Nagy reményeket fűztek szakmai körökben a 2005 végén életbe lépett új kockázatitőke-befektetési szabályokhoz, amelyek a tőkepiaci törvény keretein belül rendelkeztek a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével és kontrolljával működtetett kockázatitőke-alapokról és az alapkezelőkről. A törvénymódosítás azért kecsegtetett piacélénkítő hatással, mert a túlszabályozottság megszüntetésével és a befektetési korlátozások feloldásával alkalmassá tette a Magyarországon bejegyzett kockázatitőke-alapokat arra, hogy forrást gyűjtsenek az intézményi befektetőktől, így a nyugdíjpénztáraktól és a biztosítóktól is.

Csakhogy a módosuló törvénynek szinte semmilyen hatása nem volt, egyetlen alap sem alakult az újonnan megnyílt lehetőség kihasználására. Már csak azért sem, mert nem volt formakényszer, az új szabályok nem vonatkoztak a külföldön bejegyzett befektetési alapokra vagy társaságokra, amelyek többnyire a kockázati tőkének kedvező brit jogrend szerint működnek.

A biztosítók és nyugdíjpénztárak eddig azért nem verték az ajtót, mert nem tudták kitölteni azt a keretet, amelynek erejéig kockázatitőke-alapba fektethetik eszközeiket. Találnak más megoldást, a pénztárak többsége pedig korábban még a részvénybefektetésektől is óvakodott. Idén még kevesebb az esély arra, hogy a nyugdíjpénztárak tőkebefektetési rizikót is vállaljanak, éppen eléggé leköti őket a 2007-ben bevezethető, de 2009-től már törvény által kötelezővé tett választható portfóliós rendszer. Ennek lényege, hogy minden pénztárnak három - klasszikus, kiegyensúlyozott és növekedési - portfóliót kell kialakítania, és a tagokat a nyugdíjig hátralévő idő alapján be kell sorolni valamelyikbe, amitől a pénztári tag külön kérésére eltérhet.

"A változással megnő a pénztár számára előírt kockázati szint, hiszen a növekedési portfólióban az eddigi befektetési gyakorlathoz képest példátlanul magas, 40 százalékos az előírt részvényhányad. Elég lesz ezt kiegyensúlyozni a befektetések fennmaradó részén elérhető biztosabb hozamokkal, nemhogy további kockázatvállalásra gondoljunk" - magyarázta a HVG-nek Fórizs Sándor, az Évgyűrűk Magánnyugdíjpénztár elnöke az óvatosság okát.

A megváltozott törvényi előírásokhoz csak két állami kockázatitőke-alap, a 2001-ben létrehozott, de lényegében 2002-től működő Informatikai Kockázati Tőkealap és a 2005 végén útnak indított Corvinus Első Innovációs Kockázati Tőkealap igazodott. A két alap egyedi abban is, hogy elsősorban a kis- és középvállalkozásokat látja el tőkével, amire a Magyarországon üzleti lehetőség után kutató külföldi kockázatitőke-alapok csak korlátozott mértékben vállalkoznak. Őket inkább az olyan nagy, több százmillió euró értékű kivásárlási ügyletek hozzák lázba, mint 2003-ban a Vivendi Telecom (ma Invitel) megszerzése, amelynél az AIG Emerging Europe Infrastructure Fund L. P. és a GMT Communications Partners Ltd. volt a vevő.

Az állami alapok kezelői bíznak a kockázati magánbefektetők által csak kóstolgatott kis- és középvállalkozói szektorban. Szerintük megtérülnek az adófizetők kockázati tőkeként befektetett forintjai, mérleget azonban csak az alapok kiszállása után lehet majd vonni. Addig pedig még jócskán van hátra, az 5 milliárd forint tőkével rendelkező Corvinus-alap ugyanis 2005-ben fektetett be először, s három-öt évig tartaná fenn tulajdonrészét, a 3 milliárd forinttal elindult informatikai alap pedig három-hét évre tervez, miközben első befektetését 2004 derekán hajtotta végre. Ez utóbbi alap mégis lezárta már egyik befektetését, a KFKI Számítástechnikai Rt. tulajdonában levő Evolit Informatikai Rt.-ben ugyanis alig egy évig volt csak tőkéstárs.

Az Evolit 2005 nyarán 447 millió forintért vásárolta ki az alap előző év decemberében végrehajtott 400 millió forint összegű és 40 százalékos tulajdonszerzéssel járó befektetését. A vételárat minden bizonnyal befolyásolta az alap által elvárt hozam, amely az ötéves állampapír-referenciahozam 3-5 százalékkal megnövelt értéke, így akkoriban 8-10 százalék körüli volt. A váratlanul gyors kivásárlás oka az volt, hogy a Magyar Telekom Nyrt. szemet vetett a KFKI informatikai cégcsoportjára, s azt tavaly meg is vette.

Az informatikai alap befektetéseit - három-öt hónapig tartó - háromlépcsős szakmai bírálati eljárás előzi meg, ezért elutasítanak minden politikai nyomást sejtető megjegyzést. Az első befektetést, a Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter résztulajdonában levő, 2003 végén alapított, de csak a rá következő évben beinduló Meditcom Kft.-be 2004. júniusában való beszállásukat is a jó üzleti kilátásokkal indokolják (Kóka 2004. októberi miniszterré való kinevezése után kiszállt a cégből). Az egyebek között egészségügyi informatikai rendszereket szállító Meditcom szekere egyelőre jól fut, tavaly két kórháziszoftver-fejlesztő céget vásárolt fel, árbevételi tervei azonban nem mindig teljesülnek. Két éve például 400-500 millió forint bevételt harangozott be, de sajtóhírek szerint csak 204 millió forintot ért el, s még 2006-ban is 300 millió forint környékén tartott.

Ismert vállalkozók nevei a Corvinus-alap számára is megfelelő hívószavaknak bizonyulnak, ha befektetésről dönt. Az Iványi György exbankár által vezetett és kisebb részben tulajdonolt, 27 millió forint tőkével létrehozott Literaton Kft. üzleti lehetőségeiben a jelek szerint az alap nagy fantáziát látott, mert tavaly, az alapításkor 26 millió forinttal szállt be, ebből 13 millióval a tőkébe. Kérdés azonban, hogy az interneten színészek tolmácsolásában hallgatható vagy letölthető szépirodalmi művekre és egyéb hangosított könyvekre lesz-e megfelelő fizetőképes kereslet, s nem túl korai szolgáltatás e a Literaton által kifejlesztett virtuális osztályterem.

A magyarországi kockázatitőke-befektetések átlagos mérete 2001-2006 között 3,55 millió euró, azaz majdnem 900 millió forint körüli volt, miközben a néhány százmillió forint vagy annál kisebb értékű üzleteket döntő részben a Magyar Fejlesztési Bankhoz (MFB) tartozó két állami kockázatitőke-alap, valamint maga az MFB, illetve a bank holdudvarához tartozó kockázatitőke-társaságok hajtották végre.

"Jóval több tapasztalatra lenne szükségünk, tudnunk kellene, hogy mik a hozamkilátások ahhoz, hogy élénküljön a kkv-kockázatitőke-piac" - mondta a HVG-nek Oláh László, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület elnöke, bár elismerte, hogy üzlet híján erre nincs mód, így egyfajta ördögi kör alakul ki. Az állami túlsúlyra azonban az is magyarázat - tette hozzá -, hogy az állami kockázatitőke-befektetők hozamelvárásai sokszor jóval alacsonyabbak a magánbefektetők 25 százalék körüli szintjénél.

A kis- és középvállalkozásokat garancianyújtással, továbbá visszafizetendő hitellel és tőkével támogató uniós Jeremie-programot mindenesetre úgy emlegetik kockázatitőke-befektetői körökben is, mint amellyel nyitni lehetne a kkv-szektor felé. Erre az év második felében sor kerülhet - állították a HVG kérdésére a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban, ahol most körvonalazódik, milyen technikával lehetne továbbcsatornázni a Jeremie-forrásokat. Az idén induló hétéves uniós nemzeti fejlesztési tervbe beépülő Jeremie a jelek szerint úgy működik majd, mint egy alap, amellyel csak pénzügyi közvetítők, például kockázatitőke-befektetők szerződhetnek, a kisvállalkozások közvetlenül nem. Ezáltal az uniós forrás kiegészíti majd a kockázatitőke-társaság vagy -alap saját pénzét, amelyet a kiszemelt vállalkozásba fektetne. Ennek feltételeit - a tárca szerint - júniusig meghatározzák, így júliusban már szerződhetnének is a leglelkesebb kockázatitőke-társaságokkal.

PAPP EMÍLIA