A vezető londoni gazdasági-politikai hetilap írása szerint valaha "szörnyű élmény" volt, ha egy ország az IMF segítségére szorult. Hideg tekintetű, öltönyös urak böngészték a könyveket, és fájdalmas szerkezeti reformokat, vérfagyasztó költségvetési szigort követeltek.

A jótékony nagybácsi

A feltörekvő térséget sújtó jelenlegi vihar közepette azonban a Valutaalap most inkább jótékony nagybácsinak tűnik, és hagyományos kölcsönzési tevékenységét is kevesebb feltételhez köti. Az IMF vezetésével Magyarországnak összeállított 25,1 milliárd dolláros védőcsomagot a tranzakció egyik név nélkül idézett részese a The Economistnak úgy jellemezte, hogy az "gyors volt, enyhe és nagy".

A brit folyóirat értesülése szerint a Valutaalap a magyar mentőcsomaghoz megpróbálta megnyerni a német, az olasz és az osztrák kormányt is, mivel ezeknek az országoknak a bankjai a leginkább érintettek a magyarországi devizahitelezésben. Ausztria hajlandó volt részt venni, Németország nem, írja részletek nélkül a The Economist, nem említve Olaszország reakcióját.

Így az IMF maga "dobott be" 15,7 milliárd dollárt, amihez az EU 8,1 milliárd dollárt, a Világbank 1,3 milliárd dollárt adott hozzá; Magyarországnak cserébe csak annyi a teendője, hogy elfogadja a költségvetési felelősségről szóló törvényt, amely már egyébként is a parlament előtt van, áll az írásban.

Több pénz kellene az IMF-nek

A The Economist szerint az IMF úgy kalkulálhat, hogy jobb a válság előtt bőkezűnek lenni, mint utána szigorúnak. A nagy bizonytalansági tényező azonban az, hogy a Valutaalapnak és más hitelezőknek még mennyi tüzet kell eloltaniuk - és hogy ezt megengedhetik-e maguknak, áll a londoni hetilap írásában, amely szerint az IMF-nek jó eséllyel több pénzre lesz szüksége a jelenleg meglévő 250 milliárd dollárnál. Ennek lehetőségét a brit kormányfő és független londoni elemzők is felvetették az elmúlt napokban.

Gordon Brown e hét elején tartott Downing Street-i sajtóértekezletén azt mondta: nem biztos, hogy elég lesz az IMF 250 milliárd dolláros kerete, és mind egyértelműbb, hogy jelentős pótlólagos forrásokra van szükség. Brown szerint helyes lenne, ha e hozzájárulásokat olyan, nagy tartalékkal és többletekkel bíró országok ajánlanák fel, mint Kína, vagy az Öböl menti olajállamok.

A Magyarországnak összeállított nemzetközi pénzügyi védőhálóról e héten kiadott elemzésében a Barclays Capital londoni befektetési csoport kiemelte, hogy az IMF a jelenlegi válság során már eddig sokkal nagyobb összegeket ítélt meg a bajban lévő országoknak, mint amennyit saját belső szabályai lehetővé tennének. A Valutaalap összesen 34,3 milliárd dollárnyi segítséget ígért, ami a rendelkezésére álló mintegy 250 milliárd dollárnak a 14 százaléka. Ukrajna saját IMF-kvótájának nyolcszorosát, Magyarország a tízszeresét kapja, és több más ország is jelezte, hogy pénzügyi segítségre tart igényt. 

A Barclays Capital szerint mindezek alapján úgy tűnik, hogy "fogyóban vannak" az IMF szabadon hozzáférhető forrásai. Simon Johnson, az IMF volt főközgazdásza a héten szintén azt mondta a Financial Timesnak, hogy a Valutaalap rendelkezésére álló összegek "viszonylag csekélyek", és a szervezet akkor lehetne komoly globális szereplő, ha lenne például kétezer milliárd dollárja. Johnson szerint elég egy vagy két igazán nagy, segítségre szoruló ország ahhoz, hogy a jelenleg meglévő pénz elfogyjon.