Magyarországon a csődeljárások a csődtörvény 2010-es módosulása után sem szaporodtak el. A Bisnode üzleti információszolgáltató adataiból az derül ki, hogy tavaly minden száz felszámolási eljárásra jutott egy csődeljárás és hasonló az arány a tulajdonos által kezdeményezett végelszámolásokkal összehasonlítva. Az arány ennél is rosszabb volt a megelőző években, amikor még nem jött lendületbe a cégbíróság által kezdeményezett kényszertörlés intézménye: 2011-2012-ben például minden 200 felszámolásra vagy végelszámolásra jutott egyetlen csődeljárás. A legfrissebb adatok szerint az elmúlt hónapban (2014. januárjában) 17 csődeljárás indult el, miközben 1566 felszámolást, 828 végelszámolást és 2918 kényszertörlést rendeltek el.

"Az eljárások alacsony száma mellett az is probléma, hogy a csődön keresztüli megegyezések nagyon ritkák" – teszi hozzá Pilhál Zsolt, a Reconcept ügyvezető partnere, akinek cége részt vett több sikeres eljárásban is. Szerinte a hitelezőkkel való megegyezés ugyanis komoly erőfeszítést, előkészítő munkát, szakértelmet és türelmet igényel. Az intézményi hitelezők is sokszor kifejezetten ellenségesek vagy legalábbis nem elég konstruktívak, amely nélkül megegyezést lehetetlen elérni – emeli ki. A vagyonfelügyeletet ellátó felszámolók többségének pedig az nincsen megfelelő tapasztalata és szaktudása a csődeljárások eredményes végigviteléhez – hangsúlyozza.

Bár a jogszabályi környezet sokat fejlődött, rugalmasabbá vált az utóbbi időszakban, a legtöbbször maga a csődtörvény is akadályt gördít a sikeres folyamat útjába.  A vagyonfelügyelő például sokszor abban érdekelt, hogy eredménytelen legyen a csődeljárás. A sikertelen eljárást ugyanis felszámolás követi, amelyet az esetek döntő többségében a korábbi vagyonfelügyelő irányít, immár felszámolóként. E státuszban pedig magasabb díjakat tud érvényesíteni.

A csődtörvény ráadásul hátrányos helyzetbe hozza az adóhivatalt, amelynek elvárása, hogy a tartozás teljes összegéhez hozzájusson. Mivel azonban hitelezőként azon csoportba tartozik, amelynek nincsen biztosítéka, gyakran inkább megakadályozza a megegyezést, és ezzel ismét csak a törvényileg előírt felszámolás felé nyitja meg az utat. "Ez a hozzáállás azért érthetetlen, mert a felszámolás során a NAV biztosíték híján már egyetlen forinthoz sem jut" – magyarázza Pilhál Zsolt.

A Reconcept véleménye szerint úgy kell változtatni a csődtörvényen, hogy a felszámolási eljárások helyett a továbbélés és reorganizáció esélyét magában hordozó csődeljárások száma legyen meghatározó. Változást hozna, ha a felszámolók helyett a csődeljárásokat professzionális reorganizációs szakértők irányítanák, akik tevékenyen részt tudnának venni az eljárás előkészítésében, sikeres megoldásában. E szakemberek díjazása pedig a folyamat hosszú távú sikerétől függne. Ma ugyanis a vagyonfelügyelő díja a felek megállapodásakor esedékes, amikor egyébként mind az adós, mind a hitelező komoly veszteségeket realizál és a rendszerben jellemzően alig mozog készpénz. Pilhál Zsolt úgy véli, hogy a munkadíjat több évre elosztva kellene megkapni a vagyonfelügyelőnek attól függően, hogy az elért megegyezés hosszú távon valóban fenntartható-e.

A csődvédelem lehetősége a cégek megszüntetésével szemben a gyors, eredményes lezárást és továbblépést segíti: erre példa az amerikai módszer, ahol ez intézmény évszázadok óta működik eredményesen. Számos vállalatóriás is állt már csődeljárás alatt, majd került ki onnan. Így járt a General Motors 2009-ben, ám két év múlva már 4,7 millió autót adott el világszerte. Legutóbb pedig a Kodak kötött megállapodást hitelezőivel.