2022-ben a kormány „a veszélyhelyzet ideje alatt a tűzifaigények biztosításához szükséges eltérő szabályok alkalmazásáról” hozott rendeletet, amelynek egyik pontja szerint idegenhonos fafajokból álló állomány kitermelése után az erdő felújításakor – a természet védelméről szóló törvényben foglaltaktól eltérően – nem szükséges fafajcserés szerkezetváltást végezni, és az erdőfelújítás „természetes úton is elvégezhető.” Ezt emlegették úgy, hogy lehetővé tették a tarvágást, és ez jelentős tiltakozásokat váltott ki.

Most a Budapest Környéki Törvényszék vitte az ügyet az Alkotmánybíróság elé, mert egy perben alkalmaznia kellene a bíró szerint Alaptörvény-ellenes rendeletet. Egy egyéni vállalkozó perelte be a kormányhivatalt, amely arra hivatkozva utasította el az ő erdőterv-módosítási kérelmét, hogy az „a természet védelmére vonatkozó nemzeti és európai uniós jogi követelményeknek nem felel meg”, ezért „a fafajcserés szerkezetváltás mellőzésének nincs helye”.

Vagyis a kormányhivatal (sajnos nem derül ki, hogy melyik) meglepő módon figyelmen kívül hagyta a kormányrendeletet. Ezt sérelmezte az érintett vállalkozó, ezért fordult bírósághoz.

A bíróság azonban részletesen megindokolta, hogy szerinte miért járt el helyesen a hivatal. Eszerint a rendelet szükségtelen és aránytalan, mert a lakosság tűzifaigényének ellátását semmilyen formában nem hátráltatja a védett természeti területeken őshonos fafajokkal történő szerkezetváltás előírása, és az erdőterv-módosítások a veszélyhelyzet időszakán lényegesen túlnyúlóan, több évtizedre kihatóan határozzák meg az erdő faállományát.

Ezt a véleményt támogatta Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeit védő ombudsman-helyettes is. Igaz, a felháborodást látva az agrárminiszter akkor rögtön kiadott egy utasítást, hogy a vitatott pontot csak kivételesen alkalmazzák, de a miniszteri utasítás nem jogszabály, nem lehet ellentétes egy kormányrendelettel. Tény, hogy a védett erdők 94 százaléka állami kezelésben van, azoknak a cégeknek tehát a miniszteri utasítást is be kell tartaniuk, de a perelő magánvállalkozót ez egyáltalán nem érinti.

Az Alkotmánybíróság egyetértett a bírósággal, és kimondta: a rendelet adott pontjának Alaptörvény-ellenességén az se változtat, hogy azt a veszélyhelyzeti különleges jogrend keretében hozták, egyebek közt mert „bizonyosan és a különleges jogrendi jogalkotó által is nyilvánvaló módon a különleges jogrend megszűnését követően még évtizedeken át kifejti a hatását”.

Valójában „teljes mértékben figyelmen kívül hagyta mind a jövő nemzedékek, mind pedig a nemzet közös örökségét képező természeti értékek védelmének szempontjait, azaz valójában teljesen kiüresítette az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdését, mely szerint a nemzet közös örökségébe tartozó természeti és kulturális erőforrások védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”

Ezért az Ab a rendelet érintett pontját visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, így az a bíróság előtt lévő ügyben sem alkalmazható, vagyis a bíró bizonyára a kormányrendelettel szemben állást foglaló kormányhivatalnak fog igazat adni.