„Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” – bár mindenki ismeri a közhellyé laposodott antik bölcsességet, nem csoda, hogy a második világháborút és a hidegháború szorongását átélt generáció ezt elfelejtette. Fellélegzett, és a történelem végéről szóló jóslatokat mantrázva azt hitte, a háború most már csak a lapok külpolitikai rovataiban tűnik fel, Európában éppúgy leküzdöttük, mint a himlőt és a kolerát. Ebből az álomból ránt vissza Oroszország Ukrajna elleni háborúja, a lengyel magtárra hullott és két embert megölő ukrán rakéta híre pedig egészen közel hozta a háború átterjedésének lehetőségét.

Magyarország rovatunk bemutatja, hogyan próbál a tartalékos állományra építeni a maga is innen érkező honvédelmi miniszter, és hogyan akarja felpörgetni a hadiipart, amibe szintén belekóstol vállalkozóként is. Kár, hogy hazai innováció helyett a magyar hadiipar is csak összeszerelő üzem. Mindenesetre megnyugtatóbb volna a haderőfejlesztés, ha a miniszterelnök nem nagy-magyarországos sálban járna focimeccsre, ami joggal kelt aggodalmat a környező országokban.

Láthatóbb ellenfél ellen fegyverkezik elképesztő tempóban a már eddig is a térség legnagyobb haderejével rendelkező Lengyelország. Az Oroszországgal szembeni történelmi bizalmatlanság helyébe lassan újra a fenyegetettség érzése lépett Varsóban – olvasható Világ rovatunk cikkében, amiből kiderül, pár év múlva olyan páncélosállományuk lesz a lengyeleknek, mint Nagy-Britanniának, Németországnak, Franciaországnak, Hollandiának és Olaszországnak összesen.

A tankoknál azonban hatékonyabb fegyver ma már a Twitter, csak egy kissé félrehord. Hétből hat vizsgált országban az algoritmus előnyben részesítette a jobboldali politikusok és hírportálok által megosztott tartalmakat. Az új tulajdonos, Elon Musk ki is rúgta a hibára rávilágító munkatársat az álhírek és káros tartalmak elleni csapat egy részével együtt, miközben Putyinnal egyeztetett, és Trump fiókját helyreállította volna, ha még kellene neki. Címlapsztorinkból kiderül, hogy a közösségi média cégeinek profitéhsége hogyan járul hozzá az összeesküvés-elméletek által kiváltott félelemre és szorongásra alapozó illiberális rezsimek és diktatúrák virágzásához.

Jól ismerjük, milyen mesterien használja Orbán is ezt a fegyvert. Van is miről elterelnie a figyelmet, például az átgondolatlan szociális reformról. Pedig üdvözlendő lenne, ha a kórházak elfekvőiből kikerülne az idős betegek ellátása, de kérdés, hogy megfizethető és jobb lesz-e az ellátás – erről Gazdaság rovatunkban olvashatnak.

A közösségi média a bonyolult algoritmusaival rejti el az igazságot. Sokkal egyszerűbben működik az analóg világ. Ahhoz például, hogy Magyarországon Kertész Imre életműve lakat alatt legyen, elég az özvegyével kötött szerződés, az író nevét viselő intézet pazarul felújított, szinte üres épülete, és persze Schmidt Mária – ennek titkairól Szellem rovatunkban olvashatnak. De ez már egy másik háborúról, a kultúrharcról szól. Ami szintén változatos fegyverekkel dúl. Például a budai Várban. A HVG360-on látható filmünket beharangozó, szintén a Szellem rovatunkban megjelent cikkből kiderül, hogyan foglalják el a kiválasztottak, a hivatalnokok és az új szellemi elit a kultúra demokratikus tereit.

HAMVAY PÉTER

szerkesztő