Pogány tanok terjesztőit támogatja a „keresztény” kormány?

Átoklevételt is támogat Gulyás Gergely minisztériuma címmel arról számolt be a Gulyáságyú Média, hogy a hétvégén a Veszprém megyei Öskün sorra kerülő egészségfesztiválon – hála a kormányzati támogatásnak – a pogány szellemvilágból ismert szolgáltatásokat is ingyenesen igénybe lehet venni. Lesz átok-rontás levétel, tündérgyógyítás, kártyajóslás, sőt – bajok esetén – a helyszínen tartózkodó szellemi csontkovács is be tud avatkozni.

Nem a mostani az első alkalom, hogy a kormányát a kereszténység védelmezőjeként beállító Orbán Viktor kabinetje a pogány hitvilág nézeteinek népszerűsítésére vállalkozik. Korábban a Pilis fejlesztéséről szóló (2017-es) kormányhatározatban egy hasonló, spirituális elvonulásra alkalmas központként hirdetett beruházásra 3 milliárdos állami támogatást különítettek el. Talán a HVG akkori cikkének is szerepe volt abban, hogy a „táltosközpont” végül nem épült meg.

Az ősmagyarkodó, újpogány vallások jobboldali körökben való terjedése miatt korábban még a katolikus egyház vezetői is aggodalmukat fejezték ki; igaz, ma már ennél súlyosabb társadalmi kérdésekben is inkább a cinkos hallgatás a jellemző.

Pápai Lajos akkori győri megyés püspök arra figyelmeztetett, hogy

azok a jobboldali nyilvánosságban megjelenő nézetek, amelyek szerint a kereszténység és az ősmagyar, pogány hitvilág elvei összeegyeztethetők, nemcsak alapvető tévedést terjesztenek, de kifejezetten veszélyek is a kereszténységre.

„Az ilyen keresztényellenes támadásoknak helyet adó, azt vállaló vagy támogató mozgalmakkal, sajtóval egy gyékényen nem árulhatunk” – jelentette ki a püspök, azt ígérve: a püspöki kar dokumentumot ad ki, hogy megkönnyítse a zavaros, tudománytalan nézetek kiszűrését azok számára, „akiknek nincs a hitükről értelmiségi szintű ismeretük”. Ám ilyen dokumentum azóta sem született – vagy annyira eldugták, hogy nyomát se találni.

Bár – főként azóta, hogy az egyházak számát a Fidesz 2011-ben megtizedelte – szinte feltérképezhetetlen, hány kisegyház, vallási közösség hitvallásában jelennek meg Magyarországon a fenti nézetek, az a korábbi 1 százalékos adófelajánlásokból is kitűnik, hogy

a pogány hitvilágból csipegető mozgalmak hangja jóval nagyobb, mint a tényleges társadalmi súlya.

Az ötszáznál is több szja-felajánlást kapott egyházak között például az utolsó – ilyen szempontból még teljes – adóévek (az 1996-tól 2011-ig terjedő időszak) adatait böngészve egyetlen neopogány, ezoterikus vagy ősmagyarkodó jelzővel illethető vallási közösség neve sem lelhető fel.

Viszonylag szélesebb körű ismertségre talán csak a televíziós távgyógyítóként ismertté vált Gyurcsok József által alapított – az ősmagyar, a keresztény és a keleti hitvilágból mixelt tanaira alapozott – Egyetemes Szeretet Egyháza tett szert. A különböző „táltosegyházak” inkább csak a bulvárfórumok „Tücsök és bogár” rovatai révén örvendhettek a néhány perces hírnévnek.

A Gyurcsok-féle „felekezet” központja a vallásalapító Kismaros fölötti hegyen álló birtoka volt, középpontjában egy földből-sárból készített jurtával, amelynek környezetét a magyarság múltjára utaló „szilaj” lovak és más őshonos állatok népesítették be. Mindez akár ártatlan hagyományőrzésnek is tűnhetett volna, ha nem igazolódik be a Legfőbb Ügyészség gyanúja, miszerint az egyházat pusztán azért alapították, hogy Gyurcsok engedély- és adómentesen gyógyíthassa a hozzá fordulókat (HVG, 2000. augusztus 12.). Az ezzel kapcsolatos, évekig tartó per végül azzal zárult, hogy a bíróság betiltotta a meditációk keretében történő gyógyítást, de az egyház csak a 2011-es „nagy rosta” során veszítette el a kedvezményekre is jogosító egyházi státuszát (az egyházalapító pedig 2017-ben elhunyt).

Bár ma is vannak még „ősmagyarkodó” – egyházi státuszukat szintén elvesztett – egyházak (Magyar Vallás Közössége, Ősmagyar Egyház, Táltos Egyház), ezek ismertsége, hatása mérhetetlen. Hogy a kormánynak miért olyan fontos mégis e szubkultúra ápolása, az magyarázhatja, hogy (szélső)jobboldali körökben a „magyarságtudat” védelme valamiképpen egybekapcsolódott az ősmagyarkodással. Vagy ami ennél fontosabb szempont lehetett a támogatás odaítélésénél: az alternatív „gyógymódok” terjedésével ezek fogyasztói könnyen elhiszik, hogy nem a diplomás orvosoknál, a gyógyszerekben van a segítség, hanem a szellemvilág erőit megmozgatni képes táltosok, boszorkányok erejében. Amit persze sokba kerül igénybe venni, ha nem a kormány fizeti a „zenét”.