Egy meg nem nevezett állampolgár meg akarta tudni a Fővárosi Ítélőtáblától, hogy 2020-ban a bíróságnál előterjesztett adatigénylések közül hány darabot továbbított a benyújtástól számított tizenöt napon belül az Országos Bírósági Hivatalnak, és ezek közül hány darab megválaszolásához kapott javaslatot az OBH-tól. Az Ítélőtábla ezeket az adatokat nem adta ki, mert szerinte alkalmasak lehetnek az ítélkezés és a bírósági igazgatás törvényes működési rendjének, illetve külső befolyástól mentes ellátásának veszélyeztetésére.
Az adatkérő perelt. Első fokon elutasították, mondván: amit kér, az nem közérdekű adat, mert a bíróság közfeladata az ítélkezés, ennek szempontjából a kért adatok lényegtelenek. Fellebbezés után a másodfokú bíróság ezt megváltoztatta, mert úgy ítélte meg, hogy a közpénzből működő bíróságnak igenis ki kell adnia az ilyen adatokat, ezek nem alkalmasak a pártatlanságába vetett közbizalom megkérdőjelezésére.
Ezután viszont jött a Kúria, amely kimondta: mégsem kell kiadni a kért adatokat, mert azok nem jellemzik az igazságszolgáltatást, nem tekinthetők a bíróság közfeladatának ellátásával összefüggésben keletkezett adatnak, nem járulnának hozzá „a működéséről való tájékozott véleményformáláshoz”, ezért nem közérdekű adatok.
A panaszos az Alkotmánybírósághoz fordult, mert szerinte a Kúria kiüresítette a közérdekű adatok megismeréséhez, a véleményformáláshoz és véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. Sőt, még az emberi méltóságát is sérti, ugyanis a kúriai ítélet egy indokolásnak nem tekinthető, önkényes kinyilatkoztatással lényegileg azt az üzenetet tartalmazza, hogy „miután semmilyen következtetést nem tudsz levonni a kiadni kért adatokból, ezért megkímélünk attól, hogy az adatokat megkapd”. Ez pedig üressége, formalitása miatt veszélyes a demokráciára, lévén minden adatra (pl. a közpénzekkel, szerződésekkel kapcsolatos adatokra is) ugyanúgy kijelenthető.
Az Alkotmánybíróság az adatkérő felperesnek adott igazat, és megállapította, nincs olyan alapjog vagy más alkotmányos érték, amely a Kúria döntésében foglalt jogértelmezést, az indítványozó által kért közérdekű adatok megismerhetőségének korlátozását szükségessé tenné az adatfelhasználás céljától függővé téve, vagy arra hivatkozva, hogy azok nem csak az ítélkezési tevékenységgel függnek össze. Az a kúriai jogértelmezés, amely szerint a bíróság adatkezelőként maga dönt arról, hogy a kiadni kért adat elősegíti-e a tájékozott véleményformálást, szükségtelenül, az Alaptörvénybe ütköző módon korlátozta az indítványozó alapjogát. Ezért az ítéletet megsemmisítették. Az ügy visszakerül a Kúriához, amelynek az Ab-határozat szellemében kell új ítéletet hoznia.
Érdekesség, hogy a panaszból és az Ab-határozat indoklásából sem derül ki, hogy ki a panaszos, és miért volt annyira szüksége a kért adatokra, hogy két éve pereskedik miattuk. Ezt egy párhuzamos indoklásban Handó Tünde alkotmánybíró is megpendíti, az egyetlen különvéleményt benyújtó Márki Zoltán pedig nagyon hosszan fejtegeti, hogy lehetséges „az adatkérő magatartás öncélúsága”, illetve hogy nehéz megállapítani, feltétlenül „a közügyek intézésében való részvétel demokratikus zálogát” jelenti-e egy fellépés, vagy „csupán az adatmegismerés iránti szubjektív természetű szándékot”.
