Túl normális, ezért elfogadhatatlan az ENSZ-féle migrációs egyezmény a kormánynak
Elfogadhatatlan az ENSZ migrációs csomagja, a migráció nemzetközi rendezését és keretek közé terelését segítő egyezmény, ezért Magyarország kilép a tárgyalássorozatból. Szijjártó Péter szerint azért, mert jó dolognak tünteti fel a migrációt, és kötelező lesz mindenkire. Ez azonban nem igaz - a szöveg egyszerűen politikailag kényelmetlen az idegengyűlöletből mindent vivő választási csodafegyvert faragó kormánynak. Az ENSZ reméli, minden aláíró ország elfogadja a csomagot, és a szervezet folytatja az együttműködést a kormánnyal.
„Ez a csomag ellentétes a józan ésszel és Magyarország érdekeivel” - ezekkel a szavakkal jelentette be Szijártó Péter, hogy kilépünk az ENSZ migrációs csomagjának tárgyalássorozatából. A kilépést már a választás előtt belengette a kormány (és a Soros-tervet látta az ENSZ-tervezetben), majd úgy módosította, hogy maradunk, felvesszük a kesztyűt, harcolni fogunk. Talán arra számított a kormány, hogy sikerül maga és álláspontja mellé állítani több országot is (mi az USA kilépése után jelentettük be szándékainkat), ám, bár a kormány folyamatosan arról beszél, a világ átveszi szépen lassan az orbáni migrációs elveket és hozzáállást, egyedül maradtunk. Az biztos, hogy az elkészült szöveg nem tükrözi vissza ezeket a magyar közéletben ezerszer hangoztatott félelmeket. Így nem meglepő a magyar kilépés.
Szijjártó érvei a kilépés mellett ugyanakkor érdekesek. „Eddig arról volt szó, hogy a dokumentum nem kötelező érvényű”, mondta Szijjártó - ezt korábban finoman szólva sem hangsúlyozta semennyire sem a tárca -, de most sincs másként: a július 11-én közreadott végső szövegben többször olvasható, hogy a kimunkált migrációs csomag nem kötelező a tagállamoknak. A csomag Szijjártó szerint eszement módon akarja ösztönözni a migrációt, és kizárólag Afrika, Latin-Amerika és a kis szigetországok érdekeit veszi figyelembe, amikor a migrációt alapvető emberi jogként határozza meg.
Befutott a tárgyalásokat kordináló ENSZ-szerv, az IOM (Nemzetközi Migrációs Szervezet) reakciója is a magyar döntésre: Az IOM csalódott Magyarország abbéli döntése miatt, hogy nem kíván részt venni a folyamatban. "Úgy véljük, hogy minden állam számára előnyös a részvétel, különösen figyelembe véve a migráció globális karakterét és Magyarország saját gazdag migrációs tapasztalatát.
Fontos tisztázni, hogy a Compact, azaz a csomag nem kötelező érvényű és nem keletkeztet jogi kötelezettségeket az államok számára.
Ez egy politikai megállapodás és egy közös jövőkép. A New York-i Nyilatkozat és a Globális Migrációs Compact hangsúlyozza az államok azon szuverén jogát, hogy meghatározzák, ki léphet be a területükre és maradhat ott. Fontosnak és örömtelinek tartjuk, hogy több mint 190 ország együtt és előremutatóan szeretne egy közös jövőképet alkotni a migrációról. Ez egy majdnem univerzális igényt fejez ki arra vonatkozóan, hogy javuljon a nemzetközi együttműködés a migráció területén. Azt várjuk, hogy minden aláíró formálisan is elfogadja a Globális Migrációs Compactot a decemberi Marrakesh-ben tartandó Kormányközi Konferencián. Az IOM a maga részéről továbbra is folytatja az együttműködést minden kormánnyal, beleértve Magyarországot is, a migráció területén."
Nem kötelező, a határvédelem fontos
De mit is tartalmaz ez a 34 oldalas végső változat? A szövegben több olyan dolog is van, amely kiverheti a biztosítékot a magyar kormánynál, de sok olyan is, ami egybecseng a magyar politikai akarattal.
A preambulumban is olvasható, hogy ez a dokumentum többek közt olyan dokumentumokon alapul, mint az emberkereskedelem és embercsempészet tiltásáról szóló egyezmény - ezt a magyar kormány a Stop Soros törvénynél is kiemelte. Az is olvasható, hogy a migránsoknak és a menekülteknek különböző jogaik és kötelezettségeik vannak, csak a menekülteknek jár különleges nemzetközi védelem. A preambulum is kijelenti, a csomagnak nincs kötelező érvénye, együttműködési keretet jelent, egy állam sem szabad, hogy egyedül hordja a migráció problémáját, és megvédi az államok szuverenitását - akár a magyar kormányt hallanánk beszélni.
Ugyanakkor a szöveg úgy tekint a migrációra, mint az élet szerves részére - joggal, hiszen az is. Ezt akarja szabályozni, javítani, hogy mind a befogadó és a kibocsátó országok profitáljanak a dologból, illetve az érintett emberek is minél jobb körülmények között jussanak el A-ból B-be. Ehhez együttműködésre van szükség, mindenkinek ki kell vennie a maga részét a felelősségvállalásból.
A migrációnak nem szabad elkeseredésből fakadnia, a csomag ezért hangsúlyt fektet arra is, hogy fontos, a kibocsátó országokban is biztonságban és méltányosan élhessenek az emberek. A magyar kormány erről is rengeteget beszélt, hogy először ott kell rendezni a helyzetet, hogy minél kevesebben induljanak útnak - és most az ezt előmozdítani akaró egyezmény hatályából fog kilépni. (Ugyanígy megvétózta az EU és Afrika közti, illegális migrációt visszaszorítani kívánó egyezményt is.)
A fogalommagyarázatban külön kiemeli a szöveg a nemzeti szuverenitás címszó alatt, hogy a csomag megerősíti az államok jogát abban, hogy maguk határozzanak a migrációs politikájukról, a nemzetközi joggal összhangban - ez felháborító, mondja a magyar kormány.
Legyen a migráció win-win szituáció
A célokat 23 pontban foglalja össze a szöveg, ezek összefoglalóan a következőek:
Minden rendelkezésre álló adat összegyűjtésével segíteni a migráció mederben tartását. Minimálisra kell csökkenteni, hogy az emberek arra kényszerüljenek, elhagyják hazájukat. Akik mégis így tesznek, kapjanak rendes és rendszerezett információt, ha egy országba készülnek, milyen lehetőségeik és kötelezettségeik vannak. Kapjanak megfelelő iratokat, legyenek rugalmas és elérhető migrációs útvonalak. Csökkentsék a migránsok kiszolgáltatottságát. Az országok nemzetközi erőfeszítéseket tegyenek az embercsempészet ellen. Integrált, biztonságos és koordinált módon történjen a határellenőrzés. Legyen erősebb, hatékonyabb a migránsok ellenőrzése, átvilágítása. A migrációs őrizet csak a legvégső esetben legyen megoldás. A társadalmakat és a migránsokat is biztatni kell a befogadásra, azt elő kell segíteni. A diszkrimináció minden formáját meg kell szüntetni. Elő kell mozdítani a migránsok beilleszkedését a munkaerőpiacra.
Azaz olyan helyzetet kell teremteni, amely a befogadó és a kibocsátó országoknak is a legjobb, mindkét fél profitálhat belőle. Ezeket a célokat fejti ki aztán a szöveg 34 oldalon a részleteiben. A kormány már régóta mondogatja, nem a migrációval szeretné megoldani a munkaerőhiányt, hanem a gyerekvállalás növekedésében látja a megoldás kulcsát (még akkor is, ha a munkaerőhiány most van, a most megszülető gyerekek pedig sokára lesznek munkavállalók).
A szöveg egyébként arról is beszél, akár kétoldalú szerződésekkel is jó lenne elősegíteni a migráció rendezettségét, mederben tartását, azaz, hogy kibocsátó és befogadó országok megállapodnak a migrációról. A veszélybe került emberi életeket is meg kell menteni, illetve azonosítani kell azokat, akik meghaltak.
A migránsokat nem szabad, hogy bűnvádi eljárás érje, ha embercsempészetben vesznek részt, ez teljesen ellentétes a magyar gyakorlattal. De nemzetközi összefogással kell küzdeni az embercsempészet és emberkereskedelem ellen.
A határvédelemről: az államok, közösségek és a migránsok biztonságát is biztosítani kell. A határátkelés rendezett és biztonságos módját biztosítani kell. Az országok szuverenitását és az emberi jogokat is védeni kell. A határőrizet és a belépők ellenőrzésének, interjúvolásának módját felül kell vizsgálni, hogy megfeleljenek a nemzetközi jogoknak. Az őrizet csak legvégső eszköz legyen, amelyben az érintetteknek hozzá kell férniük az igazságszolgáltatáshoz. A kibocsátó ország konzuli, diplomáciai védelemnek is működnie kell, segítenie kell a migrációs folyamatot mederben tartani.
A befogadó országban dolgozni kell a migránsok minél jobb beilleszkedésén, ahogy nekik is minél jobban el kell fogadniuk a helyi szokásokat, igyekezniük kell megtanulniuk a helyi nyelvet, beilleszkedésüket a munkaerőpiacra elő kell segítenie.
„Elkötelezettek vagyunk aziránt, hogy a diszkrimináció minden formáját elítéljük, és teszünk a rasszizmus, az idegengyűlölet, faji előítéletek, erőszak, és a kapcsolódó intolerancia ellen”. Vajon meglepő-e, hogy az idegengyűlölettel átitatott kormányzati választási propaganda után a kormány nem hajlandó aláírni egy ezt követelő nemzetközi dokumentumot, még ha annak kötelező jellege nincs is? Ezeket a nemkívánatos jelenségeket többek közt úgy kívánja megelőzni vagy orvosolni a csomag, hogy arra buzdítja a migránsokat, politikai, közösségi, vallási vezetőket, hogy érzékeljék, és lehetőség szerint megelőzzék az intoleráns, idegengyűlölő, rasszista incidenseket, valamint a kölcsönös megértést és tiszteletet hirdető tevékenységeket támogassák, „ideértve a választási kampányok kontextusát is”.
Együtt kéne működni a migrációval foglalkozó civilekkel
Még egy kizáró okot találtunk, ami miatt nehéz lett volna elfogadni a szöveget: a csomag gyakorlatba ültetését részletező eljárások között van egy olyan is, amely azt mondja, a csomagot a civil szervezetekkel, migránsokkal, migránsszervezetekkel, vallási szervezetekkel a Vöröskereszttel, a tudományos akadémiákkal és másokkal együttműködve kell életbe léptetni, azaz az idehaza „Soros embereinek” bélyegzett szereplőkkel. Az életbe léptetést egyébként az IOM, az ENSZ migrációs szervezete (nem pedig az UNHCR, a menekültügyi főbiztosság) koordinálná és ellátná a titkársági teendőket is. Az ENSZ összehozna egy Nemzetközi Migrációs Ellenőrző Fórum nevű szervezetet, hol a tagállamok beszámolnának egymásnak a tapasztalataikról magas politikai szinteken, ez 2022-ben indulna el. Ezt viszont nehéz lenne a csomag kötelező jellege mellett érvként hangoztatni.
Egy szó mint száz, az ENSZ-szöveg az élet részeként fogja fel a migrációt, és megpróbált egy, minden érintett oldalhoz normálisan, konstruktívan, az előnyöket figyelembe vevő, kölcsönösen előnyös kereteket kialakítani. Ez azonban sok a mai magyar kormánynak.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
