Az anyag mértéktartó. Tudomásul veszi, hogy az adókorszerűsítés nem csodaszer, de fontos. Az államháztartás egyensúlyának szükséges javulását nem kockáztatja. Bevezetéséhez több évet lát szükségesnek. Az esetleges bevételkiesés részbeni ellensúlyozására adórendszeren belüli változtatást is elképzelhetőnek tart. Érthető módon nem tesz konkrét javaslatot az állami kiadás csökkentésére, hiszen az már egy „másik szakma”. Azt persze nyilvánvalóvá teszi, hogy van miből csökkenteni, hiszen a magyar költségvetés támogatásai mindenféle megközelítésben túl magasak, ugyanakkor hatékonyságuk megkérdőjelezhető.

A jelenség amúgy egyedülálló. Nem tudok arra példát mondani, hogy az egyébként a piacon egymás vetélytársai összefogjanak, s nemzeti szempontú, hangsúlyozottan szakmai közös anyagot készítsenek. Az összeállítás nyilvánosságra kerülésekor kapott hideget-meleget, ahogy az egy adókorszerűsítési elképzelésnél lenni szokott.

Vegyük sorra a negatív bírálatok némelyikét: „Kisvállalkozás-ellenes” Nem értem ezt a véleményt. Miért járnának rosszul a kisvállalkozások, ha mondjuk, megszűnik az iparűzési adó vagy a szolidaritási adó? Miért rossz, ha a munkabért terhelő tb-járulék 10 százalékponttal csökken és helyette 8000 forintra nő a tételes egészségügyi hozzájárulás? A bér után ma 29 százalék tb-t és 1950 forint tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Ez a 69 ezer forintos minimálbér esetében a munkáltatónak havi 6900 forintos tb-csökkenést és 6050 forintos eho növelést jelentene, vagyis alkalmazottakként havi 850 forintos megtakarítást jelentene. Ha a bér magasabb, a megtakarítás még több!

Ha szeretné megtudni, hogy a javaslat milyen szociális szempontokat vesz figyelembe és mitől szektorsemleges, olvassa el az Adózónán!