A zarándokok az út utolsó szakaszát alázatosan már gyalog tették meg. Többen családosan érkeztek a maguk által sütött pogácsával, a bejáratnál pénzt dobtak a perselybe. Volt, aki a pólóján is az ura képét hordta büszkén. Odabent a hívek aztán hallhatták, hogy a végítélet órájában majd az ő szónokuk tartja meg a gerendát, hogy a világ össze ne dőljön. Az idei eucharisztikus kongresszus valójában Kötcsén kezdődött, és Budapesten érné el csúcspontját most vasárnap, ha nyolc évvel ezelőtt a bíborosok a „világ végéig el nem mennek”, hogy Bergoglio fivérüket válasszák meg pápának.

A magyar politikai kereszténység ezekben a napokban a krisztusi világ középpontjaként láttatja magát, csak épp Jézus földi helytartója tagadja meg tőle az áldást. Ferenc pápa ugyanis merőben másként látja az egyház szerepét, mint Orbán Viktor és köre – olvasható a Magyarország rovat elemzésében. Az egyik az öröklétre készül, a másik a pillanat uralására. Ez persze nem új jelenség, de az szemet szúr, amikor céljai érdekében a világi hatalom vallási köpenybe burkolózik, amikor pápább lenne a pápánál.

A kivagyiság másutt is kidomborodik: mi vagyunk a legnagyobbak a gazdasági növekvésben, még ha elemzésünk megannyi ellentmondásra bukkant is, nálunk a legjobb a mezőgazdaság, ha az árucikkei nem is versenyképesek a nagy élelmiszerláncok polcain, és a mi rasszistáink az angol rasszistáknál is daliásabbak. Ezt nyeld le, Boris Johnson!

De kanyarodjunk vissza oda, hogy mivel etetné Magyarországot a kormány és nemzeti tőkésnek kiszemelt intézői. Az Auchan közel felét Jellinek Dániel ingatlankezelője, az Indotek vásárolhatja meg, és az üzlet a két fél elmondása szerint is túlmutat azon, hogy a városok peremére szorult francia hipermarket-hálózat az új partner révén frekventáltabb bolthelyiségekhez jut. És innen homályossá válnak az üzleti számítások és a lánc végén markukat nyújtók kiléte, ahogy az a NER-féle tervgazdaságban lenni szokott. Az Auchan nyilván szabadulna a kiskereskedelmet a multik túlsúlya miatt korlátozó szabályrendszerből, a kormány pedig szívesen javítaná a több százezer, Fideszhez húzó kistermelő, valamint a tucatnyi, Fideszhez bekötött nagybirtokos megélhetését. Jellinek vállalkozott arra, hogy elmondja a HVG-nek, mi vezette őt az üzletben, és igyekszünk bemutatni azt, hogyan fogadják a piaci szereplők a felnemzetitőkésített konkurenciát. Erről szól Fókuszban rovatunk.

Nem csoda, hogy mindenben a politikai dimenziót keressük. Az előválasztási aláírásgyűjtéssel elindult az ultramaratonra emlékeztető választási kampány. Ha Áder János megkegyelmez, és korai időpontra tűzi ki az országgyűlési megméretést, alig van hátra 209 nap. Civil jelöltekből azonban már most sem maradt sok, Magyarország rovatunk megírja, hogyan estek ki a vállalkozó szellemű polgárok az ellenzéki összefogásból, és a Fidesz hogyan vesz meg magának százezreket Erdélyben. A mai divathoz illő pop-up rovatot is nyitottunk, ebben a pártok képviselői ajánlják miniszterelnök-jelöltjüket.

„Előbb kellett volna gondolkodni!” – szól Kőhalmi Zoltán kollégánk új könyvének mottója, amelyről a Szellem rovatban nyilatkozik. A Világ rovat cikkeire jól illik a mondás, hiszen az elkapkodott afganisztáni kivonulás következményeit járjuk körül. Vajon hogyan hat a nemzetközi stabilitásra, az afgán társadalomra és a muszlim terrorizmusra az átgondolatlan washingtoni hátraarc? A kérdésnek különös drámaiságot kölcsönöz a szeptember 11-ei merényletek huszadik évfordulója. Azon a kedden megállt egy pillanatra a világ, de azt nem mondhatjuk, hogy sokat is tanult volna.

Nem csoda, ha Kőhalmi látomásában egy maciméz a végén túlél mindannyiunkat. Ne hagyjuk!

GERGELY MÁRTON

főszerkesztő