Választás 2018
Diadalmámor és totális összeomlás - ez maradt a 2018-as parlamenti választás után. Magyarország tehát egyrészt olyan, mint volt immár nyolc évig, eközben mégis egészen más lett, mint április 8-án reggel volt. A nagy kérdés most az: hogy jutottunk idáig, és mi jön most. Igyekszünk válaszokat találni.
Hétköznap, kora délután Gyöngyös főterének járókelőit nemigen hozta lázba, hogy a múlt héten országos botrány kíséretében visszalépett a parlamentiképviselő-jelöltségtől a város polgármestere, Hiesz György, és ugyanazzal a lendülettel otthagyta pártját, az MSZP-t is. Volt, aki nem is hallott az esetről, mások egykedvűen vették tudomásul, ismét mások inkább örömüket fejezték ki, hogy a város vezetője 2019-ig csak a településére koncentrálhat. Az a lehetőség nyíltan senkit sem csábított, hogy alkalmi politológusként elemezze a történteket, találgassa, mi húzódhat meg a háttérben, milyen hatásai lehetnek a tavaszi választásra. Pedig a Heves megyei választókörzet eseményei méltóak a figyelemre: ismételten rávilágítottak a jelenlegi legnagyobb parlamenti ellenzéki párt zavaros belügyeire, a baloldal dilemmáira, és egyáltalán nem közömbös a közvélemény-kutatások alapján a Fidesz legkomolyabb kihívójának számító erő szempontjából sem. Itt indul ugyanis a Jobbik elnöke, Vona Gábor.
A hely modellje lehet a médiaelemzések egyik kedvenc témájának: a kormányváltó szavazók taktikai átszavazásának. A baloldal itt nem csuklott össze, de áttört a Jobbik, ugyanakkor a pozíciók jelentős részét szilárdan uralja a Fidesz. A Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszédének nyilvánosságra kerülését követő fideszes tarolásban Heves volt az egyetlen, ahol az MSZP kezén maradt a megyei közgyűlés, és számtalan egyéb önkormányzati pozíciót – így Hieszét is Gyöngyösön – sikerült megőriznie. Bár 2010-ben egy pártszakadás eredményezte baloldali szétszavazásnak köszönhetően a város irányítói posztja elveszett a szocialisták számára, többségüket a képviselő-testületben – ahová bejutott egy jobbikos is – megtartották. Négy évre rá azután Hiesz visszaszerezte a polgármesteri széket, viszont az egyéni képviselői helyek felét elvitte a Jobbik. Lokális érdekesség, hogy a testületben patthelyzet jött létre, így gyakorlatilag nagykoalíció vezeti a települést, a Fidesz és a Jobbik is ad egy-egy alpolgármestert.
A parlamenti választáson némileg máshogy alakultak legutóbb az erőviszonyok. A kampányban plágiumügybe keveredett szocialista Soós Tamás, jócskán leszakadva, 20 százalék körüli eredménnyel a harmadik helyet szerezte meg, míg a fideszes Horváth László alig több, mint egy százalékponttal győzött a 36 százalékot elért Vona Gábor előtt. Utóbbi kettő indulása ezúttal is biztosnak látszott, ám a szocialisták sokáig nem találtak jelöltet. Végül Botka László első személyi bejelentése volt – akkor még pártja miniszterelnök-jelöltjeként –, hogy a Heves megyei 2. számú körzetben Hiesz indul MSZP-színekben – bár az érintett állítja: nem szegedi kollégája kapacitálására. Néhány hónappal ezelőtt készült egy Jobbik-fölmérés, amely szerint változatlanul fej fej mellett állt Horváth és Vona, míg Hiesz a távolból követi őket. A szocialisták mérései alapján az ő aspiránsuk Horváth valódi kihívója, noha le van maradva a kormánypárti politikus mögött, de a Jobbik-vezér annál is sokkal jobban, és ezt erősíti meg egy fideszes belső kutatás is. A Republikon Intézet tavalyi adatai viszont azt mutatták, hogy Horváth egyértelműen vezet, második Vona és harmadik Hiesz. Mindeközben Karácsony Gergely miniszterelnök-jelölti stábjában meg úgy vélik, hogy Gyöngyöst vagy megnyeri Vona, vagy viszi a Fidesz. Ezen a kusza helyzeten egyszerűsített egy jelentőset a szocialista vezetés és Molnár Gyula pártelnök.
Január utolsó csütörtökjén Hiesz éppen ülést vezetett, amikor a sztrádán autózó Molnár küldött egy sms-t, hogy személyesen szeretne beszélni vele. A találkozó a hivatali elfoglaltság miatt nem jött létre, de másnap egy városi rendezvényen a szintén gyöngyösi születésű Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt nevű formáció elnöke váltott néhány szót a polgármesterrel. Fodor elmondta, hogy az MSZP–Párbeszéd választási szövetség éppen készíti elő a megállapodást a liberálisokkal, és ennek értelmében ő fog indulni Gyöngyösön. A polgármester-képviselőjelöltnek a következő szerdán sikerült elérnie pártelnökét, aki megerősítette, hogy valóban formálódik ilyen megállapodás. Hiesz ezt követően nyilvánosan jelentette be, hogy visszalép, és – érthető megalázottságérzésében – távozik a Szocialista Pártból is.
A pártban általános fölzúdulást, a sajtóban egyöntetű értetlenkedést okozott, hogy miért kell a kevés, megbecsült MSZP-káder egyikét a politikai potyautasság élő szimbólumának elkönyvelt Fodor Gáborra cserélni. Szinte hihetetlen, de van rá magyarázat, mégpedig az MSZP katasztrofális pénzügyi állapota, aktivista- és hitelesszemélyiség-hiánya. Amennyiben a nem mérhető népszerűségű liberálisok csak a rájuk jutó támogatást, néhány rokonszenves megszólalót és egy-két dolgos kezet hoznak, akkor a szocialistáknak megéri átengedni egy körzetet. És a liberálisok ennél többet is hozhatnak. A háttérben egy rejtélyes figura sziluettje bontakozik ki: Mesterházy Ernőé.
A kulturális menedzser és sikeres filmproducer Mesterházy a Demszky-éra utolsó ciklusának meghatározó alakja volt, a budapesti városháza gyakorlatilag teljhatalmú ura. A 2010-es hatalomváltást követően a BKV-ügyek miatt őrizetbe vették és előzetes letartóztatásba helyezték, majd kiengedték, és évekkel később fölmentették a (közben megfogyatkozott) vádak alól. Fodor régi mentora, igyekezett segédkezni SZDSZ-elnöksége idején, és állítólag ő volt, aki Fodor érdekében 2014 előtt közbenjárt a másik Mesterházynál, az akkori MSZP-elnök Mesterházy Attilánál. Szocialista források most is az ő nevét emlegetik, ha valaki a liberálisokkal való szövetségre kérdez rá. Mesterházy ezúttal nemcsak Fodort igyekezett újból mandátumhoz juttatni, de a hírek szerint kitartóan lobbizik Karácsony Gergely későbbi főpolgármester-jelöltségéért. Karácsony annyit elárult lapunknak, hogy volt olyan társaság, ahol összefutott Mesterházyval.
Fodorból viszont nem lesz képviselő. Gyöngyösön a pártpolitikai kockázati tényezők mellett ezt régre visszanyúló, helyi sérelmek is lehetetlenné teszik. 1998-ban az akkor még kétfordulós országgyűlési választás első etapja után Hiesz György vezetett a választáson a Fidesz jelöltje előtt. Fodor a harmadik helyen fordult – és nem lépett vissza. Hiesz ezer szavazattal kapott ki úgy, hogy Fodor közel négyezret szerzett a második körben. Horváth László akkor az azóta a körzethez csatolt Pétervásárán szerzett mandátumot.
A lázadásba hajló rendkívüli taggyűlésen – ahol a média jelenlétében kedélyesen hazugozta egymást a volt képviselőjelölt és a hivatalban lévő pártelnök – ezek az emlékek is előkerültek, és a botrány áthúzódott az MSZP országos választmányi ülésére is. A küldöttek egyhangúlag utasították el, hogy Fodor fölkerüljön a listájukra, de nem mondtak nemet a liberálisokkal kötendő egyezségre: az előkelőnek számító 15. helyet az új arcnak számító, volt válogatott cselgáncsozó Bősz Anett kapta meg. Rossz nyelvek szerint, ha a szocialisták ezt a műveletet szándékosan csinálják, hatszor elrontják közben, így viszont nyertek egy fiatal, szimpatikusnak mondható politikust, megszabadultak Fodortól, bezsebelhetik a paktum előnyeit, és még helyben is az összellenzéki érdekeket szolgálják. Hiesz helyett az alig ismert helyi elnök indításával viszont nagy szívességet tettek Vonának.
A város és környéke nagyon más képet mutat ugyanis, mint ami a fölmérésekből kitűnik. A 2014-ben testületbe került jobbikosok gyakorlatilag főállásban intézik évek óta a párt ügyeit, a választókerülethez tartozó további 55 településből húszban van alapszervezetük, a pártvezér heti egy napot a választókerületben kampányol. A Fidesz jelenléte a városban és a környékbeli falvakban alig érzékelhető.
A problémáké viszont igen. A rendszerváltáskor összeomló iparú térség ma már munkaerőhiánnyal küzd. A közelmúltban létesült munkahelyek táplálhatják azt az óvatos gazdasági derűt, amelyet a kormánymédia próbál ébresztgetni, ha eltekintünk a bérszínvonaltól, amelyet a betelepült cégek nyújtanak. De a beszámolók szerint nem csupán a helyben elérhető bérek alacsonyak, hanem az államosított egészségügyi és oktatási ellátások színvonala is, amely érezhetően növeli az elégedetlenséget.
Továbbá akad még egy robbanással fenyegető gond. A Jobbik hangnemváltásával és a Fidesz kormányra kerülésével a romák és nem romák együttélése kikerült a közbeszédből, azonban a valóságos helyzet jottányival sem lett reménytelibb. A városközponttól pár száz méterre található – és jobbikos pártemberrel képviselt – cigánytelepen nem pusztán a félig összedőlő házak, a köztük lévő szeméthegyek, de az utcán lődörgő, láthatóan kábult kamaszok látványa is sokkoló. A konfliktusok sem lettek sokkal ritkábbak a többségi társadalommal, amelynek kedvében járni a Jobbik már nem a „cigánybűnözés” hangoztatásával igyekszik, hanem az áramlopással és az illegális lakásfoglalással szembeni föllépéssel.
A baloldali bénázás, a lokálisan relatíve gyenge Fidesz, a meg nem oldott gondok, a tovább élő feszültségek és előítéletek mind-mind a Jobbiknak kedveznek. Megkockáztatható az állítás: amennyiben Gyöngyösön Vona nem tud nyerni, úgy az egész országban nincs keresnivalója az ellenzéknek. Hogy ez ennyire egyértelműen nem jelenthető ki, annak csak az az oka, hogy nem tudni, az országos lejárató kampányból mennyi csapódik le helyben.
HONT ANDRÁS
hont.andras@hvg.hu
