Iparűzési adó kérdőjelekkel

Sokakat ért váratlanul és kellemetlenül Magyarországon is az Európai Bíróság (EB) múlt keddi, olasz ügyben hozott ítélete. A luxemburgi testület ugyanis kimondta: nem minősül tiltott forgalmi adónak az IRAP, azaz az olaszországi regionális adó. A döntésre amiatt vártak nálunk is sokan, mert az IRAP feltűnő hasonlóságot mutat az EB előtt szintén megtámadott, de még nem tárgyalt magyar iparűzési adóval.

Korábban sokan mérget vettek volna rá, hogy az IRAP elbukik az EB előtt. A bíróság két főtanácsnoka is azt indítványozta ugyanis, hogy a testület ítélje az uniós joggal ellentétesnek az olasz adót, mondván, az forgalmi típusú, márpedig az EU-ban egyetlen ilyen jellegű adó lehet, az pedig az általános forgalmi adó (áfa). A múlt heti döntés amiatt volt váratlan, mert az EB az elé kerülő ügyek 80-90 százalékában osztani szokta a főtanácsnokok véleményét, s most is erre számított mindenki. Az olasz kormány mindenesetre most megkönnyebbült, hiszen ellenkező tartalmú ítélet esetén évi 30 milliárd euróra rúgó IRAP-ot kellett volna - esetleg több évre visszamenőleg, kamataival együtt - visszafizetnie.

Az iparűzési adóval kapcsolatos játszmának még nincs vége, a tanácsadó cégek adó- és jogi szakértőinek többsége mégis úgy véli, múlt hét óta jó oka lehet fellélegezni a magyar kabinetnek is. Lőcsei Tamás, a PricewaterhouseCoopers cégtársa ezt az EB IRAP-pal kapcsolatos vizsgálatára alapozza. A testület ennek során az áfa négy karakterisztikus jegye alapján vette szemügyre az olasz adót. Ezek a következők: általánosságban, minden tevékenységre kell-e IRAP-ot fizetni, alkalmazzák-e a termelés és értékesítés minden fázisában, az adó proporcionális, azaz az árral arányos-e, továbbá áthárítható-e a végső fogyasztásra. Miután az utóbbi kettőre nem volt a válasz - az arányosság esetében például amiatt, mert az IRAP alapjából bizonyos költségek levonhatók -, az EB zöld utat adott az olasz adónak.

Lőcsei úgy véli, teljes bizonyosságra nem lehet menni, de jó esély van rá, hogy az iparűzési adó is felmentést kapjon. Oszkó Péter, a Deloitte Rt. adópartnere szerint is csökkentek az iparűzési adót megtámadó - mintegy hatszáz vállalkozás - esélyei. Ugyanakkor úgy gondolja, hogy vannak eltérések az IRAP és az iparűzési adó között. Az előbbinél például azért nem igaz az arányosság, mert alapjából például levonható a saját termelésű készlet, illetve figyelembe kell venni annak változásait, míg az iparűzési adó alapja ezzel nem csökkenthető, hanem csak az eladott áruk beszerzési értékével.

Ha az iparűzési adót sem meszelné el az EB (a döntésre az ősszel esedékes főtanácsnoki indítványt követően valószínűleg csak 2007 végén kerülhet sor), bajba kerülhetnek azok a vállalkozások, amelyek annyira bíztak saját igazukban, hogy nem vallották és nem is fizették be a helyhatóságokat megillető, az idén országosan várhatóan már mintegy 334 milliárd forintra rúgó terhet. Ebben az esetben ugyanis mulasztási, illetve az adóhiány miatt 50 százalékos adóbírságot kell fizetniük.

Nem tudni, hogy jó fülest kapott-e Luxemburgból a magyar kormány, mikor a nyári adócsomagban a parlamenttel elfogadtatta annak a szűk egy évvel ezelőtt szentesített passzusnak a hatályon kívül helyezését, amely 2008 januárjától megszüntette volna az iparűzési adót. Miután azonban az EB iparűzési adóval kapcsolatos döntése csak 2007 végére várható, bizonyosnak látszik: attól nem menekül a kabinet, hogy a luxemburgi testület ítélete előtt kidolgozza és a parlament elé vigye az iparűzési adóból származó bevételek esetleges pótlására tervezett ingatlanadót.

MOLNÁR PATRÍCIA