Az 1992-ben bevezetett áfatörvény bizony megkopott. A 41 törvénymódosítás és három alkotmánybírósági döntés kellően szétzilálta a törvény szerkezetét, s a szakma már régóta szerette volna az újrakodifikációját. A régi törvény csak csikorogva tudta az EU-csatlakozást követni, ahol ennek az adónemnek volt (és van) kitüntetett szerepe a közös közteherviselési normák között. Azóta a kétkulcsos rendszerből lényegében egykulcsos lett, s számos új intézmény (fordított adózás a színesfémhulladék-kereskedelemben stb.) is született.

Azt azért elöljáróban szögezzük le: új törvényt nagyon nehéz írni. Az üres lapokat úgy megtölteni szöveggel, hogy az világos, egyszerű, egyértelmű, közérthető legyen, a jövőben létrejövő bármilyen ügyletre alkalmazhatóvá váljon, bizony lehetetlen közeli feladat. Aki már csinált ilyet, csak az tudja (nekem „volt szerencsém”), mennyire teljesíthetetlen az összes kritérium. Ehhez képest egy szép új törvény született (elismerés a készítőjének), amelynek életbe lépésével természetesen azonnal jelentkeznek a különböző nézőpontok eltérő interpretálásából született „eredmények”.

A cikket teljes terjedelmében itt olvashatja.