Telefonos állásinterjú mobillal 

Ne használjunk mobiltelefont, ha interaktív állásinterjún veszünk részt. Noha sokan úgy tartják, hogy a vezetékes telefon idejétmúlt, a HR-esek mégis azt tanácsolják, ha a felvételi beszélgetésre vagy az előszűrésre nem személyesen, hanem telefonon kerül sor, vezetékes készüléket vegyünk igénybe. Igaz, hogy „helyhez köti” az embert, de éppen ez az előnye: arra tudunk koncentrálni, amit a másik mond, kisebb az esély, hogy figyelmünk elkalandozik, miközben leendő munkaadónk „vallat” minket. Kevésbé zavaróak a háttérzajok: az utcán, rohanás közben nem lehet lebonyolítani egy karrierünket befolyásoló beszélgetést. A mobil ráadásul lemerülhet, leeshet, ha nincs térerő, fontos részletekről maradhatunk le: ez mind a vezetékes telefon használata mellett szól.

Pontatlanság, mentegetőzés

Eleve hátrányos helyzetből indulunk, ha késve esünk be az állásinterjúra: egyrészt udvariatlanság megvárakoztatni leendő munkaadónkat – különösen, ha előre egyeztettük az időpontot, vagyis tudtuk, mikorra kell odaérnünk. Mindenkinek közbejöhet valami: dugó vagy egy kritikus helyzet, ami miatt biztos, hogy elkésik a felvételi beszélgetésről. Ilyenkor az a legegyszerűbb, és legbecsületesebb, ha felhívjuk a HR-est, hogy előreláthatóan késni fogunk. Nem az utolsó percben, rögtön akkor, amikor világossá válik, hogy nem leszünk ott a megbeszélt időpontban. Így – noha a késés késés marad – a személyzetisek esetleg átszervezhetik a menetrendet: korábban hívhatnak be egy már ott tébláboló jelöltet. Még mindig szerencsésebb, ha új időpontot kérünk, mintha 20 perc késéssel beesünk, és akkor kezdünk mentegetőzni.

Udvariatlanság

Amikor megérkezünk az állásinterjúra, nem csak a HR-est és leendő munkaadónkat kell megnyernünk. Akad olyan jelentkező, aki figyelmes, udvarias, látszólag tökéletes úriember/hölgy, addig, amíg a célszemély látja. Mihelyst azonban kikerül az interjúztató látóköréből, átvedlik: mogorva, közönséges vagy éppen lenéző lesz az emberekkel: ennek tipikus példája a recepciós mellett köszönés nélkül elviharzó jelölt. Az udvariasság létfontosságú, ha zökkenőmentesen szeretnénk beilleszkedni új munkahelyünkre és normális emberi kapcsolatokat akarunk kiépíteni, legyen szó a takarítónőről, az éjszakai portásról, vagy éppen a vezérigazgatóról.

Rossz első benyomás

Közhelynek tűnik, de igaz, hogy az első benyomás a legfontosabb. Az állásinterjúra ez fokozottan érvényes, hiszen egy speciális helyzetről van szó: leendő munkaadónk, vagy a toborzást végző személyzetis akkor találkozik velünk először, előtte csak önéletrajzunkból kaphatott képet rólunk. Hiába a tökéletes CV, ha megjelenésünkkel, első megmozdulásunkkal rossz benyomást keltünk a HR-esben, mert utána már nehéz elérni, hogy megváltoztassa a véleményét rólunk, vagy újraértékelje a kialakított képet. A rossz benyomáshoz elég a beszélgetés közben megcsörrenő mobiltelefon, egy udvariatlan gesztus - kézfogás elmulasztása -, a nem megfelelő beszédmód és stílus, egy rosszul megválasztott öltözék (a strandpapucsról és miniszoknyáról/rövidnadrágról, az állásinterjú „gyilkosairól” korábban már írtunk), vagy a minket körüllengő tömény illatfelhő, netán izzadságszag.