiószentmártoni önkormányzatnál.

Mentünk tovább, ha már ennyit fizettünk a műért, hiszen 3 nyomtatott, valamint 3 „CD formátumú” példánynak az iratok alapján a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézetbe (NAKVI) kellett kerülnie. Ezt a korábban Vidékfejlesztési Minisztérium néven futó agrártárca irányítása alatt álló költségvetési szervet illeti a „tanulmány felhasználásának joga”, kifejezetten azzal, hogy a tanulmányt mind nyomtatott formájában, mind elektronikusan hozzáférhetővé teszi, „biztosítja annak megismerhetőségét”.

Egyik helyen már nincs, a másikon nem is volt

Mikor azonban megkerestük az intézetet, kiderült, hogy az állami háttérintézmények és intézetek átszervezésével a NAKVI már nem létezik, 2016. december 31. napján jogutód nélkül megszűnt. A területét részben átvevő, az Agrárminisztérium százszázalékos tulajdonában lévő Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. részéről megerősítették, hogy a tanulmányt a megszűnt intézet "bonyolította" „EU-s pénzügyi forrásból”. Azonban mivel nem jogutódja az intézetnek, és az adatait sem kezelik, azt tanácsolták, forduljunk az átszervezést koordináló Miniszterelnökséghez.

Megtettük, az újabb közérdekű adatkérésre azonban a Miniszterelnökség megismételte, hogy a tanulmányt kezelő szerv jogutód nélkül megszűnt, de a magánjogi jogok és kötelezettségek a Herman Ottó Intézethez kerültek. Vagyis a Miniszterelnökség visszairányított az intézethez azzal, hogy annak nem tulajdonosa, így nem tud segíteni a tanulmány előkerítésében.

Mivel a tanulmány szerzője még 2013-ban váratlanul meghalt, a 9,5 millió forint második részletét már örököseinek fizették ki tavaly februárban. Őket is megkerestük, nevének elhallgatását kérve az egyik örökös közölte, a szakmai anyagot technikai okokból már nem tudják nekünk odaadni. De mint mondta, elhunyt édesapja rendben teljesítette a megbízást, ezzel részükről lezárult az ügy, a tanulmánynak a megrendelő állami szervezetnél kell(ene) lennie.

Úgy tűnik tehát, a „Fogatok, starthoz!” tanulmányban lefektetett mintaprogram megvalósítása helyett háborítatlanul lovagolhat Czerván veje a lovasközpontban. Az EU-nak pedig az Elios-nagyságrendű milliárdos ügyek mellett fel sem tűnik majd, hogy feleslegesen dobhattunk ki 9,5 millió forintot, ami annyi más helyen jól jött volna.