Farkas Zoltán: Ami volt Demján és ami nem lesz Mészáros

Írásunk 2017 augusztusában jelent meg a HVG hetilapban. Tragikus hír miatt idézzük fel: kedden a Gránit Pólus csoport közölte, hogy Demján Sándor 2018. március 26-án, hétfőn elhunyt.

Előtte az utóda? Na nem. Ez csupán látszat.

A magyar üzleti élet már-már jelképes mozzanata, hogy a Demján Sándor érdekeltségébe tartozó, tekintélyes Canter Borházat Mészáros Lőrinc Búzakalász 66 Kft.-je vásárolta meg. Az ügyletet a minap a Zoom.hu fülelte le, megjegyezve azt is, hogy Mészáros és Demján lassan helyet cserél a leggazdagabb magyarok listáján. Ezzel Felcsút polgármestere a negyedik helyre léphet előre. Igaz, Demján visszavonulóban van, egyre-másra adogatja el érdekeltségeit, Mészáros pedig megvesz minden kurrens árut, szinte válogatás nélkül. Portfóliója áttekinthetetlen, ha rákérdeznek, mi tartozik bele, összezavarodik. Betette a lábát az élelmiszerpiacra, beszállt a turizmusba és a vendéglátásba, az energetikába, a labdarúgásba, a médiába, a bankszektorba, mindemellett a földprivatizáció révén az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett.

Ő a magyar üzleti élet mindenevője és mindenvevője.

Az ügylet szinte felkínálja, hogy vessük össze kettejük karrierjét. Kezdjük Demjánnal! Az ő pályája a tervgazdaságban indult, annak kevéssé szabályozott területén, a szövetkezeti szektorban építette fel a Skála-birodalmat, újszerű megoldásokkal, megannyi innovációval, egy ifjú menedzsercsapat kinevelésével. Hol politikai hátszél repítette, hol ellenszél fékezte, de szisztematikusan haladt előre. A bankrendszer reformja során kinevezték a Magyar Hitelbank elnökének, ami aligha pályája legfényesebb időszaka. Később belekóstolt a privatizációba, ha nem is honi terepen, majd átnyergelt az ingatlanfejlesztésre. Olyan befektetők fogadták el partnerüknek, mint Andrew Sarlos vagy Peter Munk. Ha a hazai terepen elakadt, az európai piacon boldogult. Alapított filmstúdiót, fejlesztett borászatot, és ő is megpróbálkozott a magyar labdarúgás megreformálásával. Neki sem sikerült. Összességében hatalmas életművet hagy maga után, olyan csúcsteljesítményekkel, mint a WestEnd üzletközpont vagy a Művészetek Palotája. A maga idején a Skála is az volt.

MTI / Vajda János

Vele szemben Mészáros Lőrinc nevéhez nem fűződik érdemi teljesítmény, piaci siker, hacsak az nem, hogy gázszerelőként állítólag keresett iparos volt. Nem innovatív megoldásaival, exportsikereivel, cégei kiváló termékeivel, nemzetközi díjakkal került be a hírekbe, ilyenek ugyanis nincsenek. Kizárólag attól híres, hogy vásárol. Hol ezt, hol azt, holott eredeti szakmáján kívül nincs olyan üzletág, amelyről kiderült volna, hogy konyít hozzá. Ha nagy ritkán nyilatkozatot ad, butaságokat beszél. Rangját kizárólag az adja meg, hogy Orbán Viktor barátja. A honi közmegegyezés szerint az ő strómanja. Akaratának végrehajtója. Ez a barátság teszi őt korlátlanul hitelképessé, nem a teljesítménye. Ám így is óriási vagyon és hatalom birtokosa.

Az, hogy ténylegesen is a kormányfő strómanja-e, vagy csak működésével, nyilatkozataival érdemelte ki ezt a titulust, idővel elválik. Vagy nem.

Politikai ragadozókkal Demján is flörtölt, meg is pörkölődött olykor. Tett ilyen-olyan szívességeket kormányoknak, a legtöbbet talán Orbánéinak. De ő partner volt, nem stróman. Ezzel együtt nem ezek a legrokonszenvesebb pillanatok a pályáján. Sem a Nemzeti Színház kivitelezése, sem a „patrióta” szellemű gazdaságpolitika kialakításában vállalt szerepe, és az sem, amikor az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség elnökeként nyíltan a szektor állami feltőkésítéséért lobbizott. Demján csendben végigülte a 2010 utáni alkotmányos puccsot – amit ő nyilván nem tart ennek –, nem kommentálta a visszamenőleges jogalkotást, a független intézmények kinyírását, az államosítások első hullámait. Akkor szólalt meg, amikor a központosítás a takarékszövetkezeti szektort is elérte, és azt más érdekcsoportnak játszotta át a kormány. Amikor tőle elvették. Idén márciusban viszont a legutóbbi multiellenes kormányzati elképzelésekre már azzal a dühvel reagált, hogy akik ezeket kiagyalták, távozzanak a hatalomból.

Pedig a nagyvállalkozók tisztában vannak vele, hogy aki nyíltan szembeszegül a kormányfő akaratával, a kertkapuig sem jut.

Ha Magyarországon Mészáros Lőrincek lépnek a Demján Sándorok helyébe, akkor régen rossz. Mert Demján autonóm, Mészáros viszont balga szolga. Vagy hagyja, hogy annak látsszon. Demján annak idején tett ezt-azt a sajtó függetlenségéért, Mészáros viszont több lapét elvette. Demján a teljesítményével gazdagodott meg, Mészáros a kapcsolataival. Demján a nemzetközi mezőny játékosa, Mészáros lokális ügyeskedő. Demjánnak markáns világképe van, amely úgy summázható, hogy az államnak a nemzeti ipart, kereskedelmet kell gyámolítania, ehhez piacgazdaságba illeszthető, korszerű pénzügyi technikákat kell megalkotnia, de nem iratkozhat ki a globális világból. Mészáros állami inkubátorban gyarapítja vállalkozói vagyonát, sora annál jobban megy, minél kevesebb a globális rivális, és gazdagodását neki kedvező pénzügyi technikák segítik.

Más világ ez, mint amelyikben Demján Sándor befutott. Más minta az érvényesülésre. Más norma.

És másik ország. Jóval lakhatatlanabb. Bár nem mindenkinek.