A hipa évente közel 400 milliárd forint saját bevételt hoz az önkormányzatok konyhájára. (Ez az összeg közelíti a társasági adóból befolyó összeget!) Az ilyen típusú „kommunális adó” – eltérő metodikákkal –  nem ismeretlen a világban, többek között olasz, német, francia testvérekről is tudunk.

Ezt az adónemet támadták meg a luxemburgi bíróság előtt azzal, hogy sérti az európai előírásokat. Konkrétan: a hozzáadott értékadóról (forgalmi adóról) szóló direktíva rendelkezését, amely szerint csak egyfajta forgalmi adó létezhet az Unióban. Bizonyos szempontból valóban felfedezhető a két adó közötti átfedés. Ezt erősítette az illetékes főtanácsnoki vélemény, sőt az adóügyi biztos is hangoztatta az iparűzési adó összeegyeztethetetlenségét az európai joggal. Erre alapozta az egyik adótanácsadó cég a véleményét is, s buzdítása nyomán több vállalkozás megtámadta az adónemet.

A jogviták végül is a luxemburgi bíróság elé kerültek, ahol éppen napirenden volt az olasz helyi adó (IRAP) hasonló problematikája. Az olasz állam végül is győzött, a bíróság több szempontból is tagadta a forgalmi adóval történő azonosítást. (Kevéssé köztudott, hogy az olasz védekezés szakmai támogatásának kidolgozásában, erősítésében meghatározó szerepet játszottak a Magyar Pénzügyminisztérium munkatársai.) Ezek után már senkit nem lepett meg, hogy a magyar állam is győzött, a bíróság több szempontból is az egyezőség hiányát állapította meg.

Érdekes kérdést vet fel ugyanakkor az ilyen és ehhez hasonló ügyekben az adótanácsadói magatartás. Hiszen adótanácsadót a cégek többsége két ok miatt fogad: egyrészt nem akar hibázni az adózásban, másrészt a törvény keretei között a lehető legkevesebb adót szeretné fizetni.

A teljes cikket olvassa el itt!