A 18 és 29 év közötti magyar fiatalok politikához kapcsolódó attitűdjeit vizsgálta nemrég megjelent kutatásában a 21 Kutatóközpont. A German Marshall Fund által finanszírozott kutatás egyik kiindulópontja egy Egész Európában megfigyelhető tendencia, hogy a fiatal generációk érdeklődése és részvétele csökken a politikai életben és a demokratikus folyamatokban.  

A 18-29 évesek sokkal kritikusabbak a médiapiac politikai kiegyensúlyozottságával, illetve a közmédia függetlenségével kapcsolatban, mint az idősebbek, ám ez a kutatás szerint összefügghet a fiatalok radikálisan eltérő médiafogyasztásával is. A demokrácia egyéb aspektusaival kapcsolatban – szólásszabadság, bíróságok függetlensége, választások tisztasága – azonban nem adtak markánsan különböző válaszokat az idősebb korcsoportoktól. A kutatásból az is kiderült, hogy az életkor nem befolyásolta számottevően a válaszadók demokrácia kritikáját, az sokkal jobban kötődött a pártpreferenciához és a jövedelemhez.

A fiatalok médiával kapcsolatos fenntartásai az intézményekbe vetett bizalom kérdéskörében is erősen kirajzolódnak. Így a legkevesebb bizalmuk a közmédiában van, erre az 5 fokozatú skálán mindössze 1,4 pontot adtak. De összefügghet ezzel az is, hogy a többi korcsoportnál látványosan kisebb a hitük a magyar kormányban és a magyar parlamentben is. Ezzel szemben a fiatalok bizalma a legnagyobb az Európai Unióval kapcsolatban (3,2), és bár korántsem magas értékkel (2,2), de ők hisznek a legjobban az ellenzéki pártokban is.

Nincs is akkora (kor)különbség

Arra a kérdésre, hogy mi a legnagyobb probléma Magyarországon, a 18-29 évesek és az összes korcsoport válaszadói között is a megélhetési gondokat nevezték meg legtöbben, második helyre pedig a „Fidesz, kormány, Orbán Viktor” körébe tartozó válaszok kerültek. A fiatalok körében ezután a korrupció és oktatás problémái következnek. A 30 év alattiak 38 százaléka említett legfontosabbként valamilyen politikával kapcsolatos problémát, ez az arány pedig szintén megegyezett a teljes mintán is.

A különböző világnézeti címkék közül a liberálist és az Európa-pártit (20-20 százalék) érzik magukhoz legközelebb a fiatalok, míg a legtöbben (csaknem a válaszadók negyede) a hívő, vallásos címkét érezte legtávolabbinak magától. Ugyanerre a kérdésre az összes korosztály átlagában az Európa-párti (17) és a nemzeti érzésű (16) címkét választották legtöbben, míg a legtöbb ember idegenkedését a baloldali címke váltotta ki (18).

Minél fiatalabb, annál liberálisabb

A legfiatalabb korcsoport baloldalibbnak és liberálisabbnak tartja magát, mint az idősebbek. Ezen túl ebben a korcsoportban sokkal kisebb is a szórás az egyének öndefiníciójában a bal-jobb skálán, mint a többi korcsoportban, vagyis homogénebb világszemlélettel rendelkeznek. A bal-jobb skálán azonban nem az életkornak van a leghangsúlyosabb szerepe, hanem a pártpreferenciának, illetve a nemnek (a férfiak jobboldalibbak a nőknél). Ezzel szemben a liberális-konzervatív tengelyen az életkornak is meghatározó szerepe van, a 18-29 évesek szignifikánsan liberálisabbak, mint a negyvenesek vagy a 65 év felettiek.

Közösen vagy sehogy

A kutatásból kiderült továbbá az is, hogy a fiatalok politikai részvételének egyik legfontosabb mozgatórugója a társas kapcsolatok és a témák. Például a barátok részvétele egy tüntetésen sokkal pozitívabb befolyásoló tényező volt a körükben, mint az idősebb korosztályoknál. Az oktatás és a média politikai függetlensége kiemelten fontos számukra, ami kulcsfontosságú lehet a jövőbeli politikai aktivizálásuk szempontjából. Ebből következik az is, hogy ez a generáció jobban célozható konkrét szakpolitikai javaslatokkal és rájuk szabott üzenetekkel.

Ugyanakkor a 21 Kutatóközpont elemzésé arra is rávilágít, hogy a fiatalok gyakran üresnek és manipulatívnak tartják a direkt pártkommunikációt, és hitelesebbnek tekintik a független médiumokat. A közösségi platformokat pedig egyaránt alkalmasnak tartják arra, hogy a politikai tájékozódás közben több forrásból is információt kapjanak, és arra, hogy megosszák egymással véleményüket egy-egy ügyben.

A kutatás egyik záró gondolataként megjegyzi, hogy az eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy a fiatalok megszólítása komoly kihívást jelent a pártoknak. Nem beszélve arról, hogy az ebbe fektetett energia egyáltalán nem biztos, hogy megtérül az eleve apatikus fiatalok körében.