Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Sokba kerülhet Szulejman Kerimov orosz milliárdosnak az a csapda, amelybe saját magát csalta. A hétmilliárd dolláros vagyont felhalmozó üzletember az orosz törvényekkel dacolva vásárolt magának sokmilliós villákat Franciaországban. Ezek ugyanis nem engedik meg, hogy a parlament tagjainak értékes külföldi vagyontárgyai legyenek. Kerimov pedig szenátor: a felsőházban, a szövetségi tanácsban képviseli szülőföldjét, az észak-kaukázusi Dagesztánt.
Kerimov sem a szenátorságról, sem a villákról nem volt hajlandó lemondani, így trükközni kényszerült: nem a saját nevére vásárolta az ingatlanokat, és megpróbálta eltüntetni franciaországi vagyontárgyait. Ez viszont a helyi hatóságoknak nem tetszett. Ezért a múlt hét közepén a nizzai repülőtéren őrizetbe vették az adócsalással és pénzmosással vádolt üzletembert. A hét végén csak ötmillió eurós óvadék ellenében engedték el, és megtiltották neki, hogy elhagyja Franciaországot. Az adócsalás egyébként úgy került a képbe, hogy az egyenként 100 millió eurónál is értékesebb villák hivatalos vételára feltűnően alacsony volt, így a vevő jelentős vagyonszerzési adó befizetése alól mentesítette magát.
Az 51 éves oligarcha őrizetbe vételét az tette lehetővé, hogy óvatlanul magán-, nem pedig diplomata-útlevéllel lépett be Franciaországba. Az okiratválasztás arra utal, hogy a Kremllel közismerten jó viszonyban lévő oligarcha úgy gondolta, a franciák annak ellenére sem merik letartóztatni, hogy az év eleje óta már négy, az övének gondolt villát foglaltak le a hatóságok, az egyikben pedig házkutatást is tartottak. Moszkva mindenesetre kiáll Kerimov mellett: a külügyminisztérium provokációnak és elfogadhatatlannak nevezte a lefogását, és követeli a 10 éves börtönnel és többmilliós büntetéssel sújtható oligarcha hazaengedését.
Szulejmán Kerimov. Nagy kombinátor
AFP / Sputnik / Maksim Blinov
A pályáját egy tönk szélére sodródott gyár közgazdászaként kezdő milliárdos a villákat, a gyors autókat és a fiatal nőket egyaránt szereti. Ezt akkor is bebizonyította, amikor tíz évvel ezelőtt Nizzában totálkárosra tört egy 650 ezer eurós Ferrarit, amelynek utasülésén a szépségéről ismert, grúz származású tv-sztár, Tina Kandelaki ült. Kerimovnak persze nemcsak az ingatlanokat, hanem egyéb vagyontárgyait is el kell dugnia. Köztük a világ egyik legértékesebb, jelentős külföldi érdekeltségekkel is bíró aranybánya-vállalatát, a Polyus Goldot. A cég az év elején nyerte el a világ egyik legnagyobb, 63 millió unciás aranykészletét rejtő, szibériai Szuhoj Log lelőhely kitermelési jogát, amely hivatalosan már Kerimov 22 éves fia, az egyetemet éppen elvégzett Szaid nevén van. A Kerimov család tulajdonában lévő bányák már így is ontják a profitot: míg a világban átlagosan 700 dollár körüli ráfordítást igényel egyunciányi arany kitermelési költsége, Oroszországban ez 400–600 dollár körül van.
Ahogy a többi külföldi vagyontárgy, a dunaújvárosi Dunaferr sem lehet közvetlenül Kerimov kezében. A cég 2004 óta az ukrajnai Indusztrialnij Szojuz Donbassz (ISZD) tulajdona, noha a HVG értesülései szerint maga Vlagyimir Putyin orosz államfő lobbizott Medgyessy Péter akkori magyar miniszterelnöknél, hogy az orosz Mecsel-holdinghoz kerüljön. Az ISZD nem bizonyult jó gazdának: ISD Dunaferr-ré átnevezett cégét több külföldi beruházás során is fedezetként használta, végül a pénzügyi válságba került magyar vasmű az orosz fejlesztési bankhoz, a Vnyesekonombankhoz (VEB) került. A VEB keze azonban meg volt kötve: felkerült a Krím orosz annektálása miatt összeállított nyugati szankciós listára, így források hiányában nemigen tudott mit kezdeni a céggel. Ebben a helyzetben röppentek fel a hírek idén januárban, hogy a kulisszák mögött a Kreml bizalmasának számító Kerimov kaparintotta meg a Dunaferrt, így végül teljesült Putyin óhaja, hogy oroszországi tulajdonosa legyen a vasműnek.
Kerimov nem csak a Dunaferr révén kötődhet Magyarországhoz. Egészen 2017 elejéig az övé volt az Anzsi Mahacskala dagesztáni labdarúgóklub is, ahol egy időben Dzsudzsák Balázs játszott. A szakemberek szerint a magyar válogatott valódi átigazolási értéke legfeljebb 3-4 millió euró lehetett, a Mahacskala mégis 13-14 milliót fizetett. Az orosz futballt ismerő szakértők szerint nem kizárt, hogy az igazolás mögött pénzügyi machinációk is állhattak: a túlzottan magas vételár egy része végül visszakerülhetett a vevőhöz, azaz Kerimovhoz.
Ami pedig a Dunaferrt illeti, a cég még mindig nem adta be 2016-os mérlegbeszámolóját. A megelőző öt évben egyfolytában veszteséges volt, saját tőkéjét elvesztette. A szükséges tőkeemelés elméletileg április végéig megtörtént, a cégbíróság bejegyezte, bár a részvények felülpecsételésére júniusban újból fel kellett szólítani a tulajdonosokat. A Dunaferr igazgatósági tagja, Oleg Mkrtchian sem kispályás. Amellett, hogy a Donbassz egyik tulajdonosa, 2014 decemberében 18,5 százalékos részesedést vásárolt a Kerimov-féle Polyus Goldban. Vagyis ha netán zárolják Kerimov uniós számláit, akkor is marad a Dunaferr vezetésében egy aranybánya-tulajdonos.
