Üzleti szempontból alighanem fordulóponthoz érkezett az Apple. Amióta a múlt héten bejelentette, hogy az iPhone-eladások először a termék történetében nem nőttek, hanem csökkentek, sokan kongatják a vészharangot a cég feje felett. Ahhoz, hogy megértsük, miért fontos az iPhone, elég egy pillantást vetni az alábbi ábrára, amely azt mutatja, honnan származott a cég bevétele idén január és április között:

Az iPhone-eladások csökkenése az egész céget lefelé húzza. Csakhogy az Apple az értékesítés várható csökkenését jó előre jelezte, senkinek nem volt meglepetés, a piac már előre beárazhatta a számokat. Tehát ez nem indokolja, hogy az Apple-részvények árfolyama miért zuhant meg a negyedéves eredmények nyilvánosságra hozatalakor, és miért maradt alacsonyabb szinten azóta is (amit az alábbi ábra jól mutat).

Yahoo Finance

Egyelőre úgy néz ki, hogy a befektetők a teljes kép alapján gondolják úgy, hogy

az Apple most már 7-8 százalékkal kevesebbet ér, mint pár napja, de ami durvább: 30 százalékkal kevesebbet, mint a csúcsnak számító 2015. májusi árfolyam szerinti érték.

A céggel szemben elsősorban nem azért merülnek fel aggályok, mert csökkent az eladott iPhone-ok száma, hanem azért, mert a csökkenés mögött – sokak szerint – kedvezőtlen trendek és olyan problémák állnak, amelyek megoldása egyelőre nem látszik.

Elfogytak a kínaiak

Az egyik fő problémát Kína jelenti, ahol az iPhone-értékesítés az elmúlt negyedévben 26 százalékkal esett vissza. A kínaiak szeretik az iPhone-t, csak manapság az ország gazdasága nem növekszik az elmúlt években megszokott ütemben, és nem jelennek meg azok az új iPhone-hívők, akik ugranak az újabb modellekért. Egy iPhone az éves átlagos kínai fizetés 10 százalékába kerül, vagyis nem feltétlenül az átlagos fizetésűek telefonja. A lassabb gazdasági bővülés mellett pedig egyre többen gondolkodnak el azon, hogy mindenáron le akarják-e cserélni a régi iPhone-jukat egy újra. A számok alapján nem arról van szó, hogy a kínaiak nem vesznek telefont, hanem arról, hogy olcsóbbat választanak: a Huawei és a Xiaomi egyaránt növekszik Kínában.

De hogyan tudna bemenni az Apple az olcsóbb szegmensbe, ha egyszer a márka a drágán kapható kiváló minőség szinonimája lett? Amikor erre pár éve tett egy halvány kísérletet, és az 5s modellnek készített egy kicsivel olcsóbb, színesebb 5c jelű változatot, az nem jött be. Ha viszont marad a prémium árkategóriában, akkor azzal kell szembenéznie, hogy ott a vásárlók köre nem végtelen.

Nincs mese, a Wall Street azonnal büntet

Az Apple tehát a saját termékeinek minőségi csapdájába esett. A vásárlók most alapvetően elégedettek az iPhone 6-tal, és nem feltétlenül lehet nekik eladni a 6s modellt, amely alig különbözik az elődjétől. Az Apple az elmúlt években nagyon magasra tette a lécet, elkényeztette a vevőit és a befektetőket is azzal, hogy rendre nagyot tudott dobni. Úgy tűnt, hogy az innovációs képessége kifogyhatatlan, amihez hozzászoktak a Wall Streeten és a Szilícium-völgyben egyaránt. Viszont mindkét helyen kérlelhetetlenek, amikor az innováció üteme lassul: azonnal büntetnek. A tőzsdén ez is meglátszik a részvényárfolyamban, a Szilícium-völgyben pedig azonnal változik a hangulat, nem tartják már annyira világszámnak a céget, és ez is sokat számít.

AFP / Philippe Huguen

Ilyenkor könnyen öngerjesztő folyamat indul be, például hamar elkezdik kevésbé jó munkahelynek tartani az Apple-t azért, mert szervezete híresen hierarchikus, bizonyos kezekben összpontosul a vállalat irányítása, és az egyes részlegek munkája olyan titkos, hogy közöttük alig van kommunikáció. Amikor jól megy a cégnek, akkor persze mindenki azt mondja, így kell ezt csinálni, de amint megtorpan a fejlődés, azt azonnal szerkezeti problémának tartják. Az Apple nemrég el is vesztette két kulcsfiguráját, az elektromosautó-részleg vezetőjét és az egyik legfontosabb formatervezőjét.

Hol a következő nagy dobás?

A befektetők tehát azt várják, hogy az Apple innovációs lendülete ne lankadjon, amihez az kellene, hogy időről időre forradalmian új termékekkel rukkoljon elő. Az utóbbi időben erre nem voltak jó példák. Az Apple Watch okosórák valószínűleg nem rengették meg a világpiacot, az értékesítés számai még titkosak, elemzők szerint egyelőre nem sikerült érdemben betámadni a Google Android rendszerét használó vetélytársakat. A Retina MacBook és az Apple Music szolgáltatás sem volt olyan nagy durranás, mint annak idején az első iPod, iPhone vagy iPad.

A Macintosh és az első iPhone bemutatása között egyébként 30 év telt el, a hasonló jelentőségű fejlesztésekhez időre van szükség, a piac azonban ma sokkal kevésbé tolerálja a várakozást.

Temetni persze korai lenne a céget, még akkor is, ha

a Nokia példája jól mutatja, milyen gyorsan el tudja veszteni manapság egy társaság a befektetők bizalmát,

és milyen gyorsan kerülhet lefelé tartó spirálba, ha csak kicsit is elalszik, és nem tud az innováció élvonalában maradni.

Az Apple természetesen még most is egy igazi behemót, és az elmúlt évek sikereinek köszönhetően szinte elképzelhetetlenül sok pénzen ül. A cég készpénzállománya jelenleg 233 milliárd dollár – vagyis közel annyi, mint Magyarország éves nemzeti összterméke. Ebből rendesen vásárolja is magának a saját részvényeket, osztalékot fizet, vagyis ebből a szempontból továbbra is megbízhatóan vonzó a befektetők szemében. Elvileg sehova sem kell sietnie, kapkodnia meg végképp nem kell, a pénzesládája jó darabig kitart még. És azt sem gondolhatja komolyan senki, hogy a mérnökök hátradőltek a székükben, és élvezik az eddigi munka gyümölcsét, az Apple most is nyilvánvalóan a további nagy dobások lehetőségét keresi.