Illeték cégek közti ajándékozásnál

HVG

A törvényalkotók könnyítésnek szánták, az érintettek viszont szigorításként értékelték. Mindez az illetéktörvény nagy port kavart tavalyi módosításakor történt, amikor a kormány olyan előterjesztést nyújtott be, amely meghatározott esetekben a legszorosabb rokoni kapcsolatnak elismerve a kapcsolt vállalkozások közötti viszonyt, csökkentette az ingyenes vagyonátadás (ajándékozás) illetékének mértékét. A felháborodást az érintettek körében az váltotta ki, hogy legfeljebb elvétve akadhatott, aki eleve fizetett ilyen esetben. A többség nem tudott - vagy nem akart tudni - erről a kötelezettségről, holott ez már az 1991. évi hatálybalépéstől szerepelt az illetéktörvényben.

A feledékenységet segíthette, hogy nagyon súlyos, az ajándék értékétől függően 21-40 százalék közötti volt a teher (lásd táblázatunkat a 120. oldalon), a lazaságot pedig az, hogy az illetékhivatalok egyáltalán nem vizsgálták az ilyen tranzakciókat. Januártól 11-21 százalék a mérték, ha az ingyenes vagyonátadás olyan cégek (például anya- és leányvállalat) között történik, amelyeknél az egyik a másik 100 százalékos tulajdonában van, továbbá akkor is, ha a cégek ugyanazon személy 100 százalékos tulajdonában állnak.

A felháborodást részleges amnesztia követte, amit sokan azzal magyaráznak, hogy a könnyítéssel valójában az illetékfizetési kötelezettségre való figyelemfelhívás volt a jogalkotók célja. Az érintettek és a pénzügyi tanácsadók kilobbizták, hogy a 2006 végéig megkötött és teljesített ingyenes vagyonátadások után ne kelljen megfizetni az illetéket. Nem vonatkozik az amnesztia gépjármű ajándékozására, továbbá ingatlan ingyenes átadására akkor, ha azt tavaly év végéig nem jegyezték be a földhivatali nyilvántartásba. Nem kaptak visszamenőleges felmentést az egyéni vállalkozók és a számviteli törvényben egyéb szervezetként feltüntetett adózók, köztük például az ügyvédi irodák és a közhasznú társaságok sem.

Amúgy az ingyenes vagyonátadás cégszinten módosíthatja a fizetendő adót, ugyanis az átadott (pénz)eszköz értéke az átadónál rendkívüli ráfordításként, az átvevőnél pedig rendkívüli bevételként számolandó el. A vállalatcsoport vagyoni helyzete viszont nem változik az ilyen ügyletek révén, emiatt Veszprémi István, a Deloitte Rt. adószakértője gazdasági nonszensznek tartja, hogy illeték terhelje a cégcsoporton belüli tőkeátcsoportosítást.

Ráadásul már a magánszemélyeknél is idejétmúlt - a cégek közötti ingyenes vagyonátadásnál pedig szinte nevetséges - a 16 éve nem emelt 150 ezer forintos mentességi értékhatár. Arról nem is szólva, hogy a mentesség ennél kisebb értékű ajándéknál sem érvényesíthető, ha az ajándékozásról okiratot állítottak ki, utóbbi hiánya viszont cégek között elképzelhetetlen, de legalábbis szabálytalan lenne.

© sxc.hu

Amnesztia ide vagy oda, az illetékfizetés több cég működését befolyásolja kedvezőtlenül, és nem csupán azért, mert januártól a parlament a revíziókban edzettebb adóhatóságba olvasztotta az illetékhivatalokat. Nehéz helyzetbe kerülhetnek például a bevásárlóközpontok beruházói, ha új egységet szeretnének nyitni egy város határában, ahol nincs vagy hiányos az áram- és gázellátás. A világításhoz és a fűtéshez vezetékekre van szükség, de az önkormányzatoknak erre rendszerint nincs pénzük.

Emiatt aztán ezeket a költségeket eddig is a beruházók vállalták magukra, majd a vezetékeket térítés nélkül átadták a részben önkormányzati tulajdonú közműcégeknek, üzemeltetés céljából. Egyrészt mert az újonnan kiépített vezetékek önmagukban nem működőképesek, másrészt mert a teljes hálózatot a szakértelemmel kellően felvértezett közműcégek képesek megfelelő hatékonysággal működtetni.

Csakhogy január óta már mindenképpen illetéket kell fizetni az ajándékba adott vezetékek értéke után. Méghozzá a megajándékozottnak, ugyanúgy, mint bármilyen más esetben. A helyzet azért is faramuci, mert alapvetően a bevásárlóközpontok gazdasági érdeke új üzlet nyitása, más kérdés, hogy szolgáltatóként a közműcég is hasznot húzhat belőle.

Ugyanígy tehetetlen egy erőmű, amely értékesíteni szeretné az általa termelt áramot az áramszolgáltatónak - mutatott rá az egyik szolgáltató adószakértője. A problémát az okozza, hogy az áramot az eladást megelőzően transzformátorral át kell alakítani, mert a szolgáltató csak így tudja hasznosítani. A szolgáltató értelemszerűen csak az áramért hajlandó fizetni, az átalakításért nem. Januártól viszont az ajándékba kapott transzformátor után illetéket kell fizetnie. Ráadásul az érintett cégek jellemzően nem tulajdonosai egymásnak, ezért nem a kedvezményes, hanem a magasabb, általános illetékkulcsok terhelik a megajándékozottat.

Az áramszolgáltatók viszont megbízhatják a beruházót a hálózat kiépítésével, illetve fejlesztésével. Erről a cég számlát állít ki a szolgáltatónak, akitől a költségeket egy harmadik fél (például a beruházó leányvállalata) önként átvállalja. Az átvállalás ugyanis, miután nem dolog és nem is vagyoni értékű jog, a polgári törvénykönyv alapján nem esik az illetéktörvény hatálya alá - hangsúlyozta több adószakértő. Előfordulhat azonban, hogy ezt az adóhatóság utóbb úgy ítéli meg, hogy az átvállalás kizárólag adó-, illetve illetékelkerülés miatt történt, ez esetben meg kell fizetni a közterheket. Ezt pedig a szolgáltató előbb-utóbb beépíti a működési költségbe és azon keresztül az áram árába.

Kibújhatnak a cégek az ingyenes vagyonátadás utáni illetékfizetés alól akkor is, ha az ajándékozás külföldön történik, az illetéktörvény ugyanis csak a belföldi ügyletekre vonatkozik. Így például nem kell megfizetni az illetéket, ha a külföldi anyacég belföldi leánya külföldön vezetett számlájára utal át pénzt. Megúszható emellett az illeték akkor is, ha az ajándékozó megtartja az ajándék haszonélvezeti jogát - emlékeztetett Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young pénzügyi igazgatója.

Még ha a várható drákói szigor valószínűleg teljesen nem is szünteti meg a Magyarországon idáig bevett gyakorlatnak számító, cégcsoporton belüli, illetve cégek közötti finanszírozási módszereket, alighanem nagymértékben csökkenti azt, így várhatóan csak kevéssel növeli az állami bevételeket - mutatott rá Veszprémi István. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor kifizetődő lehet az ingyenes vagyonátadás, például mert a megajándékozott egyáltalán nem tud hitelt felvenni, vagy mert az illeték olcsóbb, mint a kölcsön utáni kamat. Mellesleg az első negyedévi statisztikák Veszprémit igazolják: a befolyt 25,36 milliárd forint illetékbevételből senki nem fizetett térítés nélküli átadás jogcímén. A Pénzügyminisztérium sem túl optimista, 2007-ben az ajándékozás után mindössze 3,2 milliárd forint illetékre számít, pedig ilyen címen már 2005-ben is bejött 3 milliárd.