Az Alkotmánybíróságnak kellett döntenie abban, hogy szignózható-e személyi okmány rovásírással

Furcsa ügyben döntött az Alkotmánybíróság: érdemi vizsgálat nélkül visszautasította egy állampolgár panaszát arról, hogy a Pest megyei kormányhivatal nem volt hajlandó kiadni számára az új személyi igazolványát és jogosítványát, amelyet rovásírással akart aláírni.

Bitter Ferenc, aki szokatlan módon hozzájárult nevének közléséhez, ezt írta: „önazonosságom része, hogy az általam használt aláírással lássam el a kérelmet, illetve ez szerepeljen a kiállított igazolványon, amit az eljárásban megtagadtak, így a hatóság eljárása miatt egyéni és közösségi jogaimat olyan okiratokkal igazolva tudnám csak gyakorolni, ami … nem az általam használt és személyiségemmel egyező aláírásomat tartalmazná, hanem a hatóság által rám kényszerített, nem engem képviselő kézjegyet.”

Példákra hivatkozott, hogy más hivatalok elfogadták az ilyen aláírást. Kifejtette, hogy sok elfogadott, pedig olvashatatlan aláírásban nem lehet felismerni a tőle megkövetelt latin betűket, továbbá csatolta az általános iskola 3. osztályos tankönyv borítójának és azon oldalának a másolatát, amely szerint a rovás használt és tanított írásmód Magyarországon. A bíróságok nem adtak neki igazat, amit részrehajló és diszkriminatív, tisztességtelen eljárásnak tart. Ezért fordult az Alkotmánybírósághoz.

Az Ab Salamon László vezette öttagú tanácsa azonban nem látta ebben a tisztességes eljárás sérelmét. Az, hogy egyes hivatalok néhány esetben egy ezt kizáró 2015-ös kúriai ítélet ellenére kiállítottak rovásírással aláírt személyazonosító okmányt más állampolgárok részére, az Ab szerint nem veti fel a diszkrimináció tilalmának sérelmét, sőt a Kúria ebben az ügyben hozott döntése éppen az egységes jogalkalmazást szolgálja. Vagyis a panasz nem vet fel igazi alkotmányossági kérdést, ezért azt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította az öt alkotmánybíró.

(Kapcsolt képünk illusztráció.)