Szondi békekövete, Orbán Balázs balladája

Orbán Balázs: Szondi békekövete

(közreadja Dobszay János)

részlet

Felhőbe hanyatlott a drégeli vár,
Rá visszasüt a nap, áldott béke napja;
Szemközt vele nyájas, szép zöld hegyorom,
    Tetején lengedez türk lobogó.

Két ifiu táncol, kezökben a lant,
Nem kell már nékik sem harci kaland.
Zsibongva hadával a völgyben alant,
  Ali kezében békegalamb.

Feljöve Márton, az oroszi pap,
Bölcs üzenettel türk Ali küldte:
Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad!
  Meg nem marad itt anyaszülte.

Nem zúg majd az álgyu! áldott Ali mond,
Nem pattog a bomba, nem röpked a gránát;
Tüzes török népet és falat nem ont:
  Nem töri Drégel sziklai várát.

Mondjad neki, Márton, ím ezt felelem:
Kegyelmet uradtól szívesen vár Szondi,
Bár Jézusa kezében a kegyelem:
  Alihoz fog most folyamodni.

A vár piacára ezüstöt, aranyt
Sok nagybecsű marhát basának kihordat:
Békés paripái legelnek alant:
  jobb lesz nékik is a török horda.

…s küldé Alihoz; Ali dús, Ali jó
kebelén béke vár valahára;
Sátrában alusztok, a széltül is ó:
   magyar népet hozzá köt a hála!”

Csillogjon szem, hogy a harcot elkerülénk,
Rozsdásodjon a kard, nincs, kit lefejezne,
Irgalmad, oh Isten, légyen a gyávaszívűé,
Ki miatt magyarnak nem lett kora veszte!

1856 – 1956 (Drégely)