Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk, hogyan!
Tényállás
Az elsőfokú adóhatóság adózót és gyermekét együttesen vizsgálta. Az I. számú adózó terhére 4 352 857 forintot, a II. számú adózó terhére pedig 21 864 803 forint adókülönbözetet állapított meg személyi jövedelemadó adónemben 2003-ban.
Az akkori adózás rendjéről szóló törvény (Art.) 109. § (1) bekezdése szerint a felperesek adóalapját becsléssel állapította meg, melynek során azt kellett figyelembe vennie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Adózók több éven keresztül többet költöttek, mint amennyi a bevallottak. Az I. számú adózó 1999-ben és 2000-ben 2 100 000 forint kiadással szemben a bevallásában mindössze 541 124 forint jövedelmet igazolt, míg a 2001-es évre nem nyújtott be bevallást, viszont 10 081 890 forint kiadása volt. A II. számú adózónak az 1999 és 2001 között összesen 56 060 416 forint feltárt kiadása volt szemben a csak egyéni vállalkozásból származó 674 721 forinttal szemben. Az adózó nyilatkozata szerint más jövedelme nem volt. Ahhoz, hogy ezeket a nagy összegű kifizetéseket teljesíteni tudják, a kifizetésekhez rendelkezésre is kellett állnia a pénzösszegnek. Ez pedig csak úgy állhatott fenn, ha adózóknak eltitkolt jövedelmük volt – szólt az adóhatósági határozat.
Az Adózóna cikkéhez kattintson ide!
