Hála az adótörvények éber megfogalmazóinak a Mikulás - és hasonló, például nőnapi -  akciók mára olyan drágává, adminisztrálásuk pedig annyira bonyolulttá váltak, hogy a jelek szerint a hazai vállalkozói kör lassan leszokik róluk. Kezdetben a törvényhozók túlságosan is tágra nyitották azt a nem éppen kis kaput, amelyen keresztül egyszerűen és gyorsan lehetett arra érdemesített magánszemélyeket anyagi javakban részesíteni - társadalombiztosítási járuléktól mentesen. Később változtak az idők, velük az adótörvények is, és az illetékesek kategorikusan ugyan nem tiltották a természetbeni juttatást, de túlbonyolították.

Az előrelátó vezetőnek először is az alkalom jellegét ajánlatos megfelelően meghatározni. Ettől függ ugyanis, hogy az esemény adómentes reprezentációnak (cég éves bevételének 1 százalékáig, s legfeljebb 25 millió forintig lehetséges), adóköteles természetbeni juttatásnak, vagy nem pénzben kapott bérnek minősül-e.  Ehhez azt kell eldönteni, hogy a rendezvény jellege alapján az üzleti, hivatali, szakmai, diplomáciai, vagy hitéleti esemény, vagy pedig az állami, egyházi ünnep kategóriájába sorolható. 

Ha egyikbe sem sorolható, akkor célszerű megnézni, hogy megállapítható-e pontosan az egy főre eső juttatás értéke. Ha igen, akkor az  „nem pénzformában kiadott bérnek minősül", amelynek szokásos közterhei a dolgozó vállát éppúgy nyomják, mint a munkáltatóét. Ha viszont nem állapítható meg egyes konkrét személyek gyarapodása, a juttatások piaci értéke után kell az előírt 54 százalék szja-t, 3 százalék munkaadói járulékot és az szja-val megfejelt összeg után kiszámolt 29 százalék tb-járulékot befizetni.

Michnai Attila