A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa a legfőbb ügyész kérésére ült össze Varga Zs. András elnök vezetésével, mert különböző bíróságok ellentétes ítéleteket hoztak falfirka-ügyekben. Néhány bíróság felmentette a vádlottakat a rongálás vádja alól, ha az okozott kár 50 000 forintnál kevesebb volt, mert az csak szabálysértésnek számít, nem bűncselekménynek. A Fővárosi Törvényszék például azt mondta ki egy ítéletének indoklásában, hogy falnak csak egy végleges építmény része nevezhető, ezért egy emlékművön elhelyezett műanyag védőfóliára írás bűncselekményt nem valósít meg, hiszen „a törvényalkotó célja – feltételezve a jogszabályoknak a józan ész és közjó szolgálatára vonatkozó alkalmasságát – nem lehetett valamennyi, bármely felületen megvalósított szöveges vagy képi felfestés büntetőjogi szankcionálása”.

A kúriai testület most tévesnek és helytelennek minősítette ezt az értelmezést. Hosszan idézi az Alkotmánybíróság több döntését, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága fokozottan védett alapjog ugyan, de „csak kivételes esetben korlátozhatja az üzleti célból plakátot elhelyező jogalany vállalkozási szabadságát, vagy a politikai reklámot hirdető jogalany véleménynyilvánítási szabadságát”.

A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa szerint a falfirka esetében „közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja, önmagában a vagyontárgy felületén való elhelyezés ténye képez minősített esetet. … A falfirkán értendő felületbevonat elhelyezése alapvetően a támadott idegen vagyontárgy külső megjelenésének háborítatlanságához fűződő érdek védelme szempontjából képez büntetendő magatartást”. Éppen ezért a véleménynyilvánítás szabadsága „a büntetőjogi felelősségre vonás általános akadályának nem tekinthető. Alapjoggyakorlásra hivatkozás önkényt nem igazolhat, a véleménynyilvánítás pedig erőszakos magatartással, erőszakkal – nyilvánvalóan – nem gyakorolható”.

Ezért – és ez a döntés lényege – bizonyos esetekben 50 000 forintnál kisebb kárérték esetén is rongálásnak, azaz bűncselekménynek és nem szabálysértésnek kell tekinteni a falfirkálást. Továbbá tévedés, hogy a Büntető Törvénykönyvben megnevezett falfirka csak a szó építészeti értelmében vett falon helyezhető el. Az a fontos, hogy idegen vagyontárgy sérül, az pedig „bármely olyan dolog lehet, amelynek pénzben kifejezhető értéke van (például villamosmegálló üvegfelülete, telefonfülke, üzlet ajtaját fedő redőny, köztéri pad, ereszcsatorna, tér járdája, épület ablaka, hirdetőoszlop, reklámtábla, újságos pavilon, transzformátor szekrény, szeméttároló, zajvédő plexi fal, fából készült buszmegálló, villamos ablak, bolt cégtáblája, emlékmű stb.)”.

Továbbá „közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja, önmagában a vagyontárgy felületén való elhelyezés ténye képez minősített esetet”, és „ha az elkövető magatartásának az indoka a véleménynyilvánítás szabadságára történő hivatkozás, akkor sem hagyható figyelmen kívül az idegen dolog tulajdonosának a tulajdona sérthetetlenségéhez (érintetlenségéhez) való joga. … a véleménynyilvánításnak számos más egyenértékű, szavak, képek, szimbólumok, jelképek használatával megvalósítható módja van, amely szabálysértésnek vagy bűncselekménynek nem minősül”.

Az utóbbi időben voltak jelei annak, hogy a megítélés szigorodni fog, a mostani kúriai jogegységi határozat azonban ettől kezdve kötelezi a bíróságokat a szigorúbb értelmezésre és megítélésre.