Kapkodásra egyelőre semmi ok: nem kell március 31-éig kivenni - pontosabban a munkáltatóknak kiadniuk - a tavalyi szabadságot. Legfeljebb jövőre az ideit, feltéve, hogy az Országgyűlés elfogadja a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló javaslatát, és az április 1-jén hatályba is lép. Eszerint az idén még elég lesz június 30-áig kigondolni, mi legyen a megmaradt pihenőnapokkal. Jövőre viszont már valóban csak március végéig (kollektív szerződéssel június 30-áig) és addig is csupán az összes szabadság egynegyedét lehetne áttolni, mégpedig "kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok" miatt.

A ma is érvényes, bár sokaknak ismeretlenül csengő fő szabály amúgy nem változik: az alapesetben húsznapos, az életkortól függően változó fizetett szabadságot az esedékesség évében, legfeljebb két részletben, a munkáltatóknak kötelező kiadniuk. A dolgozók csupán szabadságuk egynegyedének időpontjáról dönthetnek szabadon, s szándékukat a kivétel előtt legkésőbb 15 nappal jelezniük kell. Csakhogy a szakszervezetek szerint a vállalkozásoknál az elmúlt évek "racionalizálásai" nyomán olyan kevés dolgozó maradt, hogy nincs, aki helyettesítené a távollévőket. Emiatt a szabadságok legalább negyede elvész.

A márciusig végrehajtandó kényszerszabadságolással kapcsolatos rémhír alapja az Alkotmánybíróság tavaly decemberi határozata, amelyben március 31-ével megsemmisítette a munka törvénykönyvének a szabadság kiadására vonatkozó, alkotmányellenes passzusát. Új rendelkezés híján április 1-jétől megszűnne az áttolás lehetősége, amit már az 1992 júliusától hatályos törvénykönyv is megengedett, igaz, csak a tárgyévet követő január végéig. Ezt a határidőt hosszabbította meg 1999-től az Orbán-kormány a gyakorlati tapasztalatokra és törvénysértésekre hivatkozva, s közelebbről meg nem határozott, "kivételesen fontos gazdasági érdek esetén" lehetővé tette, hogy a munkaadó alapesetben fél évvel, illetve kollektív szerződés alapján akár egy évvel is elcsúsztassa a szabadságok kiadását.

Márpedig pihenni az adott munkaévben kell - egyebek mellett erre hivatkozva fordult a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége az Alkotmánybírósághoz. Sikerrel: bár a beadványról csupán hét év elteltével döntött a testület, legalább nagy egyetértésben, azaz különvélemény vagy párhuzamos indoklás nélkül. Az alkotmánybírák maguk is úgy találták, hogy a törvény túl széles körben teszi lehetővé a szabadság kiadásának elhalasztását. A pihenéshez való jog azonban nem korlátozhatatlan - szögezte le a határozat, s március végéig adott időt a megfelelő szabályok kidolgozására. Ez történik most.

"A kormány javaslata a munkáltatókat segíti, nem a munkavállalókat" - értékelte a legújabb terveket Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának soros elnöke. Bár annak örülnek - tette hozzá -, hogy javaslatukra az évi rendes szabadság csupán egynegyedét lehet átvinni a következő negyedévre, attól már kevésbé lelkesek, hogy a kormány mégiscsak megpróbálja "visszalopni" a törvénybe azt a szerintük megfoghatatlan kategóriát, amelyet az Alkotmánybíróság egyszer már kihúzott. Bár azt a szakszervezetek is elismerik, hogy vis major esetén indokolt lehet a szabadságok elhalasztása, de csak objektíven meghatározható esetben - magyarázta Borsik. Amúgy pedig a dolgozókat ért rendkívüli csapások ügyében a szakszervezetek is remélnek némi megértést: három olyan szabadnapot szeretnének, amelynek kivételét nem kellene előre bejelenteni.

"Ezt eddig is meg lehetett oldani, három nap fizetés nélküli szabadsággal" - reagált az igényre Herczog László, a munkaügyi tárca szakállamtitkára, hozzátéve, nem szeretnének olyan helyzetet teremteni, amelyben a munkáltató hiába számít az alkalmazottjára. Azzal viszont Herczog is egyetért, hogy az évi rendes szabadság negyedének elhalasztására csakis előre nem tervezhető események miatt legyen lehetőség, ami szerinte a javaslatukból is kiderül. "A karácsonyi bolondokháza nyilván nem ilyen, de egy régi ügyfél váratlan, nagy év végi megrendelése már lehet rá indok. Rugalmas szabályt akartunk kialakítani, mert az élet gazdagabb, mint a mi fantáziánk" - magyarázta a szakállamtitkár. A munkaadók viszont még ennél is rugalmasabb szabályokat s a következő június végével lezáruló határidőt szeretnének kialkudni. "Rendezni kellene a törvényben azoknak az egyre jelentősebb csoportoknak a szabadságolását is, akik maguk osztják be a munkaidejüket" - mondta a HVG-nek Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke. Rolek szerint a pihenéshez való jog csupán lehetőség, nem pedig kötelezettség, így azokkal is kezdeni kellene valamit, akik nem akarják kivenni a szabadságukat. "Ideje lenne a munkavállalókat felnőttként kezelni" - fogalmazott az alelnök.

A felelős gondolkodásnak azonban nem kedvez a dolgozók kiszolgáltatottsága, sem a munkahely elvesztésétől való félelem, és a dolgozóknak pihenésre is szükségük van - ebben viszont egyetért a kormány és a munkavállalói oldal, s ezért nincs napirenden a szabadság pénzbeli megváltásának lehetősége. (Ez most kizárólag a munkaviszony megszűnésekor lehetséges.) Herczog egyébként a szabadság kiadásának megtagadása esetében elégségesnek tartja a ma létező szankciókat (a munkaügyi bírságot vagy pert), így annak elérésében a szakszervezetek hiába reménykednek, hogy újabbakat iktasson törvénybe az Országgyűlés - például azt, hogy a munkaadónak minden hónapnyi késedelem után egy plusz szabadnapot kelljen kiadnia.

PÁLMAI ERIKA