Kis János: Könnyen rajtaveszthet Orbán a választások megpuccsolásán
Kis János szerint most az a kérdés, hogy megpuccsolhatja-e a 2026-os választásokat a Fidesz vezetője.
A világ 234 állama közül 39-nek a népessége csökkent tavaly a CIA legfrissebb – 2017-es – évkönyve szerint. A fogyatkozó lélekszámú országok listáján Magyarország a 19–21. helyre került, miután a múlt évben 26900 fővel esett vissza az „összlétszáma”. Semmivel sem jobbak idehaza az élveszületési adatok. 2017-ben csak 19 olyan állam akadt, ahol relatíve még annál is kevesebb gyerek jött világra, mint nálunk. A CIA szerint tízezer főre itthon 90 újszülött jutott (a KSH 97-et közölt), más kérdés, hogy hat uniós tagállamban még ennél is alacsonyabbnak bizonyult a termékenységi index. Németországban és Olaszországban a hasonló adat például 86-86 volt, Szlovéniában pedig 82. Mindez nem jelenti azt, hogy mindenfelé alapvető bajok volnának a jómódú államok önreprodukciós képességével. Az Egyesült Királyságban például 121, Franciaországban 122, Írországban 141 csecsemőt „találtak a káposztában” vagy „hozott a gólya” tízezer lakosonként.
A magyarországi népesség életgörbéjéről szólva a leginkább pesszimista szakértők úgy látják, hogy a társadalom számára a „történelem vége” akár már 200–300 év múlva elérkezhet. Méretes kihívással kerül szembe tehát hamarosan a már körvonalazódó negyedik Orbán-adminisztráció, minekutána „demográfiai súlypontú” kormányzást ígér a dezignált (régi-új) miniszterelnök. A negatív népesedési trendet egy-két uniós államban kétségkívül sikerült megváltoztatni az utóbbi évtizedekben. Svédországban 102-ről 118-ra, Csehországban 89-ről 107-re emelkedett az élve születések száma (tízezer főre vetítve). Részben ennek tulajdonítható, hogy Csehország népessége – Magyarországgal ellentétben – több százezer fővel nőtt 2000 után. Prága pár év alatt több mint megduplázta például a családi pótlék összegét, amit nálunk a tíz évvel ezelőtti szinten befagyasztottak.
Demográfiai változások Magyarországon
A demográfiai fordulatot kicsikarni igyekvő kormányzati szándék itthon sem új keletű. Orbán Viktor már első kormányzása idején arról beszélt, hogy „az a társadalom, amely arra képtelen, hogy természetes úton a saját fenntartásáról gondoskodjék, az beteg, hanyatló társadalom”. A beteg, hanyatló Magyarországot a második fideszes kabinet családi adókedvezményekkel, a harmadik pedig a gyermeknevelést segítő további intézkedésekkel (például csok) igyekezett „gyógyítani”. Nem egészen eredmény nélkül, végeredményben mégis csekély sikerrel. A szülőképes korú nők gyermekvállalási kedve valóban emelkedett, ám ez végül is akkor következett be, amikor a potenciális anyák száma elkezdett erőteljesen visszaesni: mindinkább kikerül ugyanis a termékeny korból az úgynevezett Ratkó-unokák nemzedéke. Félő tehát, hogy a demográfiai fordulatot célzó intézkedések bizonyos mértékig elkéstek. Csak 2017-ben a 20–24 éves nők korosztályában 9 ezres, míg a harmincasoknál 25,5 ezres létszámcsökkenés következett be – derül ki a Népmozgalom 2017 című, frissen publikált KSH-jelentésből.
Természetes szaporodás/fogyás néhány uniós államban, ezer lakosra, 2016
A demográfiai krízist tovább súlyosbítja, hogy a magyar társadalom halálozási mutatói nemzetközi összehasonlításban még kritikusabb helyzetet jeleznek, mint a termékenységi indexek. A CIA friss halandósági tabelláján Szomália és Gabon mögött a 16. helyen végzett Magyarország. A gyászesetek száma itthon több mint 40 ezerrel múlta felül múlt évben az élve születésekét. A demográfiai áttörés elképzelhetetlen a halálozási adatok jelentős csökkenése, vagyis az egészségügyi ellátás hatékonyságának radikális növelése nélkül. A hazai népességszám stabilizálása a jelenlegi mobilis világban mindenen túl kivitelezhetetlennek látszik bizonyos kontingens ifjú bevándorló népesség folyamatos beengedése nélkül. Annál is inkább, mert az eddigi népesség utánpótlási bázisa a szomszédos államokban egyre inkább kimerülni látszik.
