Oroszország nem előre megy, hanem hátra. Nemcsak a fronton, de az időben is. A nácitlanítás jelszavával indított támadó háborúja megakadt. Az orosz hadsereg egyetlen számottevő eredménye február 24-e óta, hogy mostanra bizonyította: nácikhoz hasonló kegyetlen, etnikai alapon gyilkoló gazemberek valóban vannak Ukrajnában – az orosz katonai egyenruhát hordják, vagy közvetlenül állnak Putyin zsoldjában. A Kijev melletti Bucsából érkező képek – melyekből a Világ rovat is bemutat – mindent elhomályosítottak vasárnap a világon, ahol még szabadon juthatnak hírekhez az emberek.

Magyarország ebben is kivétel, de éppenséggel ezen a napon volt is oka arra, hogy kizárólag magával legyen elfoglalva. Bármennyi törvénnyel és vagyonkiszervezéssel minimalizálta is az Orbán-kormány a választások tétjét, és bármilyen trükkel változtatta nemzeti konzultációt idéző irányított kérdéssé a voksolást, az üzemi baleset lehetősége fennmaradt. Utólag látszik csak tisztán, hogy mielőtt a Fidesz elhasalhatott volna vezére Putyin-barátságán, vezető politikusai arroganciáján, a hozzájuk köthető családtagok és strómanok pofátlan gazdagodásán,

az ellenzék elbotlott a saját lábában.

Volt abból legalább tizenkettő, de ki tudja pontosan megszámolni? Fókuszban rovatunk az ellenzéki fiaskót vizsgálja, ehhez segítségül hívja Hadházy Ákost, Jakab Pétert és Karácsony Gergelyt. A Magyarország rovatban Mérő László, a Gazdaság rovatban Oszkó Péter teszi hozzá a maga olvasatát.

Térjünk azonban vissza a győzteshez, Orbánhoz, akitől talán elvárható lett volna, hogy vasárnap este se szálljon annyira fejébe a dicsőség, hogy épp a bucsai horror napján törlesszen az ukrán elnökkel szemben. Mert épp az volt a mondás, hogy Márki-Zay Péter veszélyes, Orbán viszont rendkívüli rutinjával megvédi a magyarokat. Kétharmados örömünnepből is volt már neki korábban három, nem ő lesz az, aki sértettségből ellenfelei közé sorolja az oroszokat valódi életveszélyben hazaküldeni próbáló Zelenszkijt, és teszi ki ezzel veszélynek az ukrajnai magyarságot – gondolhattuk volna a Fidesz-plakátok alapján. Az utcai hirdetések még pár napig emlékeztetnek mindenkit, hogy a győzelem milyen hazugságokra épül. Magyarország rovatunk veszi számításba Orbán szavainak következményeit Kárpátalján.

A magyar kormányfő négy nyugodt évet ígért a sajátjainak a győzelme esetére, ám

a történelem vége a negyedik kétharmaddal sem jött el.

„Túl korai neked ez a happy end, nem adok időt, hogy kipihend” – énekelhette a Kontroll Csoport számát Ursula von der Leyen, hiszen az Európai Bizottság elnökeként bejelentette a jogállamisági eljárást Magyarországgal szemben. Orbánék hiába riogattak azzal, hogy Brüsszel vagy Washington majd beavatkozik a kampányba, nem tették, kivártak, nem befolyásolták a szavazót, most viszont állásfoglalásra kényszerítik a magyar kormányt. Ha a Nyugathoz akar tartozni a továbbiakban is, akkor engedményeket kell tennie. És nem, nem Brüsszelnek vagy Washingtonnak. Azoknak a magyaroknak, akiket 2010 óta a népből is kizár Orbán, amiért nem a pártjára tették az ikszet.

Kompország vasárnap kikötött Keleten. Most szólnak a túlpartról, hogy a révész megkéri az árát, ha a következő pillanatban indulnánk vissza, hogy a markunkat tartsuk a pénzéért. Nincs többé ingyenvacsora.

Ingyenhírek sincsenek, azokat begyűjteni, ellenőrizni, megírni pénzbe kerül, akár kinyomtatják a végén, akár a mobil vagy a laptop képernyőjén jelenik meg. Tudjuk viszont, hogy nekünk is segítenünk kell azokat, akik még nem engedhetik meg maguknak a minőségi híreket. Lámpás programunkban szövetségeseket keresünk, akik állják fiatalok digitális előfizetésének a felét. Mi álljuk a másikat. És maradunk április 3-a után is a minőségi újságírás, a vegytiszta demokrácia elkötelezettjei.

A szerző a HVG felelős szerkesztője