Az Utcajogász képviseletében egy olyan hallássérült hajléktalan fordult az Alkotmánybírósághoz, akit még 2021-ben, a Budapesten tartott Eucharisztikus Világkongresszus idején büntetett meg a rendőrség 50 ezer forintra koldulás miatt. Korábban a bírósági eljárásban ezt a pénzbírságot szóbeli figyelmeztetésre mérsékelték.
Fontos körülmény, hogy a hallássérült férfi mások megszólítása nélkül, némán koldult.
Az Utcajogász az ügyben arra hivatkozott, hogy a koldulás büntetése nem összeegyeztethető az emberi méltóság védelmével. A törvény szerint ez ugyanis szabálysértésnek minősül akkor is, ha nem zaklató vagy erőszakos. Így büntetendő az is, ha valaki udvarias módon szólít meg egy másik személyt, és e tekintetben még az is mellékes, hogy a megszólított személyt ez zavarja-e, vagy sem.
Ráadásul a szervezet a Belügyminisztérium statisztikáit felhasználva arra is hivatkozott, hogy a koldulás miatt kiszabott szabálysértési bírságokat a gyakorlatban nem fizetik meg, ezért
a szegény emberek számára ez egyenes utat jelent a büntetés-végrehajtási intézetbe való elzáráshoz.
A Magyar Helsinki Bizottság is támogatta az Utcajogász panaszát, hiszen így a koldulás dekriminalizálása végső soron a büntetés-végrehajtási intézetek zsúfoltságát is csökkenthetné.
Az alkotmánybírák szerint nem veszélyes a társadalomra
Az Alkotmánybíróság május 19-én meghozott döntésében 1879-ig visszatekintve bemutatta a koldulás büntetésének történetét, valamint megvizsgálta az állami statisztikai adatokat.
A testület szerint „a koldulás szabályozásának (…) története alapján látható, hogy a szabályozás mögötti jogalkotói szándék mindig is az volt: a koldulás önmagában nem büntethető, nem veszélyes a társadalomra. A szabálysértési szankció alkalmazására kizárólag a közrendet és mások biztonságát veszélyeztető magatartások esetén kerülhet sor”.
Ráadásul arra jutottak, hogy a szabálysértési szankció alkalmazása során „az eljárás alá vont személy szociális helyzetét, a szociális ellátórendszerrel való együttműködését és tényleges rászorultságát is figyelembe kell venni”.
Ezért az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként előírta, hogy csak akkor lehessen valakit koldulás miatt megbüntetni, ha olyan a magatartása, hogy
a pénz átadása céljából leszólított személy biztonságát, illetve a közterület közcélú használatát közvetlenül veszélyezteti.
Az Utcajogász, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért szervezetekből álló Szabálysértési Munkacsoport üdvözölte az Alkotmánybíróság döntését. A hallássérült férfit képviselő Molnár Noémi Fanni ügyvéd szerint súlyos problémát jelentett, hogy miközben a kormány a szociális ellátások alapját képező szociális vetítési alapot 2008 óta nem emelte, az 28 500 forint maradt, a szegénység számos formáját kvázi büntetőjogi eszközökkel büntették.
Ráadásul a statisztikák alapján látható, hogy a szabálysértési szankció alkalmazása semmilyen hatással nincs: az eljárások száma nem csökkent, ahogyan a kiszabott bírságok megtérülési aránya sem javult érdemben.
Ahogy korábban megírtuk, a döntéshez két alkotmánybíró adott be különvéleményt. Handó Tünde szerint a jogszabály ezáltal gyakorlatilag alkalmazhatatlanná válik. A jogbizonytalanság nőhet ezután, mert sem a cselekmény elkövetője, sem az intézkedő rendőr, de a járókelők előtt sem válik világosabbá az, hogy melyik magatartás tiltott.
Patyi András pedig azért nem értett egyet az alkotmányos követelmény megfogalmazásával, mert szerinte ezzel az Ab túllépett hatáskörén: „A törvényi rendelkezés ilyen feltétellel történő kiegészítésére a jogalkotó, nem pedig az Alkotmánybíróság hivatott”.
Nyitóképünk illusztráció. Fotó: AFP / DPA / Boris Roessler
