parkolás

Még csak találgatni lehet, mennyire lesz hangos a "fogaknak csikorgatása", vagyis mennyivel romlik a különböző megszorító intézkedések és áremelések miatt a magyar vállalkozások és háztartások fizetőképessége, mindenesetre a követeléskezeléssel és -vásárlással foglalkozó cégek piaci fellendülésre számíthatnak. Noha számos cég egyaránt foglalkozik a kinnlevőségek kezelésével és azok megvásárlásával, a két üzletágat mégis el kell különíteni egymástól. A követeléskezelés olyan tevékenység, amit akár egy kis betéti társaság is folytathat, míg a kinnlevőségek rendszeres, üzletszerű vásárlását csak a szigorúbban ellenőrzött pénzügyi vállalkozások végezhetik. Ez utóbbi tevékenység legalább 50 millió forintos alaptőkét és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) engedélyét, így némi üzleti transzparenciát feltételez.

A piac főbb szereplőinek egységes véleménye, hogy a magyarországi vállalkozások indokolatlanul sokáig türelmesek nem fizető üzleti partnereikkel szemben, gyakran megvárják, amíg nagy összegű követelés halmozódik fel, és még azután is reménykednek a csodában, az önkéntes fizetésben. Márpedig, mint azt Tarczaly Dénesné, a Sigma Rt. vezérigazgató-helyettese a HVG-nek elmondta, két alapvető tapasztalatot emlegetnek világszerte a követeléskezeléssel és -vásárlással foglalkozó vállalkozások: minél régebbi és minél nagyobb összegű egy tartozás, annál kisebb az esély a behajtására.

A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének adatai szerint tavaly a követeléskezelők 670 ezer ügyben összesen 60-70 milliárd forintos kinnlevőséggel foglalkoztak. Ez nagyjából egybevág a svéd hátterű piacvezető Intrum Justitia Rt. (IJ) számaival, ezek szerint Magyarországon a lejárt követelések nagysága 3-4 ezer milliárd forintra rúghat, aminek 2-3 százalékát bízzák erre szakosodott cégekre. A szakmán belül különbséget tesznek az üzleti életben, vagyis vállalkozások között keletkezett kinnlevőségek és a lakossági tartozások között. Az üzleti szférában a túlzott türelem legfőbb oka, hogy a vállalatok partnereik "sértődésétől" és ezzel az ügyfél elvesztésétől tartanak, de nyilván közrejátszik az információhiány és a kényelmeskedés is. Előfordult, hogy két évnél is hosszabb idő után jelentkezett egy vállalkozás, s a követeléskezelő ellenőrzése során derült csak ki, hogy partnerét már majdnem egy éve felszámolták.

Megelőzni persze olcsóbb, mint orvosolni a bajt. Az IJ és a Sigma Rt. vezetői szerint érezhetően javítja a fizetési hajlandóságot, ha már a kiállított számlán szerepel egy követeléskezelő cég pecsétje. Ez arra is utal, hogy megbízás esetén ők vállalják az üzleti partner folyamatos figyelését és figyelmeztetését, ha késne a fizetéssel. A lejárt tartozások behajtását általában sikerdíj fejében vállalják a szakcégek, ami az eredeti határidőtől eltelt időtől és a követelt összeg nagyságától is függhet, de általában 9-10 százalékos mértékű. A díjak az utóbbi időben csökkentek, tavaly még 15 százalékos tarifa is előfordult, továbbá az is, hogy az eredményességtől függetlenül előre kellett fizetni. Az időmúlás jelentőségét mutatja, hogy több felmérés szerint egy hónapon belül még 80-85 százalék a sikeres követelésérvényesítés esélye, egy éven túl viszont akár 20 százalék alá is eshet.Valamelyest más a helyzet a lakossággal szembeni követeléseknél.

A vállalkozásokról jelenleg szabadon készíthetnek "feketelistát" a követeléskezelők, sőt el is adhatnak információt arról, hogy egy adott céggel szemben felléptek-e már, s ha igen, milyen magatartást tanúsított az adós. Magánszemélyekkel szemben az ilyen listázás adatvédelmi tilalmakba ütközne, s egyes szakértők szerint sok behajtó cég már a törvényesség határát feszegeti. Előfordult, hogy az adós szomszédját hívták telefonon, s gyakori a próbálkozás személyes kapcsolatfelvétellel is, amit könnyen zaklatásnak érezhet az ügyfél. Más kérdés, hogy a banknak vagy közművállalatnak tartozó végső soron a többi, rendesen fizető ügyfelet terheli, nem pedig a kényszerhitelező cégeket.

Különösen érdekesek a parkolási társaságok követelései, illetve azok értékesítése. Az IJ egymaga 2,7 milliárd forint értékű követelést vásárolt meg - üzleti titokként kezelt áron - a Centrum Parkoló Kft.-től, ezek az ügyek várhatóan idén év végére kerülnek tömegesen bírósági szakba. Akárcsak maguk a parkolási társaságok, az IJ is törvényszéki sikerben bízik, hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntésére, amely például törvényesnek ismerte el, hogy a közútkezelő önkormányzat nem maga érvényesíti követelését, hanem az általa megbízott társaság, s pernyertesség esetén a parkolási díj és pótdíj adók módjára hajtható be. Arról azonban már rendre megfeledkeznek, amit az Ítélőtáblai határozatok 2006. évi 1. számában ismertettek, hogy a parkolóőr által kiállított "mikuláscsomag" és annak központi számítógépben történő rögzítése nem több egyszerű magánokiratnál, amit még legalább az időpontot is igazoló digitális fényképfelvétellel kellene alátámasztani. Nem véletlen, hogy kocsi elszállításakor vagy kerékbilincs alkalmazásakor még a rendőrségtől is megkövetelik a jogszabályok fénykép- vagy videofelvétel készítését, így elég furcsa lenne a rendőrségi jegyzőkönyvnél nagyobb bizonyító erejű állításként elfogadni a pótdíjazásban közvetlen anyagi érdekeltséggel rendelkező parkolóőrök cetlijeit.

FAHIDI GERGELY