Uniós pénzből kidolgozott mintaprogramnak kellene működnie abban a lovasközpontban, ahol a hvg.hu két hónapja gyerekek és sportolók helyett csak Czerván György fideszes államtitkár vejét találta. Azonban a programról szóló tanulmánynak minden példánya furcsa módon eltűnt, miután 9,5 millió forintot adtak érte közpénzből. Pedig szívesen elolvastuk volna a szakmai anyagot, amelyet Czerván bizalmasa intézett, hogy ez alapján illesszék a lovasoktatást a mindennapos testneveléshez és "elmélyítsék ló és ember kapcsolatát".
Majdnem tízmillió forintnyi közpénz elherdálása még egy hírt sem érdemel manapság, amikor naponta derülnek ki aggályos dolgok a tíz- és százmilliós beruházásokról. De létezik egy tanulmány, amelyet nem egyszerűen mi, adófizetők fizettünk, hanem valódi NER-tanmese:
A történet áprilisban indult, amikor megírtuk, hogy a 45 millió forint uniós támogatásból felújított tápiószentmártoni lovasközpontot kizárólag Czerván György fideszes államtitkár veje használja. A hvg.hu váratlanul beállító tudósítóját Czerván rokona, ifjabb Galbács Ferenc be sem engedte az állami tulajdonban lévő ingatlanra, de azt elismerte, hogy kizárólag ő használja a lovascentrumot. Cikkünk megjelenése után az ügyben nyomozás indult költségvetési csalás gyanúja miatt, ugyanis több furcsaság is van a központba papíron – közpénzből – megvásárolt felszereléssel. Így az elhíresült lószoláriumot állítólag csak kölcsönkérték, majd miután Fazekas Sándor miniszter és maga Czerván átadta az objektumot, szépen visszavitték a tulajdonosának – csak közben leszámlázták, mint kiadást.
Mi kerül ezen a tanulmányon 9,5 millióba?
Már az eredeti cikkben is szó esett egy rejtélyes tanulmányról, amiért a szerzőjének külön 7,5 millió plusz áfát, vagyis bruttó 9, 525 millió forintot fizettek ki közpénzből arra hivatkozva, hogy ez alapján fogják képezni a gyerekeket és a fogathajtósport képviselőit a lovasközpontban. Miután ebből semmi nem lett, kíváncsiak voltunk arra, valóban készült-e ilyen szakmai anyag vagy egy kamutanulmányról van szó. Ezért betekintést kértünk az eredetileg ide megálmodott programba, hiszen többszörösen közérdekű információkról van szó: a tápiószentmártoni központ a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság tulajdonában lévő közvagyon, 100 százalékban közpénzből fizették a tanulmányt, papíron pedig többféle közcéllal magyarázták az elkészíttetését.
Első körben közadatigényléssel fordultunk a tápiószentmártoni önkormányzathoz, mert rajta keresztül bonyolódott a képzési anyag beszerzése/kifizetése. Csakhogy ez a település korábbi vezetése alatt történt, a jelenlegi polgármester, Györe László már csak megörökölte a feladatot, hogy kifizessék a tanulmányra szánt pénz utolsó részletét. A törvényi kötelezettségnek megfelelően elő is szedték a teljes aktát, és átadták a hvg.hu-nak, csakhogy maga a tanulmány náluk lévő példánya furcsa módon eltűnt.
A miniszter engedélyezte, akivel Czerván átadta a központot
Csakhogy a birtokunkba került dokumentumokból így is sok minden kiderült a „Fogatok, starthoz! A fogathajtás hagyományainak felélesztése, a fogathajtó iskola és a lovaskultúra oktatás mintaprogramja Tápiószentmártonban” elnevezésű műről. Így az, hogy Fazekas Sándor miniszter hagyta jóvá a tanulmány megrendelésének „indítólevelét” 2013-ban, az ő aláírása van az akkori Vidékfejlesztési Minisztériumhoz „benyújtott projektötleten”. Sőt, kiemelt projektként támogatták a tanulmányt, amelyre mint jelentős „mintaprogramra”, hivatkoztak.
Miután most, öt évvel később kizárólag Czerván György veje használta a lovasközpontot, tanulságos elolvasni, milyen grandiózus és/vagy lózungnak tűnő célokkal indokolták a központ, illetve a tanulmány létjogosultságát:
A 260 oldalas szakmai anyagot egy magánszemély készítette el egyéni vállalkozóként, a megbízási szerződését a projektet bonyolító, majd kifizető tápiószentmártoni önkormányzat akkori vezetője, Tóth János polgármester írta alá.
Czerván későbbi kampányfőnöke vette át
Czerván korábban Tóth mellett volt alpolgármester a település élén, majd miután egyre magasabbra került a Fideszben, megtette kampányfőnökének – ezt kérdésünkre Tóth megerősítette, mint mondta, az államtitkárként nem újrázó, de parlamentbe bejutó képviselő mostani kampányát is ő vezette. Szerinte is a tanulmány alapján kellett volna a lovasközpontban folynia a munkának, bár célzott arra, hogy nem igazán gyakorlati jellegű, inkább „nagy ívű” összefoglalás, „történeti részekkel”. Azt nem tudta megmondani, utódja vajon miért kereste hiába az általa hivatalosan átvett példányt a tápiószentmártoni önkormányzatnál.
Mentünk tovább, ha már ennyit fizettünk a műért, hiszen 3 nyomtatott, valamint 3 „CD formátumú” példánynak az iratok alapján a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézetbe (NAKVI) kellett kerülnie. Ezt a korábban Vidékfejlesztési Minisztérium néven futó agrártárca irányítása alatt álló költségvetési szervet illeti a „tanulmány felhasználásának joga”, kifejezetten azzal, hogy a tanulmányt mind nyomtatott formájában, mind elektronikusan hozzáférhetővé teszi, „biztosítja annak megismerhetőségét”.
Egyik helyen már nincs, a másikon nem is volt
Mikor azonban megkerestük az intézetet, kiderült, hogy az állami háttérintézmények és intézetek átszervezésével a NAKVI már nem létezik, 2016. december 31. napján jogutód nélkül megszűnt. A területét részben átvevő, az Agrárminisztérium százszázalékos tulajdonában lévő Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. részéről megerősítették, hogy a tanulmányt a megszűnt intézet "bonyolította" „EU-s pénzügyi forrásból”. Azonban mivel nem jogutódja az intézetnek, és az adatait sem kezelik, azt tanácsolták, forduljunk az átszervezést koordináló Miniszterelnökséghez.
Megtettük, az újabb közérdekű adatkérésre azonban a Miniszterelnökség megismételte, hogy a tanulmányt kezelő szerv jogutód nélkül megszűnt, de a magánjogi jogok és kötelezettségek a Herman Ottó Intézethez kerültek. Vagyis a Miniszterelnökség visszairányított az intézethez azzal, hogy annak nem tulajdonosa, így nem tud segíteni a tanulmány előkerítésében.
Mivel a tanulmány szerzője még 2013-ban váratlanul meghalt, a 9,5 millió forint második részletét már örököseinek fizették ki tavaly februárban. Őket is megkerestük, nevének elhallgatását kérve az egyik örökös közölte, a szakmai anyagot technikai okokból már nem tudják nekünk odaadni. De mint mondta, elhunyt édesapja rendben teljesítette a megbízást, ezzel részükről lezárult az ügy, a tanulmánynak a megrendelő állami szervezetnél kell(ene) lennie.
Úgy tűnik tehát, a „Fogatok, starthoz!” tanulmányban lefektetett mintaprogram megvalósítása helyett háborítatlanul lovagolhat Czerván veje a lovasközpontban. Az EU-nak pedig az Elios-nagyságrendű milliárdos ügyek mellett fel sem tűnik majd, hogy feleslegesen dobhattunk ki 9,5 millió forintot, ami annyi más helyen jól jött volna.
Egy kiadós gombamérgezéssel indul François Ozon új filmje, a Ha megérkezik az ősz. A termékeny francia filmrendezővel az öregkori ráncok szépségéről, az Elemi ösztön nem múló vonzerejéről, egy szexi nagymamáról, egy pusztító családi vacsoráról és Nicole Kidman plasztikai beavatkozásairól is beszélgettünk.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát.
Látványosan távol tartotta magát a közel-keleti konfliktus értékelésétől Orbán Viktor. A kormányfőnek csak hazai használatra van mondása a fejleményekről.
Alapesetben a harcsa félénk állat, azonban ha a fészkét védi vagy fenyegetve érzi magát, támadásba lendül.
Megerősítették, hogy készek a kutatóhálózatról leválasztandó négy központ átvételére.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
