HVG

A politikai befolyás számszerűen kimutatható az uniós pályázatok elbírálásában - ezt állapította meg a HBF Hungaricum Kft., amely ráadásul nem is egy független szervezetnek, hanem magának a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek (NFÜ) a megrendelésére készített felmérést még 2006 őszén. A tanulmány, amelyet máig nem vertek nagydobra, a 2004-2005-ben megítélt uniós támogatások térbeli megoszlását vizsgálta. Az első nemzeti fejlesztési tervnek ezt az időszakát még Baráth Etele tárca nélküli miniszter irányította. A kutatók azt állapították meg, habár az uniós fejlesztések célja a lemaradó térségek felzárkóztatása lett volna, a támogatások elnyerésében mégis jobbak voltak az esélyei az előnyösebb pozícióból startoló vidékeknek. Ráadásul egyértelműen tetten érhető volt a politikai lobbi hatása - állította a HBF: minél nagyobb volt a szocialista szavazók aránya egy-egy településen, vagyis minél erősebb a kormánypárti befolyás, annál több támogatásban részesültek az ottani pályázók. A jogalkotók számára azonban meglehetősen lassan esik le a tantusz: miközben a második nemzeti fejlesztési terv több pályázatánál már nyertest hirdettek, az NFÜ a korrupciós vádak nyomására még ezekben a hetekben is toldozgatja-foldozgatja a 2007 és 2013 közötti fejlesztési periódus eljárásrendjét.

A hirtelen jött jogalkotási kedv katalizátora a Zuschlag-ügy volt (HVG, 2007. szeptember 15.), még akkor is, ha az NFÜ-nél fennen hangoztatják: az összeférhetetlenségi törvényjavaslat már javában készült, amikor kiderült, hogy az ifjú szocialisták kezét érdemes távol tartani a pályázati források elosztásától. Más kérdés, hogy az eljárási szabályokat illett volna már a fejlesztési programok meghirdetése előtt véglegesíteni, ami tavaly decemberben elvileg meg is történt, ám a jelek szerint a támogatások felhasználásáról szóló 255/2006-os kormányrendelet és az eljárási rendet szabályozó 16/2006-os miniszteri rendelet nem állta ki az idő próbáját. "Mindenkinek el kell döntenie, hogy az asztal melyik oldalán ül: a döntéshozók vagy a pályázók oldalán" - hirdette meg korrupcióellenes koncepcióját a Fidesz által irányított politikai össztűz hatására a fejlesztéspolitikáért is felelős miniszter, Bajnai Gordon, és a kormányfő köztisztasági csomagjának keretében (a döntéshozatal megolajozása érdekében szocialista képviselők által jegyezve) október közepén a parlament elé terjesztették a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényjavaslatot.

A szigorítás lényege, hogy mindazokat kizárnák az uniós, illetve a hazai támogatásokból, akik közvetlenül vagy közvetve közreműködnek a döntések előkészítésében és meghozatalában. A 2004-2006 közötti időszak összeférhetetlenségi szabályozásán már a tavaly decemberi kormányrendelet is túllépett, amennyiben nem csupán a pályázatban érdekelt személyeket zárta ki a döntéshozatalból, hanem az ilyen szervezeteket is, és megtiltotta a pártfunkcionáriusok, valamint önkormányzati és parlamenti képviselők részvételét a pályázatok értékelésében és elbírálásában. Az újonnan elkészült összeférhetetlenségi törvényjavaslat azonban már tételesen megvonná a pályázás lehetőségét többek között a miniszterektől, államtitkároktól, a regionális fejlesztési tanácsok elnökeitől, valamint azok közeli hozzátartozóitól és érdekeltségeiktől. A tervezett szabályozás távol tartja a közpénzektől a pártokat, azok tisztségviselőit, valamint a parlamenti, európai parlamenti és helyi képviselőket is.

Az össztűz kétségtelenül érzékenyen érintheti az egymással összeegyeztethetetlen pozíciók halmozóit, ám önmagában az összeférhetetlenség szabályozása akkor sem zárja ki a döntések befolyásolásának a lehetőségét, ha nem számolunk strómanok közbeiktatásával. Az eljárásrend gyenge pontja maradt ugyanis a központosított döntéshozatal, valamint esetenként a nyilvánosság korlátozása. Szinte minden ponton a kormány és az NFÜ dönt arról, ki vehet részt a pályázatok elbírálásában. Márpedig hazai viszonyok között, ahol nem minden esetben érvényesül a közigazgatás függetlensége a politikától, a hivatali hierarchia még egy jó szándékú köztisztviselőt is kiszolgáltatottá tehet, különösen ha a döntéshozatal folyamatának nyilvánossága sem védi. Bár az idén indult fejlesztési periódusban már egy-egy civil tagot is bevontak a bírálóbizottságokba, a kormányközeli többség így is kényelmesen megvan az öt-hét fős testületekben. A civileken kívül a többi szavazásra jogosult tagot ugyanis a miniszterek, az NFÜ, a kormány által jóváhagyott közreműködő szervezetek, valamint regionális programok esetében a kormánytöbbséggel működő regionális fejlesztési ügynökségek jelölhetik. Ám ha még ez sem volna elég ahhoz, hogy a centrumban dőljenek el a személyi kérdések, az NFÜ kifogással is élhet a jelölő szervezetnél a tagokkal szemben. Mindennek tetejébe az összeférhetetlenségi törvényjavaslat gyakorlatilag kilőtte a civileket a testületekből, hiszen hol van olyan valamirevaló nonprofit egyesület, amely nem pályázik uniós támogatásra. Márpedig ha a parlament megszavazza a jogszabályt, ilyen szervezet tagjaként nem vehetne részt a bírálatban.

A döntéshozatal átláthatóságát az is korlátozza, hogy a bírálóbizottság döntéseiről csupán emlékeztető, nem pedig jegyzőkönyv készül, abból viszont gyakorlatilag csak a testületi ülés eredménye és a szavazati arány derül ki, a személyekhez is köthető vélemény utólag már nem dokumentálható. Bár a HVG értesülése szerint az eljárásrendről szóló rendelet készülő módosítása már előírja a bírálatban részt vevők listájának a közzétételét a döntés meghozatala után, a nyilvánosság kiterjesztéséről még a hazai uniós intézményrendszeren belül is több elképzelés létezik. A humánerőforrás fejlesztését szolgáló operatív programok közreműködő szervezetének, az ESZA Kht.-nek az ügyvezető igazgatója, Tátrai Ferenc szerint például ütközik a nyilvánossághoz fűződő közösségi és a zavartalan munkavégzéshez fűződő egyéni érdek. Tátrai nem tartja ugyanis kizártnak, hogy akár atrocitások is érhetik az elbírálókat, ha a pályázók számára azonosíthatókká válnak. Ennek a logikának ellentmond ugyanakkor, hogy az igazságszolgáltatásban is nyilvános a nem kevésbé kényes ügyekben ítéletet alkotó bírák személye. Nem beszélve arról, hogy egy 1994-es határozatában az Alkotmánybíróság is úgy fogalmazott a közérdekű adatokkal kapcsolatban, hogy míg a döntés-előkészítés során az a köztisztviselői munka színvonalának a garanciája, ha mentes a nyilvánosság nyomásától, addig a döntés meghozatala után már "előtérbe kerül az átlátható, korrupciómentes, társadalmilag kontrollált közigazgatás kialakítása iránti igény".

A pályázatok értékelőinek a személyét ugyanakkor az NFÜ továbbra sem szeretné felfedni, noha a tervezett módosításokból jól látszik, a többnyire minisztériumi köztisztviselők vagy a közreműködő szervezetek munkatársai közül kikerülő értékelők korántsem mellékszereplők. Ők azok, akik - a pályázat kiírásában meghatározott szempontok szerint - a bírálóbizottság ülését megelőzően gyakorlatilag szakmai véleményt mondanak a pályázatról. A tervek szerint egyrészt szigorodik velük szemben az elvárás - már nemcsak a szakértelmet várják el tőlük, hanem a legalább hároméves szakmai gyakorlatot is -, másrészt az az új szövegrész, miszerint "a projektgazdának az értékelés befolyásolására tett kísérlete az adott pályázat azonnali kizárását eredményezi", jelzi: az értékelők is a korrumpálásra hajlamos pályázók célkeresztjébe kerültek.

Az értékelés azért is kulcsfontosságúvá válhat, mert az egységes szabályozás hiánya meglehetősen nagy szabadságot és azzal együtt szubjektivitást tesz lehetővé a pályázatok elbírálása során. Példa erre, amikor az iskolák és óvodák infrastrukturális beruházásainak pályázatán azzal lehet megszerezni a szakmai értékelés egyik legmagasabb részpontszámát, hogy "a projekttevékenységek mennyire biztosítanak komplex fejlesztést", ami meglehetősen képlékeny megfogalmazás ahhoz, hogy ki-ki tetszése szerint ítélhesse meg a pályázat minőségét. A kételyek ellenére az NFÜ egyelőre nem tervezi az értékelőlapok automatikus nyilvánossá tételét, a döntéshozatal dokumentumaiba pedig csak az érintett pályázó nyerhet majd betekintést. Igaz, az összeférhetetlenségről szóló törvényjavaslat a közérdekű adatok körébe sorolja a döntéshozatal során keletkezett adatokat, ám az uniós előírások szerint ezeket eddig is akként kellett kezelni, mégis csupán a nyertesek neve, székhelye és a támogatás összege volt nyilvános. Előrelépést jelenthetne ugyanakkor, ha a pályázatok 5-10 százalékát kötelezően újraminősítenék, így ugyanis lebukhatnának azok az értékelők, akik engedtek valamilyen külső befolyásnak. Ezt a lehetőséget azonban egyelőre csak fontolgatja az NFÜ.

Az NFÜ-vel ugyanakkor már vitába lehet szállni, bevezették ugyanis a panasz lehetőségét, amire két és fél éven át nem volt lehetőség. A dolog szépséghibája csupán az, hogy a pályázó kifogását elsőként maga az NFÜ, kitartó panaszos esetén pedig az NFÜ-t felügyelő miniszter vizsgálja ki. Ennek ellenére nyár óta átlagosan minden negyedik vesztes pályázó él a panasz lehetőségével, és az NFÜ a kifogások 30 százalékát indokoltnak is találta. Más kérdés, hogy bírósághoz még egyetlen pályázó sem fordult az uniós támogatások vélelmezett szabálytalansága miatt, mert - bár ez külön jogszabály nélkül is alkotmányos jog - a pályázati források úgyis rég elapadnának, mire a peres eljárásban netán igazat adnának az uniós pénzektől jogtalanul távol tartott pályázónak.

SZABÓ YVETTE