Megnőtt az adótanácsadók ázsiója a tőzsdézők körében január 31-étől, vagyis azóta, hogy tavaly lebonyolított részvényügyleteikről kézhez kapták a befektetési szolgáltatójuk (bankjuk, brókercégük) által elkészített kimutatásokat. Bár négy év sem telt el azóta, hogy utoljára - a 2002-es év jövedelmei után - adózni kellett az értékpapírügyleteken keletkezett árfolyamnyereség után, az internetes fórumok hozzászólásai arról tanúskodnak, a befektetők hamar megszokták a jót, s most nehezen állnak vissza a kétségtelenül jelentős adminisztrációval járó feladatra.

A többség számára mindenekelőtt az okoz fejtörést, hogy a kamatadóhoz hasonlóan 20 százalékos mértékű, az EU- és OECD-tagállamok tőzsdéin kötött ügyletből származó árfolyamnyereség utáni adó nem az év első napjától ketyeg, hanem tavaly szeptember 1-jétől. Az ettől az időponttól december 31-éig realizált, azaz részvényeladásból származó tőzsdei nyereség és veszteség egyenlege utáni sápot ez év május 20-áig kell bevallani és megfizetni. (A hitelviszonyt megtestesítő értékpapír - például kötvény - vagy befektetési jegy tőzsdei adásvételéből származó jövedelem 25 százalékkal adózik.)

Amivel a törvényalkotók kedvezni akartak, az a jelek szerint egyeseket jól összezavart. A személyi jövedelemadóról (szja) szóló törvény ugyanis választási lehetőséget kínál a befektetőknek, a költség részeként mit állíthatnak szembe az eladott részvényért kapott összeggel: azt az árat, amelyen megvették, vagy a szóban forgó papír tavaly augusztus 31-ei - illetve ha aznap nem volt forgalom, az azt megelőző legutolsó - záróárát. Mivel a befektetési szolgáltatók az augusztus 31-ei záróárak alapján készítették kimutatásaikat, sokan attól tartanak, az adóhatóság nem nézi majd jó szemmel, ha ők más értékelési elvet alkalmaznak. "Ez a választási lehetőség független attól, hogy a befektetési szolgáltató kimutatása kizárólag az értékpapír 2006. augusztus 31-ei záróárát tartalmazza" - csillapította a kedélyeket a HVG érdeklődésére Oszkó Péter, a Deloitte Zrt. vezető partnere. Azt a befektetési szolgáltatók is megerősítették, hogy a tranzakciókat saját értékpapír-nyilvántartási elvük alapján párosították, de a tényleges adóalap és adó megállapításához az ügyfélnek nem kötelező ugyanezt a módszert alkalmaznia.

Az más kérdés, mennyire számít mankónak a befektetési szolgáltatók összesítése. A rendszeresen tőzsdézők, egy napon belül több ügyletet kötők éppen arról panaszkodnak, hogy nem tudnak mit kezdeni a kipostázott adattengerrel. Akadt ugyanis például olyan pénzintézet, amely még a nem teljesült eladási-vételi megbízásokat is feltüntette. Effajta használhatatlan információk helyett sok befektető inkább azt szeretné, ha kapna egy listát arról, hogy tavaly szeptember 1-je és december 31-e között mikor, milyen árfolyamon, milyen részvényt vásárolt, egy másikat pedig az eladásokról, továbbá hogy ezekhez a tranzakciókhoz mekkora szolgáltatási jutalék társult. Ezek alapján ugyanis mindenki elkészíthetné a számára legkedvezőbb vételi-eladási párokat.

Csakhogy a befektetési szolgáltatók az szja-törvényre hivatkoznak, miszerint mindenkinek magának kell naprakész nyilvántartást vezetnie befektetéseiről, az adót pedig bevallania az általuk kiállított bizonylatok alapján. "Mivel az árfolyamnyereség-adót nem a befektetési szolgáltatónak kell levonnia, szemben mondjuk a munkabér utáni adóval, nem is lenne feltétlenül helyes, ha a brókercég megjelölné, a bevallás melyik sorában mekkora adóösszeget szerepeltessen az adózó, hiszen lehet, hogy több brókercégnél is van értékpapírszámlája" - véli Demetrovics Gergely, a KPMG vezető adómenedzsere. Vagyis az szja-bevallást megalapozó táblák összeállítása az ügyfél feladata. A banknak nem kötelessége, hogy egyedi ügyféligények alapján olyan kimutatást készítsen, amely megegyezik az ügyfél adóbevallása alapjául szolgáló, saját maga által készített nyilvántartással - közölték a HVG-vel a CIB Bank Zrt.-nél. Ugyanakkor a számolgatáshoz több brókercég is megpróbál segíteni a honlapján elérhető programokkal.

Elegendő fogódzó híján viszont internetes fórumokon olyan kérdések is felmerülnek, mint például az, hogy ha a tavaly szeptember 1-je előtti tőzsdei ügyleteken az elszenvedett árfolyamveszteség a nagyobb, azt követően viszont a nyereség, csökkenthető-e az előbbivel az adó alapja. Oszkó szerint erre nincs lehetőség, mivel a tőzsdei ügyletből származó jövedelmet - legfeljebb annak mértékéig - a tőzsdén a magánszemély által augusztus 31-ét követően kötött ügyletben az értékpapír vételárán (vagy augusztus 31-ei tőzsdei záróárán) túl csak az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségekkel lehet mérsékelni. Vagyis az értékpapírhoz kapcsolódó más költséget, jutalékot nem.

Az szja-törvény járulékos költségként jelöli meg az értékpapír megszerzésével, tartásával vagy átruházásával összefüggő, a magánszemélyt terhelő, igazolt kiadást. Utóbbi lehet a számlavezetési, letétkezelési díj, de például az az összeg is elszámolható költségként, amit a befektető egy adatszolgáltató cégnek fizet az online részvényárfolyam-adatokért, feltéve, hogy erről van számlája.

Értelmezési zavart okozott a befektetőknél az a kitétel is, hogy a 2007. évi (2008-ban megfizetendő) adót a tavalyi árfolyamveszteség csökkentheti, 2008-ra és az azt követő évekre viszont ezt a lehetőséget már az adóévet megelőző két év veszteségére lehet majd alkalmazni. Sokan ugyanis úgy okoskodtak, hogy az árfolyamveszteséget többször is adómérséklő tényezőként szerepeltethetik. Speciális kivételektől eltekintve általában érvényesül az az adózási alapelv, hogy ugyanazt a veszteséget kétszer nem lehet figyelembe venni, amit erre az esetre vonatkozóan pontosan szabályoz a törvény - hűtötte le a kedélyeket Demetrovics. Ez már csak azért sem fordulhat elő, mert az adóbevallásban fel kell tüntetni az adóévben el nem számolt és ezért elhatárolt veszteséget.

Egyesek attól is elbizonytalanodtak, vajon a 20 százalékon túl terheli-e további 14 százalékos sarc a tőzsdei árfolyamnyereséget. Januárban ugyanis a brókercégek többsége azt tudakolta ügyfeleitől, a foglalkoztatói egészségbiztosítási járulék összege (ami jelenleg a társadalombiztosításijárulék-köteles jövedelem 8 százaléka) az év során várhatóan eléri-e a 450 ezer forintot, mert ha nem, akkor az ügyféltől 14 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) kell levonni. A 14 százalékos ehóval legfeljebb a 450 ezer forintból hiányzó részt kell kipótolni, feltéve, hogy a befektetőnek van ekkora ehoköteles árfolyamnyeresége. (A 2006-ban elért árfolyamnyereségre egyébként évi 400 ezer forintig szólt az akkor még 4 százalékos ehofeltöltési kötelezettség.) E közterhet azonban csak akkor kell kipengetni, ha valaki egy nyilvános vételi ajánlat vagy tőzsdei kiszorítás során tőzsdén kívül adja el részvényét (mint például a napokban a Graphisoft-tulajdonosok a német Nemetschek AG-nek), vagy ha osztalékot kap, netán értékpapír-kölcsönzésből keletkezik jövedelme. Tőzsdei ügyleten elért árfolyamnyereség után csak akkor kell még ehót is fizetni, ha az adásvétel tárgyát képező papír az EU- és OECD-tőzsdéken nem szerepel, hanem az mondjuk egy Sanghajban forgó részvény.

CSABAI KÁROLY