Kocsis Györgyi: Szoft vér

A négy év után ismét megérkezett EBESZ-megfigyelők láthatják, mennyi minden megváltozott a kormánynak szóló, a választások nemzetközi normáit helyreállítani hivatott 36 pontos ajánláscsomagjuk közzététele óta: a Fidesz jószerivel már a választások tisztaságának látszatára sem ad. Magyarország rovatunk összeállítása az állampárt által a demokrácia áprilisi ünnepéhez vezető úton elásott erkölcsi, politikai és jogi aknákról ad haditudósítást: egymásba érnek a látványos csalássorozatokba fulladt jelöltajánlások, a szavazatszámláló bizottságokba beépíthető kamu delegáltak, a 150 milliárd forintos állami támogatással szavazásra serkentett erdélyi és vajdasági magyarok, akiknek még a voksoláshoz szükséges regisztrációját is előzékeny Fidesz-barát aktivisták vállalják magukra.

S ha mindezzel Orbán Viktor esetleg nem tett volna eleget az újabb elsöprő győzelme érdekében, akkor ott lebeg még a Fókuszban rovatunkban mérlegre tett március 15-ei „ígéret”, miszerint a Fidesz – a természetesen megnyert választások után – „erkölcsi, politikai és jogi” elégtételt vesz majd az ellenzéken. Az újabb kétharmadra Orbánnak nyilván ugyanazért van szüksége, mint Vlagyimir Putyinnak a múlt héten kieszközölt 76 százalékos választási győzelmére, aminek érdekében az orosz hatóságok is bevetettek apait-anyait: szavazásra kivezényelt rabokat, előre töltött urnákat, szavazófülkében elhelyezett kamerákat, potenciális versenytárs eltiltását. Az oroszországi választásokról szóló Világ rovatbeli cikkünk szerint az orosz elnök a következő években a nyugdíjba vonulását készíti elő olyan utódjelölt kiszemelésével, aki szavatolja majd számára a büntetlenséget – de addig esetleg háborúzik még egy kicsit, hogy a szavazók ne panaszkodjanak az egészségügy és az oktatás állapota miatt.

Háborúzni – a maga szerény eszközeivel – a mi kedves vezetőnk is szeret, csak éppen a taktika olykor visszafelé sül el. Gazdaság rovatunk számol be arról a perpatvarról, ami a Facebook és a Google, valamint a magyar kormány között zajlik azért, mert a két technológiai monstrum nem hajlandó befizetni az itthon rá kivetett reklámadót, inkább bebújnak a kedvezményes adózást kínáló ír kormány védőszárnyai alá. Az egymásnak alákínáló európai adórendszerek között csalinkázó multik megregulázása nyilván csak uniós szinten lehetséges. Meg is van már rá a soros brüsszeli terv – no de, mint tudjuk, Brüsszelt meg kell állítani. Vagy most mégsem?

Miközben pedig Európa amerikai techóriásokat próbál móresre tanítani, az Egyesült Államok kormánya kétpárti egyetértéssel, nemzetbiztonsági okokra hivatkozva az iparágban működő kínai cégek újvilági nyomulását igyekszik visszaszorítani, attól tartva, hogy a csúcstechnológiába csillagászati összegeket öntő kommunista ország elorozhatja az USA katonai titkait, és globális méretekben uralma alá hajthatja az egész szektort. Kétségtelen, nem biztos, hogy ha az Intel kínai kézben lenne, megtörtént volna-e az, amit Tech + tudomány rovatunk magyaráz el részletesen: az amerikai cég adta két évtizeden át azt a számítógépes rendszert, amellyel a most elhunyt híres tudós, Stephen Hawking szinte teljesen bénultan is kommunikálni és alkotni volt képes, és amit ő hosszú élettel és rendkívüli tudományos teljesítménnyel viszonzott. Megyünk előre a fantasztikus XXI. században – Hawking már előttünk jár.

A szerző a HVG szerkesztője.