„Három és fél év után mondtak fel nekem, elérte a céget a hitelválság, a pozíciómat megszüntették. Számítottam rá, nem lepett meg, az azonban annál inkább, hogy a végkielégítésemet,- amivel szintén kalkuláltam - két hónap után sem kaptam meg”- meséli egy nagyvállalat elbocsátott osztályvezetője. A történet nem egyedi, cégmérettől és beosztástól függetlenül egyre több bajba került, racionalizáló vagy megszűnő cég szabadul meg munka hiányában az alkalmazottaktól, de nem mindenhol – ahogy a neve elhallgatását kérő munkakereső esetében sem - sikerül maradéktalanul eleget tenni a törvényi előírásoknak.

Akár határozott, akár határozatlan idejű munkaszerződést köt a munkavállaló, próbaidő alatt mindkét fél indoklás nélkül, és azonnali hatállyal megszüntetheti a munkaviszonyt. Az úgynevezett rendes felmondást azonban a munkáltatónak komoly indokkal kell alátámasztania, s ennek világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie. „A felmondás oka csak a munkáltató működésével, vagy a munkavállaló képességeivel illetve munkavégzéssel kapcsolatos magatartásával függhet össze”- magyarázza dr. Horváth Linda ügyvéd, amikor a felmondással kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről kérdezzük. Vannak persze hétköznapi praktikák, ilyen a felmondás átvételének megtagadása. „Ez kedvelt eszköz a munkavállalók körében, de ha valaki ezzel a trükkel próbál  élni, nem árt ha tudja: amennyiben az átvétel megtagadásáról jegyzőkönyv készül, úgy a felmondás átadottnak tekintendő”- fűzi hozzá.

Rendkívüli esetek

Ildikó  pénztárosként dolgozott egy hipermarketben, mikor főnöke egyik napról a másikra válaszút elé állította: elbocsátja őt egyoldalúan – s a felmondásban ecsetelni fogja mennyire rosszul végezte a munkáját - vagy elválnak közös megegyezéssel. Az asszony - aki nem ismerte az erre vonatkozó törvényi előírásokat - az utóbbit választotta, a közös megegyezés aláírásával azonban számos kedvezménytől és juttatástól esett el.

A cikk folytatásáért kattintson ide!