Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
A munkahelyemen (közigazgatási terület) rendszeresített munkaidő-nyilvántartási program úgy működik, hogy minden hónapban a tényleges túlóra helyett csak 8 órát (480 percet) visz tovább. Így például a ténylegesen túlórázott idő (elektronikus beléptetés működik) a hónap végén 10 óra (600 perc), akkor a rendszer 2 órát (120 percet) "lecsíp", és a jövő hónapban az ember már csak 8 óra (480 perc) túlórával rendelkezik, tehát a rendszer nem göngyölíti egy adott munkavállaló tényleges túlóráját. Megjegyzendő, hogy rendkívüli munkavégzés hivatalosan nincs elrendelve, a megfelelő (elvárt, előírt) teljesítmény eléréséhez azonban sokan kényszerülnek túlórázásra. Ez így szabályszerű, törvényes?
Rendkívüli munkavégzést a munkáltató csak különösen indokolt esetben rendelhet el, és az elrendelésnek a munkavállaló kifejezett kérése esetén írásban is meg kell történnie. A munkáltató köteles a munkaidőről (beleértve a rendes és rendkívüli munkavégzés idejét), valamint a pihenőidőről naprakész nyilvántartást vezetni. A nyilvántartásban fel kell tüntetni a rendes és rendkívüli munka kezdő és befejező időpontját. Az "önkéntes" túlórázás esetével sajnos a törvény nem foglalkozik, így nem lehet megállapítani, hogy a munkáltató eljárása jogszerű-e. A bírósági gyakorlatban azonban a munkaszerződés ezirányú tiltása esetén is megítéli a túlmunkáért járó díjazást (BH2005. 262).
