Online adatszolgáltatási kötelezettség
Külföldi vállalkozások esetén lehetőség vagy kötelezettség az online adatszolgáltatás?
Élelmes kínai egyetemisták néhány óra alatt megkeresik a lakbérre valót. Ausztráliában tanuló kínai diákok találták fel a pénzkereset egy nagyon is hatékony formáját – írja az Eduline. Dajgunak hívják azokat a kínaiakat, akik egy másik országban élnek, és magánszemélyként mindenféle, Kínában nem kapható dolgot árulnak az otthon maradtaknak.
| A magyarok már rég tudták, amit a kínai egyetemisták feltaláltak |
Magyarok tömegei éltek ebből a műfajból, elég csak a kamionosokra gondolni, akik rendelésre hozták a cuccot – jellemzően farmernadrágot és -dzsekit –, szinte valamiféle magán importőr egyéni vállalkozásokat futtatva már a szocializmus éveiben. Nem csak ők éltek azonban a jó ideig il-, majd féllegális privát importból: az egyszerű nyaralók is ezzel hozták vissza a vakáció költségeit akár csak egy jó csehszlovákiai időtöltés során is – a Botas edzőcipő volt a sláger, de volt, aki komplett konyhafelszereléssel emelte mindennapi életének színvonalát. Nem beszélve a nyugati kiruccanást bonyolító szerencsésekről, az nagyjából tökmindegy volt, hogy mit hoztak, mert "kintről" érkezett, legyen az dobozos sör, Fa szappan, hanglemez, bármi. |
Egy 24 éves hallgatót például már két éve foglalkozik hasonlóval. Mindenféle speciális ausztrál terméket küld hazájába, ahol nagyjából 300 ügyféllel áll kapcsolatban. A vevőket a WeChat nevű applikáció segítségével szervezi be.
Ausztráliában nagyjából 40 ezer dajgu tevékenykedik, főleg diákok. Nem csak a menő, prémiumnak számító márkák kelendőek, de az olyan hétköznapi dolgok is, mint a babaétel. Egy másik diák társaival együtt már egy raktárat is bérel, annyi a megrendelés. Napi néhány óra munkával így simán megkeresik a lakbérüket.
